Finnek a spájzban, avagy a kölcsönkért kastély

„A finnek már megint a kastélyban vannak” hangzana másként az elhiresült mondat, ha film készülne az iszkaszentgyörgyi kastélyról, a benne éneklő tejfelszőke skandináv gyerekekről és az egész falu jólétéért lobbizó finn bérlőről. Mert az Amadé-Bajzáth-Pappenheim kastély falai között már nem először találnak ideiglenes otthonra  a finn állampolgárok, akiket sorra lenyűgözött hazánk leghosszabb nevű és legtöbbször átépitett műemléke és akik mindnyájan mély nyomot hagytak a kastély újkori történetében, egészen a mai napig. 

Az első skandináv„vendégművész” még 1902-ben érkezett, s személyében a történelemben először kért politikai menedékjogot Magyarországtól egy finn állampolgár. A huszonéves Yrjö Liipola szobrászként jött és 1934-ben konzulként távozott hazánkból, maga után hagyva jó néhány köztéri szobrát és a két ország testvéri kapcsolatát épitő diplomáciai erőfeszitéseit. Műveiből a kastélyban is látható több tucat.  A következő prominens lakó a teljes finn nagykövetség volt. 1944-ben, a főváros bombázása alatt fél évet töltöttek az impozáns méretű kastélyban, aminek francia mintára kialakitott, négy teraszos parkja  az 1900-as években  az ország egyik legszebb „formal gardenje” volt.  A Pappenheim család egészen a második világháború végéig birtokolta a kastélyt, utána hadikórház, menekültszállás, majd a hazai műemlékekre jellemző „kollektiv gazdátlanság és praktikus újrahasznositás”  várt az épületre.

A számtalan tulajdonost túlélt épület életében 2012-ban új korszakot nyitott az a szerencsés együttműködés,  mely az MNV Zrt., Gáll Attila polgármester és a következő finn kastélylakó, Ari Santeri Kupsus között született. Történetünk főhőse (akinek fővárosi otthonát és galériáját a 2012.02-es vizitkártya rovat mutatta be) , az euroéer kultúrdiplomata 2000 óta gyakorolja hazánkban a nyugaton már hagyományos művészetpártolói-mecénás  tevékenységet. 

Kizárólag nagyban és szinesben álmodik, majd multikultúrális terveit rendszerint sikerre viszi, miközben bürokratákkal és diplomatákkal, falusi nénikékkel  és városi művészekkel egyaránt szót ért. Fiatal komolyzenészeket és képzőművészeket támogató alapitványának nyári táborhelyéül bérli a kastélyt, melyet júniustól szeptemberig élettel tölt meg. Egyetlen év alatt saját bútorgyűjteményével korhű enteriőröket varázsolt az üresen kongó termekbe, ahol két finn emlékszobát is berendezett.

A betérő turistákat és a magasrangú küldöttségeket ugyanolyan közvetlen stilusban fogadó Ari S. Kupsus révén  Iszkaszentgyörgy végleg felkerült Európa kultúrdiplomáciai térképére. Róla és a kölcsönkért kastélyról szól októberi cikkem a Lakáskultúra magazin "szabad szellemben" rovatában. Köszönöm, ha elolvasod és a hírét megosztod!