Ház a tónál

 A család harmadik generációját szolgálja ki az öreg épület, mely különleges organikus tereivel és ősfás kertjével a Balaton partjától egy sétányira található. Állagát és megannyi emlékét most a festőművész unoka őrzi, aki képzőművész párjával folyamatos inspirációt talál ebben a nem mindennapi környezetben. Péterfy Ábel és Verebics Ági kortárs művészek otthonában vizitáltam.

-„Ez a néhai kis nyaraló valóban az emlékek háza! Erdélyi származású nagyszüleim építették a hatvanas évek elején, amikor még utcák sem voltak a környéken és a falu e mocsaras részét „kenderáztató” néven említették …”- mesél a kezdetekről Ábel, miközben a míves székelykapun át a ligetes kertbe lépünk, meseszerű festett-faragott kecskék, birkák és vöröskő szobrok közé. Az alkotások már a család neves művészeinek, Péterfy Gizella és Kő Pálnak a keze munkái, de unokaöccsük, Ábel plasztikáit, faragásait is rejti az árnyas kert. A legjobb kezekbe került személyében a ház, hisz évek óta hihetetlen szorgalommal építi, bővíti és renoválja az egykor kalákában épült örökséget, mely a mai napig a nagycsalád nyári találkozóhelyéül is szolgál. 

Építészi tanulmányai és művészi látásmódja egyaránt visszaköszön az enteriőrökön, a házhoz épített fedett teraszokon és saját műtermének hangulatán. Mindkettő valódi redizájn alkotás, régi ajtók, ablakok, deszkák felhasználásával, festésével, végtelen fantáziával átlényegítve azokat. Ahogy a belső terek rusztikus bútorai is egyedi alkotások, némelyikük az ősök keze munkái, mások piacokról vadászott, felújított darabok. Jól illenek hozzájuk az élénk keleti textíliák és az egzotikus utazásokról hazahozott emléktárgyak.

-„Valójában körbeépítettem a meglévő épületet, mintha egy szoknyát illesztenék rá, így nem csak a lakóterek bővültek, de a komfortosításra is sort keríthettem. Idén a tető teljes cseréje következik!” – mesél terveiről és az eddigi munkákról, melynek kezdete az egyetemi tanulmányai idején datálódott, amikor állandó lakóhelyként kezdett tekinteni a helyre. Ekkor, frissen végzett művészévei elején fordult a folytonos állagmegőrzés egy négyévszakos otthon kialakításába: szigeteléssel, fűtéssel, vízelvezetéssel. Az összes szakipari munka - minimális külső segítség mellett - szintén Ábel keze munkája. Aki emellett unokatestvére, Kő Boldizsár képzőművész bájos mesejátszótereinek famunkáiban is aktív szerepet vállal. 

Vízközeli életmódját, szörfös szenvedélyét jelenlegi művészete is tükrözi, képeihez a Balaton megunhatatlan szépsége adja az ihletet. Festményei a kékek és zöldek megannyi tónusát, a tó és az ég színe változását ábrázolják, melyet a vitorlások színfoltjai, vagy a vízben fürdőző emberek foltjai tarkítják. Festményei évek óta a nyári aukciók állandó szereplőivé és a rangos vitorlásversenyek vizuális szimbólumává váltak. A téli visszavonult alkotómunka termését a nyári tárlatokon láthatja a közönség, idén Veszprémben csoportos tárlata, az ábrahámhegyi Bernáth Aurél galériában pedig egyéni kiállítása látogatható szeptember közepéig.

Míg Ábel nem szívesen mozdul ki a tóparti idillből, párja, Ágnes gyakran ingázik fővárosi műterme és a vidéki otthonuk között. Bevallása szerint nem csak pihenésre, de festményeihez és freak-tárgyaihoz történő ötletgyűjtésre is tökéletesen alkalmas ez a táj.

-„Gyakran festek a saját fotók alapján, ilyenkor a rengeteg felvételből választom ki olajképeim témáját…”- vallja a művésznő, aki számos szakmai elismerés mellett a 2022-es „Fine Arts Hungary : Az év műtárgya” alkotói díj nyertese. 

Igazi kísérletező alkat, aki szerint a vásznon nem lehet hazudni, ezért képeit – legyenek azok saját testképek, trauma-lenyomatok, vagy meghökkentő ember- állat portrék - leginkább őszintének, a minket körülvevő kifordult világ reflexióinak tartja. Ebből a zaklatott külvilágból, a zajos nagyvárosi létből a kis vidéki házba megtérve őt magát is teljesen kikapcsolja egy-egy hajnali veszprémi bolhapiacozás, a vízparti hétköznapok apró csodái, vagy a kertben érő zöldségek-gyümölcsök zamata. Feltöltő forrásként szolgálva mindkettőjük művészetéhez.

