-„Számomra a matematika egy absztrakt
művészet, melyből a szabályok ritmusát és a végtelen játékosságot ösztönösen
átmentem tanári munkámba és szabad alkotásaimba, sőt egész életszemléletembe
is!”- mesél Nagy Judit a sorsát jelentő kettősségről, miközben körbejárjuk a
számtalan meglepetéssel tunningolt otthonát. Megvizsgáljuk a nappali falára
festett fekete pöttyöket, a fürdőszobába lopózott grafikákat, a konyha ezernyi
fakkjában rejtőző apró emléktárgyakat, a polcokon sorakozó antik szódásüvegeket
és mákdarálókat. Az összes saját kivitelezésű trükköt, mely az elegáns polgári
lakást személyes fészekké teszi…
Közben leteszteljük
a sokak által jól ismert, rusztikus csomagolású „Méhes-mézes” kézműves
szörpöket, lekvárokat és fűszereket, mely termékek címkéjének közel 3o-féle
színes akvarellje itt, a konyhaasztalon készül vendéglátónk esti műszakjában.
Majd felmászunk a magaslesnek
beillő galériára. Ebben a hétköznapok fölé magasodó aprócska műteremben születnek
Judit legújabb munkái : a tussal és
akvarellel megfogalmazott saját felfedezésű, mikroszkóp alól elszabadult kis
lények és mikró-világok, kinek-ahogy tetszik…
Első blikkre biológiai formák, sejt-társulások, fraktálszigetek,
szimpatizáns organizmusok ők, de
szubjektív optikánkon keresztül lehetnek privát bolygók, apró szokásrendszerek,
az örök változás és a tökéletesség felé gördülő kerek világaik. Melyek két
önálló kiállítást - Sopront és Óvárt - megjárva most visszatérnek alkotójuk
otthonába. A győri belváros egyik klasszicista, műemlék házának lakásába,
melynek enteriőrjeiben tetten érhető vendéglátónk folyton megújulni tudó tervezői
vénája. De az is kiderül, hogy itt egy harmóniára vágyó és azt teremteni tudó kreatív
nő él családjával, s aki mellesleg egy értékőrző lokálpatrióta is.
Aki a szegedi tanárképzős egyetemi évek, a budapesti művészettörténeti tanulmányok után
mindig visszavágyott szép szülővárosába,
- ami valószínűleg a világ közepe - s ahonnan könnyedén megejthető egy fővárosi
színház est, egy bécsi kiállítás-látogatás, sőt egy bakonyi kirándulás egyaránt…
Közép-Európa egyik legszebb barokk
főterén, a győri Széchenyi téren álló Xantus János városi múzeum volt első munkahelye,
ahol tárlatokat rendezett és belekóstolt a múzeológus szakmába is. Máig hálás
az itt átélt élményekért és tudásért, melyek most saját grafikai tárlatain,
vagy történelmi témájú könyvillusztrációiban – „Hello Mr. Széchenyi ” c.
ifjúsági regény - köszönnek vissza.
Majd
inkább a pedagógus hivatást választotta gyermekkora egykori helyszínén. A
Gárdonyi Géza iskola rajz-és matematika tanáraként immár húsz éve egyengeti a
látóterébe került tehetséges gyerekek útját, akik közül jó páran „Judit néni”
rajzkurzusain találtak rá saját belső értékeikre, későbbi hivatásukra. Sokan
közülük sikeres felnőttként is visszajárnak egy-egy baráti beszélgetésre a tanárnőhöz, aki nekem mindig
a Juci, azaz gyerekkorom legfontosabb szereplője marad… S ahogy a konyhájában üldögélünk a jobb
jegyért rimánkodó matekdolgozatok halmaza mellett, mézes szörpök ízei ragadnak
a szánk szélére, s a megállított időben élénkszín pici bolygók keringenek vidám
napunk körül. Mintha még mindig kislányok volnánk…
Február-márciusi vizitkártya cikkemet a Széplak magazinban, Judit munkáit itt találjátok. Csatlakozzatok a Vizitkártya közösségéhez, kérjetek értesítést a legfrisebb írásokról! Köszönöm a
megosztásokat!