A megőrzött mesterség

 Az 1896-ban épült felsőörsi kisnemesi kúria három kézműves generációt kiszolgálva, ma két családnak ad otthont. Szőnyi Andrást kályháiról, Eckert Anikót restaurált textíliáiról és bútorairól, Nyakas Krisztiánt egyedi hangszereiről ismeri jól a környék. Felváltva mesélnek szeretett szakmáikról, miközben körbejárjuk a házat és benne a huszadik századot.

A néhai bolthajtásos istállóban egyszerre három műhelyben folyik az alkotómunka. Anikót, a ház asszonyát kérdezem az aktuális projektekről, a vevői visszajelzésekről.

A kézművesség, a kétkezi munka iránti vonzalmamat Édesapámtól örökölhettem, aki országos hírű cserépkályhás mester volt. A munkavégzés nálunk mindenki részéről tetszőleges, minden feladatnak vannak olyan részei, amit mindannyiam ismerünk - kivéve a textilt, mert az a saját területem – így, ha kell, besegítünk egymásnak. A megrendelőkkel minden esetben előre megbeszéljük az elvégzendő feladatokat, majd tartjuk hozzá magunkat. Ha az ügyfél visszatér, vagy másnak is ajánl bennünket, az a legjobb visszajelzés a munkánkról. Jelenleg kisbútorokat és egy szekrény együttest restaurálunk férjemmel. Rám vár még négy olajfestmény a keretével együtt és két darab festett közepű templomi zászló.

Külön történet, ahogy tiétek lett a patinás épület, mely sokat változott az évtizedek alatt. Milyen stílusú bútorok és kályhák között éltek most?  

45 éve lett miénk a ház. A veszprémi Bakonyi Múzeum és Megyei Múzeumi Igazgatóság restaurátor műhelyei költöztek Felsőörsre, ahol 20 évet dolgoztunk. Akkor szerettük meg a települést és lassan megszületett az elhatározás: a munka helyszíne lakóhellyé változott, eleinte a szüleimmel együtt lakva a család bécsi barokk bútorai között. A berendezésünk zöme most is a 19. és 20. század fordulójáról való, ebben érezzük otthon magunkat.

A házban jelenleg három kályha található: egy szép mélyzöld esztergomi csempéből való nagy cserépkályha, ami a szülői lakrészünk helyiségei központi fűtését is működteti, amellett, hogy a konyhánk-nappalink jó melegét biztosítja. A vendégszobánkban áll egy kicsi meisseni cserépkályha. A ház északi, újabban épült részében áll egy minimalista téglakályha, ami hőcserélős-vízbetétes és Krisztián fiunk lakrészének padlófűtését látja el.

Krisztián az iparos család legifjabb generációja. Arról mesél, miként lett hangszerkészítő és mely munkafázisok lettek a specialitásai:

Érettségi után végeztem el a hangszerész képzőt Budapesten, a Kaesz Gyula Faipari Szakiskolában. Választott szakmámban egyesült a zenei iránti elkötelezettség a családi hagyománnyal és a kézügyességgel. Több ütemben, és helyszínen gyakoroltam a szakmámat fő- és mellékállásban az elmúlt közel 35 évben, s így érkeztem meg végül a szülői házba, ahová be is költöztem a családommal. A szüleimmel közös műhelyben 2021-ben kezdtem el dolgozni, elsősorban vonós és pengetős hangszereket javítok. A hangszerkészítés nálam kissé lassabb folyamat. Mivel 20 éves korom óta javarészt műtárgy és hangszer restaurálással foglalkozom, így ez a profil vált a fő tevékenységgé. Nagy számban javítok akusztikus és elektromos gitárokat, valamint a vonós hangszerek közül főleg a hegedűket. Azok a munkafolyamatok a kedvenceim, amelyekben a törött, vagy hiányos fa alkatrészt kell pótolni, javítani. Az ilyen jellegű feladatokat gyakoroltam a legtöbbet a pályafutásom során.

A környék számtalan házában, nyaralójában megtalálhatók a műhelyben restaurált textilek, bútorok és adnak meleget András kályhái. Ő maga is szívesen idézi fel szakmái kezdeteit:

Reneszánsz ember édesapámtól tanultam, hogy annyi szakmát ismerjek meg, amennyit csak tudok és gyakoroljam is, amennyit csak lehet! Restaurátorként aztán lett is módom mindenféle mesterséget elsajátítani. Fa bútor vagy kovácsoltvas zárszerkezet, kárpitozott szék, vagy sárgaréz veretes bőr-paraván, kristálycsillár és vezetékei, lett légyen bármi, mindenféle szakmába bele kell kóstolnunk egy kicsit. Másik felejthetetlen mesterem Koncz Pál volt, a veszprémi múzeum könyv- és papír -restaurátora, tőle tanulhattam meg a könyvkötő mesterséget.

Majd a feleségemmel együtt kaptam egy kályhásmester apóst, aki nemcsak épített, hanem tervezett és gyártott is cserépkályhákat saját kis üzemében. Gyakran adódott, hogy elmentem vele kályhákat rakni, s annyira kitanultam a mesterséget, hogy később már magam egyedül, vagy munkatárssal építettem. Vannak kályháim Finnországban, Ausztriában és Németországban, de legjobban azt szerettem, ha a környékbeli embereknek adhattam meleget és a ropogó tűz békés hangulatát. Sok életre szóló jó kapcsolat és mély barátság született egy-egy kályha építése során. E munkák a mi otthon-érzésünket is erősítik a tájban, ahol élünk.

A riport az AlkotóEnergia online magazinban debütált 2026.februárjában. Kövesd a Vizitkártyát és gyere a következő kalandra!