2023. szeptemberi Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg.

 

Kisgörbői iskolapélda

 Kalandos történet, ha régi otthonától csak egy kőhajtásnyira költözik az ember, de egész addigi élete megpezsdül, új impulzusok érik, régi tervei szárba szökkennek és a látványos értékmentésből a család mellett egy egész faluközösség profitál. Vendéglátóink rendhagyó otthon-sztorija következik, háttérben a zalai tájjal.

„-Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”- hangzott házigazdáink összegzése abban a cikkben, ami magazinunk 2018-as dupla nyári számában jelentmeg portájukról!  Viktória és Gábor frissen elkészült vidéki otthonát és a százhúsz éves kisnemesi kúriában berendezett bútorfestő vállalkozását körüljárva, Gábor asztalosműhelyébe a romosan érkező és felújítva távozó bútorokat megcsodálva, a három gyermekes házaspár energiáitól feltöltődve vettünk búcsút akkor a zalai helyszíntől. Így nem csoda, hogy amikor az új házuk elkészültéről hallottunk, ismét Kisgörbőre vezetett nyári háznézőnk…

                                
   

„-Hetedik évünket tapossuk a faluban, négy évet laktunk előző, amúgy szinte szomszédos házunkban és voltaképpen a felnövekvő gyermekeink külön intim világa miatt kezdtünk bele az új építésébe. Na, meg persze szeretünk is újat építeni, talán valami függőség ez nálunk...”- mesél Viktória, amikor benyitunk az egykori iskolaépületbe, ahová nagy merészen beleálmodták új, kétgenerációs lakásunkat. Az évtizedek óta üresen álló ingatlan eredetileg két nagy tanteremből, közte egy vizesblokkból és egy kertre néző tanári szobából állt. Az egyik tanterem lett a gyerekek birodalma, a tágas, közös nappaliból nyíló szeparált szobákkal. A régi vizesblokkból készült a fürdőszoba, melyből kettő is található az öt családtag számára. A másik tanterem helyén a nappali-konyha-étkező impozáns, egybenyitott tere született meg, mely a családi együttlétek többfunkciós helyszíne, s ahol csak az egyes bútordarabok jelentik a tértagoló elemeket.  

A kertbe nyúló épület utolsó, kissé szeparált traktusában található egykori tanári szobából szülői háló lett, melyből csak egy lépés az ősfás liget, a kültéri szauna, a merülő medence és a kerti kiülő. Itt beszélgetünk a felújítás mikéntjéről az asztalosműhelyét időközben polgármesteri hivatásra váltó Gáborral. Akitől megtudjuk, hogy az új Asztalosfabrik festékbolt a szintén általuk működtetett, falu közepén megnyílt Vadlány Delikáttal bútorozott össze, izgalmas kombót alkotva. Udvarán, egy kis kőházban tartja festő-workshopjait Viktória, aki lakberendezési tanácsokat is ad az angol krétafestékek mellé, míg Gábor a falu közösségépítésén és szépítésén dolgozik. Elképesztő munkabírásukra jellemző, hogy új otthonuk is mindössze egyetlen év alatt elkészült, amikor hirtelen gazdája lett a régi házunknak. A legnagyobb szerkezeti kihívásként az eredeti ablakokat szinte a földig érőre nyitották, hogy élvezhessék a reggeli napsütést. 

Emellett csak néhány válaszfallal, esetenként üvegfallal tagolták az enteriőröket. A bútorbeszerzések ezúttal is kincskeresős kalandokba torkolltak, hisz máig rendszeresen vásárolnak hazai és olasz használtcikk piacokon. Az újjászületett bútorok neobarokk stílusúak, természetesen krétafestékkel varázsolták kékké, feketévé, rózsaszínné, adott esetben fehérré őket. Eklektikus otthonuk igazi családbarát miliő lett, mert van hova visszavonulni az internátusban élő srácoknak és az őket hazaváró szülőknek egyaránt.

„Maréknyi ember is lehet sok kihívás...!”- hangzik vendéglátónk búcsúzó konklúziója, mely a család igényeit szívén viselő édesanya, vagy egy faluközösséget életben tartó lelkes polgármester jelszava is egyben.

