„A finnek már megint a
kastélyban vannak” hangzana másként az elhiresült mondat, ha film készülne az
iszkaszentgyörgyi kastélyról, a benne éneklő tejfelszőke skandináv gyerekekről és az egész falu jólétéért
lobbizó finn bérlőről. Mert az Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély falai között már nem először találnak ideiglenes otthonra a finn állampolgárok, akiket sorra
lenyűgözött hazánk leghosszabb nevű és legtöbbször átépitett műemléke és akik mindnyájan
mély nyomot hagytak a kastély újkori történetében, egészen a mai napig.
Az első
skandináv„vendégművész” még 1902-ben érkezett, s személyében a történelemben
először kért politikai menedékjogot Magyarországtól egy finn állampolgár. A
huszonéves Yrjö Liipola szobrászként jött és 1934-ben konzulként távozott
hazánkból, maga után hagyva jó néhány köztéri szobrát és a két ország testvéri
kapcsolatát épitő diplomáciai erőfeszitéseit. Műveiből a kastélyban is látható
több tucat. A következő prominens lakó a
teljes finn nagykövetség volt. 1944-ben, a főváros bombázása alatt fél évet
töltöttek az impozáns méretű kastélyban,
aminek francia mintára kialakitott, négy teraszos parkja az 1900-as években az ország egyik legszebb „formal gardenje” volt. A Pappenheim család egészen
a második világháború végéig birtokolta a kastélyt, utána hadikórház,
menekültszállás, majd a hazai műemlékekre jellemző „kollektiv gazdátlanság és
praktikus újrahasznositás” várt az
épületre.
A számtalan tulajdonost túlélt épület életében 2012-ban új korszakot
nyitott az a szerencsés együttműködés, mely
az MNV Zrt., Gáll Attila polgármester és a
következő finn kastélylakó, Ari Santeri Kupsus között született. Történetünk
főhőse (akinek fővárosi otthonát és galériáját a 2012.02-es vizitkártya rovat
mutatta be) , az euroéer kultúrdiplomata 2000 óta gyakorolja hazánkban a nyugaton
már hagyományos művészetpártolói-mecénás tevékenységet.
Kizárólag nagyban és szinesben álmodik, majd
multikultúrális terveit rendszerint sikerre viszi, miközben bürokratákkal és
diplomatákkal, falusi nénikékkel és városi
művészekkel egyaránt szót ért. Fiatal komolyzenészeket és képzőművészeket
támogató alapitványának nyári táborhelyéül bérli a kastélyt, melyet júniustól
szeptemberig élettel tölt meg. Egyetlen év alatt saját bútorgyűjteményével
korhű enteriőröket varázsolt az üresen kongó termekbe, ahol két finn
emlékszobát is berendezett.
A betérő turistákat és a magasrangú
küldöttségeket ugyanolyan közvetlen stilusban fogadó Ari S. Kupsus révén Iszkaszentgyörgy végleg felkerült Európa kultúrdiplomáciai
térképére. Róla és a kölcsönkért kastélyról szól októberi cikkem a Lakáskultúra magazin "szabad szellemben" rovatában. Köszönöm, ha elolvasod és a hírét megosztod!