Az újrakezdés otthona

Egy régi házban teremtett új életet: finom női energiával, művészi érzékenységgel és bátor kísérletezéssel alakítva otthonná a Balaton-parti épületet. Rósa Rita festőművész története a szépségkeresésről és az alkotás öröméről szól.

A Balaton északi partjának patinás településén találtad meg új élettered. Mióta vonz a tópart és miként, milyen állapotban lett tiéd az épület, melyből otthont teremtettél?

Kapcsolatom Balatonkenesével a kikötővel kezdődött, hosszú éveken keresztül egy vitorlás hajó volt a nyári otthonom. Lassan érlelődött a gondolat, hogy elhagyva Budapestet, végleg Balatonkenesére költözzem. Ahogy beléptem, azonnal beleszerettem ebbe a házba. A nagy belmagasság, gyönyörű ajtók és a ház "lelke" nem engedett tovább keresgélni. Sajnos nagyon rossz állapotban volt, sokan javasolták a bontást, de bennem ez fel sem merült.

Ha otthonunk az életmódunkat szolgálja, megérkezik az otthonosság érzése. Nálad mi volt a felújítás folyamata, a téralakítás szempontja?

Hosszú projektnek indult a felújítás, aztán egy magánéleti változás miatt nagyon hamar - a még félkész házba - költöztem be. Vakoltam, burkoltam, festettem, élveztem, ahogy a két kezem munkájával változik át, szépül a ház. Nagy, összefüggő tereket hoztam létre, központban a konyhával, ahol a legtöbb baráti beszélgetés zajlik. Kenese és ez a ház tanította meg, hogy az emberi tényezőtől válik otthonná egy hely. A barátok, akik bármikor beugorhatnak egy kávéra, a lányaim, akik nyaranta hatalmas bulikat tartanak itt, vagy csak a ház előtt elsétáló és néhány kedves szóra megálló keneseiek.

Olvasóink az újrahasznosított, értékmentett megoldások rajongói.  Te milyen technikával őrizted meg a ház régi részleteit és tettél hozzá modern burkolatot?

Ahogy említettem, nagyon tetszettek a ház nyílászárói, a beltéri ajtókat sok helyen a csiszolás utáni, érdekesen kopott állapotában hagytam meg. Az ablakok újak, de régies stílusú fa ablakok. Minden burkolatot cseréltem, de kissé kopottas hatású hidegburkolatokat választottam, amelyek jobban illenek a ház stílusához. A falak sem simára glettelt, fehér falak. Kiváló kísérleti terep volt ez a ház, ahol különféle vakolási, festési technikákat próbáltam ki, dizájnos felületeket hoztam létre. Azóta már több baráti kérésnek tettem eleget és festettem egyedi falfelületeket az ő otthonaikba is.

Házad személyes miliőjét az eklektikus berendezés adja. Honnan származnak a régi és újabb bútordarabok?

Volt néhány régi, örökölt bútorom, amelyek velem költöztek. Egy új barátságnak köszönhetően pedig számos szép régi bútor került hozzám, ezeket újítgattam fel. De nem vagyok híve annak, hogy csak öreg bútorok között éljek. Imádom az új, modern darabokat is, amennyiben a dizájn nem megy a kényelem rovására. A lényeg, hogy a stílusok keverése végül egységet alkosson, olyan hangulatot teremtsen, ahol jó megpihenni és egyszerűen csak "lenni".

Képeidben a megörökölt művészi véna mellett technikai tudás és élettapasztalat sűrűsödik. Milyen utakon jutottál el a festészethez?