Nyári otthonsztorim az A mi Otthonunk magazin dupla számában jelent meg 2023.júli/augusztus

Koszorú az ünnep körül

 Az elmúlt két évtized során igazi, lakájos családi fészket alakított ki a nagyszülői házban Edina és párja Gábor. S, ahogy a gyerekek létszáma és életkora változott, vagy a  szülők elfoglaltsága diktálta, úgy alakultak át az egyes szobák, lakrészek funkciói, sőt még a családi karácsonyok is.

Mára elmondhatjuk, hogy a családunk minden tagja lakott már az épület összes zugában! -  emlékszik vissza négy gyermekes vendéglátónk arra a két évtizeden át tartó folyamatra, melyben otthonuk elnyerte mostani arcát, s ő maga műkedvelő háziasszonyból lassan profi dekoratőrré vált. Mert ahány gyerkőc érkezett a családba, annyi stílusváltáson mentek át az enteriőrök: színben, funkciókban, bútorokban, dekorációkban. Majd édesanyjuk is annál magabiztosabb lett az ösztönös újrahasznosítás műfajában.  Az ötvenes években épült praktikus, de nem túl tetszetős kockaházat – melyet eredetileg a nagyszülők vásároltak - még a szüleitől örökölte meg Edina és párja Gábor. Eleinte, a családi büdzsét kímélve saját ötletekkel és munkával bővítették-alakították, majd ez a „redizájn- foglalatosság” valóságos szenvedélyükké vált…

Edina ötlete alapján született a saját tervezésű konyhabútor, melyet egy asztalos készített, s hozzá az étkező precíz kárpitozású székei szintén a háziasszony munkái. A szürke szövet ötletét –mely az eredetileg barna műbőr székekre került - a tálaló színeváltozása inspirálta. A felújításra megérett üveges szekrény ugyanis Edina legújabb bútorfestő-hobbija révén újult meg és hozta magával az étkező új színvilágát. Ugyancsak saját kivitelezésű a nagymama kis szekrényéből átalakított redesign gyertya-kandalló, mely a szürkére hangolt nappali legújabb darabja. Téli hónapokban a belsejébe helyezett díszgyertyákkal vagy sorfényekkel egyben a karácsonyi hangulat hordozója. Köré a hiányzó karácsonyi dekorációt az "Old Dekor" lakberendezés közeli üzletéből szerzi be. Ugyanitt a szobai dohányzóasztal egy megkurtított lábú étkezőasztalból született és idén feketére változott az új monokróm szőnyeghez igazítva. 

Mellette a lerakóasztal egy avitt varrógépből, a polcok régi gerendákból készültek. De a fürdőszoba teljes berendezése is családi örökségből és a lomizások során talált bútorokból lett újragondolva, átfestve.  Kalákában épült a kerti raklap garnitúra is, mindehhez a szükséges férfierőt párja és édesapja tette hozzá, Edina ötletei és művezetése mellett. Mert a családi manufaktúrában ő az, aki meglátja a lehetőséget a mások számára értéktelen, kidobásra ítélt holmikban, majd az újrahasznosítás kész terveit tálalja a fiúknak. 

A dekorálás, a bútorfestés, a lakástextil varrás nyújtotta tapasztalata az anyaság évei alatt különös egyveleggé nőtte ki magát és „naftalin műhely” fedőnév alatt a bútorfelújításban és egy saját varróműhelyben sűrűsödött. Az alkotással járó folyamatos piacjárás, gyűjtés és ötletbörze a felnövekvő gyerekeknek is jó szórakozást jelentett és Edinának értékes barátságokat hozott. Egy adventi időszak táján épp  ilyen, személyes találkozásból született az egyedi koszorúk ötlete, melyek mára az alagsori műhelyben készülnek tucatszám, az alkotótárs-barátnő,  Zsófia közreműködésével. Ám a postázás előtt itt, a lakás asztalain élik teszt-idejüket az évente más-más trend alapján készült kompozíciók. Egytől egyig az ünnepi várakozás jelképei, az édes süteményillatban.

Karácsonyi cikkem a 2020. decemberi Kiskegyed Otthona magazinban jelent meg nyomtatásban. A cikk karácsonyi dekorációi és lakástextiljei az Old Dekor lakberendezés balatonfüredi üzletéből valók. Csatlakozz a Vizitkártya közösséghez és tarts velem a következő otthonkalandra! Boldog, békés Ünnepeket és egy szabadabb, nyugalmasabb Új Esztendőt Mindnyájunknak!

