2015. febr. 28.

Titkos kert a várnegyedben

Előző lakásunk épp elfér ebben a nappali szobában…- emlékszik az első gondolatra Judit, amikor álmaik otthonát megtalálva, férjével körbejárták a három szobás, klasszikus szerkezetű polgári  lakást. Melyben ugyan az utolsó világháború óta nem történt semmiféle állagmegóvás, de még így, lelakott formájában is számos lehetőséget tartogatott az olyan optimista vevőknek, akik könnyedén átlátnak az akadályként tornyosuló válaszfalakon. Juditék ez utóbbi kreatív fajtához tartozva rendhagyó módon kezdtek bele a közel fél évig tartó felújításba, mely során nagyjából egy kisebb lakás ára vándorolt az ingatlanfiatalító projektbe. Mérnöki pontosságú tervrajzok helyett Ignácz Erika belsőépítész és Györgyi Adrienn grafikus-iparművész közreműködésével egy „érzelmi maketten” modellezték a család kedvenc  utazási élményeit, hangulatait, kedvenc színeit, s mindazon inspirációkat, amiket bárhol-bármikor szívesen újraélnének. 




Az emocionális térképen ugyanilyen fontos volt a napi rutin, a szokásrendszer, az egyes családtagok helyigényének és otthoni szerepének felvázolása is, melyet a lakás meglévő állapotával és saját költségvetésükkel vetettek egybe. A közös álmodozás nyomán kialakult enteriőrökre különös kettősség jellemző: egyrészt kiválóan működnek az öttagú család meghitt hangulatú, kényelmet és biztonságot sugalló otthonként. Ugyanakkor a berendezés, a színek és tárgyak véletlennek látszó, de jól átgondolt összhangja leginkább egy izgalmas játékhoz, a kaleidoszkóphoz hasonlatos.  (görög nyelven „szép formákat néző” ) 





Mert  játék az is, ahogy a sötét hallból kibontott légies előtérben egy vidéki klubmozi  és egy romantikus könytárszoba hangulata keveredik a fogasokon sorakozó tarka kabátokkal és a családfő monokróm művészi fotóival… s ahogy a „szobásított” konyhában az óraszekrény, az  olvasófotel, az öreg kredencben sorakozó házilekvárok mellett  Judit főztjének illata  is a nagymama emlékét őrzi… 








Ahogy a három gyerkőc szobájának capri-kék falai és a hajónaszádot idéző, saját tervezésű bútorrendszere  egy lebilincselő kalandregényt díszlete is lehetne.  A két szoba között elnyúló impozáns nappali pedig maga a szimmetrikus tükör, mely a lakás ékét, a vadregényes belső kert utolérhetetlen miliőjét sokszorozza. Palackzöld falaival, virágmintás párnáival és antik keleti szőnyegének ornamentikájával,  artdecó lámpáival és Vetlényi Zsolt festményeivel egy titkos, tarka ligetet képez. Ahol a fáradtan hazatérő családtagok hétköznap is felüdülnek.. 




Lakásbemutató cikkemet az Otthon&kert februári számában találod, "lakberendezés érzésből" címmel. Ha beleszerettél Judit eladó lakásába, jelentkezz nála, a vizitkártya blogra hivatkozva. Ha eladó ingatlanodhoz stílusos fotókra, némi lakberendezésre és publikációra van szükséged, írj nekem bátran! Köszönöm a megosztást!

2015. febr. 6.

Csak a változás állandó

„-Avatott tárgykészítők vagyunk, könnyen elengedjük műveinket…”- vezet körbe Karsai Zsófia az alkalmi tárlaton, mely a bejáratnál guggoló fekete gránitmacskával  kezdődik, érintve a teraszon telelő kőbékákat, baglyokat és formás marokköveket... Díszítve a nappali kandallóját és könyvespolcait,  helyet kérve az étkező sublótján és vitrinében, a napfényben fürdő műhely összes polcán...





A folyvást változó házi kiállítás műtárgyai – Holló István és Karsai Zsófia iparművészek alkotásai – a két műhelyből jövet kis ideig megpihennek a házban, finoman áthangolják az enteriőröket, megunhatatlan díszletként színesítve a hétköznapokat. Majd gyűjtőkhöz vándorolnak, vagy hazai és külföldi biennálékra, tárlatokra utaznak, nemzetközi ismertséget és elismerő díjakat hozva készítőjüknek.Körülöttük, ebben a 17 éve épített, saját ízléssel kialakított, a család mindenkori életmódjához idomuló házban maguknak a bútoroknak és textíliáknak is külön történetük van. 