Édesapám fényképész volt és nagyon szerette a képzőművészetet. Többször hallottam tőle, hogy még beszélni sem tudtam, de a kárminvörös, enciánkék, türkizzöld és egyéb árnyalatokat hiba nélkül azonosítottam. Nem tudom mennyi volt ebben a szülői túlzás, de az tény, hogy a színek nagyon fontosak számomra. Nem készültem tudatosan arra, hogy hivatásommá váljon a festészet. Színházban, rendező-asszisztensként kezdtem dolgozni, történelem szakos tanárnak tanultam, az üzlet világát is kipróbáltam, foglalkoztam gyermekruha tervezéssel, ékszerkészítéssel, lakberendezéssel. Hosszú utazás volt, rengeteg kitérővel, míg végre megérkeztem a festéshez. Ez adja a legnagyobb örömet, szabadságot és nagy előnye, hogy a képeim önmagukért beszélnek én nyugodtan maradhatok a háttérben.

Változatos témájú és technikájú műveid folyamatos megfigyelést, inspirálódást sejtetnek. Milyen belső értéket tudsz átadni alkotásaiddal a vevőidnek?

A legnagyobb inspiráció maga az élet. Rutinos újrakezdő vagyok, valahogy ezt dobta a sors. Foglalkoztat a múlt-jelen-jövő kapcsolata, nemcsak a személyes múlt, hanem a történelem is. Az emberi kapcsolódások: egymáshoz, a természethez, önmagunkhoz. Festményeim sok rétegből állnak, munkaigényes és részletgazdag képek, az anyagok, amiket használok kiemelkednek a síkból, különleges struktúrát hoznak létre. Igyekszem mindenben meglátni a szépet s, ami energiát adhat. Persze látom én is a zavarodottságot, az értékvesztést a mai világban, de remélem, hogy a festményeim ezen felülemelkedve harmóniát sugároznak. Számomra a természet, a napsütés, egy kedves mosoly tud igazán örömet szerezni, én ezt próbálom továbbadni. Szerencsére sok száz eladott festménnyel a hátam mögött és megszámlálhatatlan szeretetteljes visszajelzést kapva, mára már biztos lehetek benne, hogy ez az én utam.

Alkotóként lételemed a megújulás. Milyen terveket dédelgetsz, mit hoz az idei tél számodra?

Nem tudok leállni, most éppen két új technika is foglalkoztat. Az egyiket a képzőművészetben, a másikat inkább a lakberendezésben szeretném kipróbálni, kísérletezni vele. Annyi kreativitás van az emberekben, nagyon remélem, hogy legalább a művészetben érték marad az ember által, embernek készített, egyedi alkotás! Nem vagyok AI ellenes, de jó lenne néhány területet megtartani magunknak! Ez a tél a "szerelem" projektekről, kísérletezgetésről és a feltöltődésről fog szólni. Jövőre pedig talán sikerül megvalósítanom régóta dédelgetett álmomat és megnyitni saját galériámat a Balatonnál.

Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2025 decemberében.

 

 

  

Szentendrei „House of Art”

 Harmadik éve szervezik otthonukban a nyitott műhely alkalmakat, kitárva közös lakás-műtermük ajtaját, ahol beszélgetésekkel, finomságokkal és új műveikkel várják az érdeklődőket. Míg a jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat is. Farkas Bori textiltervező és Palyov Péter festőművész vendégei voltunk.

A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt. Szüleim, Rákossy Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal együtt, de külön háztartásban élünk. A birtok fő épületéhez öt éve építettük hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. Szentendre nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt. Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg művész él itt, és pezseg az élet. 

 Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben?

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső műterem. Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti gyönyörűen felújított. Sőt, munkáim is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók, ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből. Minden anyagmaradékot feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.

Hogy született meg a „House of Art” ötlete, miközben két különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével. Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a közösség- teremtés. Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben. Ez egy hiányt pótló tevékenység a mai elhidegült világunkban.

Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját. Szüleim műtermében nőttünk fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon, mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a "gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007 óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az impresszionisták ihletik. Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája, fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre, Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. Rendszeres kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész kávézóinak és éttermeinek.

 Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró foglalkozásokat? Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Ajánljuk a varró és festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák, vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a résztvevők. Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk, december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi Kata textiltervezővel, dec. 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban. Találkozzunk ott és koccintsunk az ünnepekre e magazin olvasóival is!

Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Festmények és lakástextilek, workshopok: http://houseofart.hu/

Ház a tónál

 A család harmadik generációját szolgálja ki az öreg épület, mely különleges organikus tereivel és ősfás kertjével a Balaton partjától egy sétányira található. Állagát és megannyi emlékét most a festőművész unoka őrzi, aki képzőművész párjával folyamatos inspirációt talál ebben a nem mindennapi környezetben. Péterfy Ábel és Verebics Ági kortárs művészek otthonában vizitáltam.

-„Ez a néhai kis nyaraló valóban az emlékek háza! Erdélyi származású nagyszüleim építették a hatvanas évek elején, amikor még utcák sem voltak a környéken és a falu e mocsaras részét „kenderáztató” néven említették …”- mesél a kezdetekről Ábel, miközben a míves székelykapun át a ligetes kertbe lépünk, meseszerű festett-faragott kecskék, birkák és vöröskő szobrok közé. Az alkotások már a család neves művészeinek, Péterfy Gizella és Kő Pálnak a keze munkái, de unokaöccsük, Ábel plasztikáit, faragásait is rejti az árnyas kert. A legjobb kezekbe került személyében a ház, hisz évek óta hihetetlen szorgalommal építi, bővíti és renoválja az egykor kalákában épült örökséget, mely a mai napig a nagycsalád nyári találkozóhelyéül is szolgál. 

Építészi tanulmányai és művészi látásmódja egyaránt visszaköszön az enteriőrökön, a házhoz épített fedett teraszokon és saját műtermének hangulatán. Mindkettő valódi redizájn alkotás, régi ajtók, ablakok, deszkák felhasználásával, festésével, végtelen fantáziával átlényegítve azokat. Ahogy a belső terek rusztikus bútorai is egyedi alkotások, némelyikük az ősök keze munkái, mások piacokról vadászott, felújított darabok. Jól illenek hozzájuk az élénk keleti textíliák és az egzotikus utazásokról hazahozott emléktárgyak.

-„Valójában körbeépítettem a meglévő épületet, mintha egy szoknyát illesztenék rá, így nem csak a lakóterek bővültek, de a komfortosításra is sort keríthettem. Idén a tető teljes cseréje következik!” – mesél terveiről és az eddigi munkákról, melynek kezdete az egyetemi tanulmányai idején datálódott, amikor állandó lakóhelyként kezdett tekinteni a helyre. Ekkor, frissen végzett művészévei elején fordult a folytonos állagmegőrzés egy négyévszakos otthon kialakításába: szigeteléssel, fűtéssel, vízelvezetéssel. Az összes szakipari munka - minimális külső segítség mellett - szintén Ábel keze munkája. Aki emellett unokatestvére, Kő Boldizsár képzőművész bájos mesejátszótereinek famunkáiban is aktív szerepet vállal. 

Vízközeli életmódját, szörfös szenvedélyét jelenlegi művészete is tükrözi, képeihez a Balaton megunhatatlan szépsége adja az ihletet. Festményei a kékek és zöldek megannyi tónusát, a tó és az ég színe változását ábrázolják, melyet a vitorlások színfoltjai, vagy a vízben fürdőző emberek foltjai tarkítják. Festményei évek óta a nyári aukciók állandó szereplőivé és a rangos vitorlásversenyek vizuális szimbólumává váltak. A téli visszavonult alkotómunka termését a nyári tárlatokon láthatja a közönség, idén Veszprémben csoportos tárlata, az ábrahámhegyi Bernáth Aurél galériában pedig egyéni kiállítása látogatható szeptember közepéig.

Míg Ábel nem szívesen mozdul ki a tóparti idillből, párja, Ágnes gyakran ingázik fővárosi műterme és a vidéki otthonuk között. Bevallása szerint nem csak pihenésre, de festményeihez és freak-tárgyaihoz történő ötletgyűjtésre is tökéletesen alkalmas ez a táj.