 

 

 

 

Iskolából otthont

A levendulamezőiről híres Balaton felvidéki falu régi iskolája egészen 1929-ig működött. Ebből, a pusztulásnak indult épületéből alakították ki elegáns otthonukat és vendégházukat a vidéki táj fővárosi szerelmesei.

 „- Lényegében lakhatatlan épületet vásároltunk, így a teljes ház felújítása és a plusz épületrészek kialakítása 2 évig tartott… Nagy segítségünkre volt építésztervezőnk Haász Lőrinc és a kivitelezőnk,

Tefner Imre csapata, sőt  számos helyi mesterember.” – mesél az utóbbi évek hétköznapjairól Andrea, aki nem csak az építkezés idejére mondta fel a fővárosi életét, de idővel végleg dörgicsei lakos lett. 

Bár férjével, Zoltánnal rengeteget dolgoztak a házrészek felújítása alatt, sőt a kert végleges kialakítása és gondozása is folyamatos munkával látja el őket, mégis egy jóval minőségibb életvitelre leltek itt - a kolostorromjáról és levendulájáról híres vidéken -, mint a zajos fővárosban. Ugyan még fel-fellátogatnak elegáns budapesti lakásukba (melyről cikkemet ITT találjátok), de a házigazda elmondása szerint, már csak itt tudja tökéletesen kipihenni a sok utazással járó munkáját. Így nem ritka, hogy a gyakran üzleti kapcsolatokból érkező szállóvendégeik nem az öltönyös tárgyalópartnerrel, hanem egy mackónacis, négykézláb gazoló sráccal találkoznak a kertben, Zoltán személyében. 

Aki lelkesen vezet körbe, felidézve a számukra szinte csakis jó élményekkel járó felújítást: 

„–Az új tetőszerkezet és a manzárd kialakítása miatt alaposan vissza kellett bontani a régi kőházat, de igyekeztünk a stiláris elemeket megőrizni a szép boltívek és ajtónyílások formáival. A kicserélt összes nyílászáró is az eredetire hasonlít, csak a színeken változtattunk az egységes arculat miatt. A házba még a víz sem volt bevezetve, így nem úsztuk meg a teljeskörű korszerűsítést, a gépészeti- elektromos hálózat és a fűtési rendszer kiépítését.

A vidéki-nosztalgikus hangulatot és színvilágot az a tény inspirálta, hogy ez az épületrész a régi, eredeti ház, tehát szerettük volna ezt az örökséget a klasszikus vidéki stílussal jelezni, kiemelni. Visszafogott, pasztellszíneket terveztünk, ami egy kicsit franciás hangulatot kölcsönöz az enteriőrnek. Azt gondoltuk, ez így méltó az 1888-ban kőből épült iskolaépülethez”.

A hűvös skandináv bútorokat és konyhát jól kiegészítik a Koncz Antik thonetszékei, melyeket Andreáék festettek szürkére. A burkolatokat is árnyalatok szerint válogatták egymáshoz. Az antik hatású Jotul kályha remekül illik a környezetbe, arról nem is beszélve, hogy milyen hangulatos, amikor ropog benne a tűz. Mellette a régi komód a tihanyi piacról került ide.

A hálószobában meghagyták az épület eredeti kőfalát. Hozzá a rusztikus pajtaajtót Lacza Lajos herendi asztalos készítette több kisbútorral és az összes külső nyílászáróval együtt. A mennyezeti rojtos függőlámpát a Woodelierben vadászták. Provencei utazások, szálláshelyek hangulatát idézi a vendég hálószoba bútorzata is, melyet művészi grafikákkal, antik kiegészítőkkel és a Lameridia elegáns lámpáival egészítettek ki.

Az előszoba ZenitHome méhsejt- járólapjaihoz  jól illik az Artkraft vaskeretes tükre, mely egy ipari csarnok ablaka volt. A modern fürdőszoba visszafogott tónusa, elegáns hullámos  burkolata alkalmazkodik az egész ház nagy műgonddal válogatott berendezéséhez, melyben kerülték a harsány színeket, a hivalkodó formákat. 

Ezt a jó ízléssel és mértéktartó eleganciával fűszerezett tudatos értékmentést az ide betérők is azonnal észreveszik és sűrű visszatérésükkel kellőképp értékelik. Házbemutató cikkemet nyomtatásban az augusztus-szeptemberi Kiskegyed Otthonában találod. 

Kövesd a Vizitkártya közösséget, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról sem!
A cikkben szereplő dörgicsei vendégház elérhetősége: https://www.facebook.com/d4apartments/