De a saját, kreatív családi univerzumban ugyanúgy benne élnek az ihletett szárnyalás és a két gyermekükkel való agyagozás flow-élményei, vagy azok a kíváncsi látogatók, akik az itt készített tárgyaikkal hétről-hétre egy csipet boldogságot is magukkal visznek Zsófitól. Még idegenül, egymást méregetve érkeznek a kerámia műhelybe, majd a rendszeres workshopok alkalmával – megismerve egymást és felfedezve saját, rejtett képességeiket – művészetkedvelő jóbarátokként távoznak.  Alkotás közben sok mindent megértenek a Ferenczi-díjas keramikus játékosan titokzatos tárgyaiból, örök üzenetet rejtő nászajándékaiból vagy az agyagtestű óráiból, melyekhez  férje készíti az ötvösmunkát.





  
Mert az energikus Zsófi mellett István a nyugodt erő, a csendes polihisztor, aki szobrász, keramikus, éremműves egyszerre, miközben perfekt szakács és apa is, civilben. Egyedi hangvételű, nemesfém szobor-ékszerei  és fémes csillogású kerámia ékszerei  az Iparművészeti Múzeum gyűjteményét ugyanúgy gazdagítják, mint viselőjük testét, ruházatát. Nagyméretű, varázslatos, organikus szobrai bármely stílusú teret képesek belakni, nem csak esztétikai hatást, de a folyamatos megújulás érzetét nyújtva.
Ahogy ez a sokunk számára áhított élmény ebben a színes családi otthonban is kézzel fogható és szívvel érzékelhető…



A teljes cikket a február-márciusi Széplak magazinban - már digitálisan is! - megjelenő Vizitkártya rovatban találod. Köszönöm, ha a hírt megosztod és csatlakozol a Vizitkártya közösségéhez!

2015. febr. 3.

Levél az olvasótól....és ami mögötte van.

Az utóbbi két hónapban nagyon sokan írtatok, üzentetek nekem. Nagyjából ugyanazt kérdeztétek: hova tűnt a "Vizitkártya" rovat? Egyáltalán, hova tűnt az ötvenedik szülinapját csendesen ünneplő, egyik legpatinásabb hazai márka, a Lakáskultúra magazin?
Anélkül, hogy az elmúlt egy év médiatörténéseivel untatnálak titeket - elég, ha ezt a bizonytalan időszakot a magazin "belső és külső" munkatársai átvészeltük - csak a végét, a tényeket mondom. A Lakáskultúra tavaly novembertől új tulajdonoshoz, szerkesztőséghez került és ezzel alaposan irányt váltott. Gyakorlatilag egyetlen szerző és rovat sem maradt meg az oldalakon, melyek most jóval kozmopolitább, inkább a külföldi trendekre fókuszáló tartalommal bírnak. Az új, csinoska arculat ellenére a régi olvasótábort  - érthető módon - váratlanul érte a gyökeres stílusváltás, ahogy én is gondolkodóba estem a 2006-ban született, azaz kilencedik évében járó vizitkártya folytatását illetően... Aztán jöttek a leveleitek, hosszúak és rövidek... mérgesek és kedvesek...de legfőképpen őszinték...olyanok, mint ez :


..és ettől újra bevillant kedvenc egysoros útmutatóm, mely már néhány sorsdöntő elágazásnál kisegített:
            "Tőrődj a vakondtúrásokkal, a hegyek majd csak meglesznek valahogy...!"
Így lelazultam, (vettem egy forró fürdőt majd néhány új rucit magamnak :) ) és úgy gondoltam, folytatom a rovatot annak a sok száz riporthősömnek és jó pár ezer olvasómnak, akiknek eddig örömet szereztem az írásokkal. És folytatom Nektek, kedves barátaim, sőt magamnak is.


Szubjektív döntésemet sorsszerű történés követte: a Vizitkártya rovat nyomtatott változatát örömmel befogadta a Széplak magazin, melyhez több évtizedes baráti munkakapcsolat fűz. Náluk jelentek meg első komolyabb cikkeim, sőt otthonaim (1999! és 2004!), saját lakberendezéseim is.





Tehát nagy örömmel töltene el, hogy ebben a 1996-óta megjelenő, 100%-ban hazai vállalkozásban működő Széplak magazinban is figyelemmel kísérnétek kalandozásaimat, a lakásbemutatóknak álcázott személyes hangú ripotjaimat, az élet alternatíváiról. 


Hamarosan megújult honlappal is (vizitkártya.hu) várlak titeket, ahol az eddigi megjelenések mellett sok újdonságot is találtok majd! Köszönöm, hogy velem jöttök és szeretitek a vizitkártyát!


Böjtös Kinga
főállású vizitor