-„Gyakran festek a saját fotók alapján, ilyenkor a rengeteg felvételből választom ki olajképeim témáját…”- vallja a művésznő, aki számos szakmai elismerés mellett a 2022-es „Fine Arts Hungary : Az év műtárgya” alkotói díj nyertese. 

Igazi kísérletező alkat, aki szerint a vásznon nem lehet hazudni, ezért képeit – legyenek azok saját testképek, trauma-lenyomatok, vagy meghökkentő ember- állat portrék - leginkább őszintének, a minket körülvevő kifordult világ reflexióinak tartja. Ebből a zaklatott külvilágból, a zajos nagyvárosi létből a kis vidéki házba megtérve őt magát is teljesen kikapcsolja egy-egy hajnali veszprémi bolhapiacozás, a vízparti hétköznapok apró csodái, vagy a kertben érő zöldségek-gyümölcsök zamata. Feltöltő forrásként szolgálva mindkettőjük művészetéhez.

2023. szeptemberi Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg.

 

Színekbe rejtett szavak

A három épületből álló birtok legkisebb házában, az egykori kertészlakban alakította ki különleges lakását a kétgyermekes festőművész, Lehoczky Krisztina.  A rusztikus hangulatú terméskő ház – eredeti funkciójához híven – ma is a gazdagon burjánzó, ősfás kert természetesen szervült része: szinte elbújik ebben a mesés ligetben...  Falait borostyán-és vadszőlő indák borítják, tövéhez mohos kövek, üde páfrányok lapulnak, oldalait körbeveszi a dús aljnövényzet és a szépen öregedő fák lombja.

Ezt a folytonos megújulást, az élet természetes lüktetésének szimbólumait, az újjászületés-motívumait találjuk odabent, a falakat borító és a festőállványon várakozó képeken, az átfestett bútorok felületén, a kovácsoltvas korlátok kanyarulataiban. Kanyargó indák, tűzpiros tulipánok, felrobbanás előtt álló bimbók, a teljesség körtáncát járó ívek, egymásba olvadó tónusok, párokba rendeződő organikus formák lepik el a vásznakat és magát az otthont, mely nem mindennapi tereivel önmagában is egy rendhagyó alkotás...

Az impozáns nappali a hat méteres belmagasságnak köszönhetően egy galéria szintet is magába foglal. Itt, a nap minden órájában, a változó fényfürdőben élnek igazán Krisztina óriási festményei, melyek kellemes szimbiózisban léteznek a saját tervezésű fa polcrendszerrel és tatami-asztallal, a szentendrei skanzenben látott, majd ”lemásolt„  mélyzöld szemeskályhával, a Távol-keleti utazásokról hazacipelt kilimekkel , a kultikus tárgyakkal és az iparművész testvér által kivitelezett kovácsoltvas korlátokkal.

De ugyanilyen színes eklektika, szabadon áramló látványfolyam hömpölyög a családi ereklyékkel és a további feldolgozásra váró tarka textilekkel zsúfolt tetőtérben is, ami alvóhely és varrószoba is egyben…. Vagy a meghatározhatatlan stílusú elvarázsolt konyhában, ahol a régi, lomtalanított bútorokat saját festéssel, kelim motívumokkal keltette új életre vendéglátónk. 

A felületeket fedő meleg, természetes földszínek visszaköszönnek a ház padlóját borító keleti szőnyegekről, a belőlük varrt párnákról, a nád-és rattanbútorokról,  a virágcserepeket rejtő kosarakról és szakajtókról,  de ott vannak a művésznő titokzatos, szenvedéllyel teli képein is...

 Lakásbemutató cikkemet erről az igazán inspiráló otthonról a kívül-belül megszépült A MI OTTHONUNK magazin májusi számában találjátok. Ha tetszik, vidd hírét!