Ház a tónál

 A család harmadik generációját szolgálja ki az öreg épület, mely különleges organikus tereivel és ősfás kertjével a Balaton partjától egy sétányira található. Állagát és megannyi emlékét most a festőművész unoka őrzi, aki képzőművész párjával folyamatos inspirációt talál ebben a nem mindennapi környezetben. Péterfy Ábel és Verebics Ági kortárs művészek otthonában vizitáltam.

-„Ez a néhai kis nyaraló valóban az emlékek háza! Erdélyi származású nagyszüleim építették a hatvanas évek elején, amikor még utcák sem voltak a környéken és a falu e mocsaras részét „kenderáztató” néven említették …”- mesél a kezdetekről Ábel, miközben a míves székelykapun át a ligetes kertbe lépünk, meseszerű festett-faragott kecskék, birkák és vöröskő szobrok közé. Az alkotások már a család neves művészeinek, Péterfy Gizella és Kő Pálnak a keze munkái, de unokaöccsük, Ábel plasztikáit, faragásait is rejti az árnyas kert. A legjobb kezekbe került személyében a ház, hisz évek óta hihetetlen szorgalommal építi, bővíti és renoválja az egykor kalákában épült örökséget, mely a mai napig a nagycsalád nyári találkozóhelyéül is szolgál. 

Építészi tanulmányai és művészi látásmódja egyaránt visszaköszön az enteriőrökön, a házhoz épített fedett teraszokon és saját műtermének hangulatán. Mindkettő valódi redizájn alkotás, régi ajtók, ablakok, deszkák felhasználásával, festésével, végtelen fantáziával átlényegítve azokat. Ahogy a belső terek rusztikus bútorai is egyedi alkotások, némelyikük az ősök keze munkái, mások piacokról vadászott, felújított darabok. Jól illenek hozzájuk az élénk keleti textíliák és az egzotikus utazásokról hazahozott emléktárgyak.

-„Valójában körbeépítettem a meglévő épületet, mintha egy szoknyát illesztenék rá, így nem csak a lakóterek bővültek, de a komfortosításra is sort keríthettem. Idén a tető teljes cseréje következik!” – mesél terveiről és az eddigi munkákról, melynek kezdete az egyetemi tanulmányai idején datálódott, amikor állandó lakóhelyként kezdett tekinteni a helyre. Ekkor, frissen végzett művészévei elején fordult a folytonos állagmegőrzés egy négyévszakos otthon kialakításába: szigeteléssel, fűtéssel, vízelvezetéssel. Az összes szakipari munka - minimális külső segítség mellett - szintén Ábel keze munkája. Aki emellett unokatestvére, Kő Boldizsár képzőművész bájos mesejátszótereinek famunkáiban is aktív szerepet vállal. 

Vízközeli életmódját, szörfös szenvedélyét jelenlegi művészete is tükrözi, képeihez a Balaton megunhatatlan szépsége adja az ihletet. Festményei a kékek és zöldek megannyi tónusát, a tó és az ég színe változását ábrázolják, melyet a vitorlások színfoltjai, vagy a vízben fürdőző emberek foltjai tarkítják. Festményei évek óta a nyári aukciók állandó szereplőivé és a rangos vitorlásversenyek vizuális szimbólumává váltak. A téli visszavonult alkotómunka termését a nyári tárlatokon láthatja a közönség, idén Veszprémben csoportos tárlata, az ábrahámhegyi Bernáth Aurél galériában pedig egyéni kiállítása látogatható szeptember közepéig.

Míg Ábel nem szívesen mozdul ki a tóparti idillből, párja, Ágnes gyakran ingázik fővárosi műterme és a vidéki otthonuk között. Bevallása szerint nem csak pihenésre, de festményeihez és freak-tárgyaihoz történő ötletgyűjtésre is tökéletesen alkalmas ez a táj.

-„Gyakran festek a saját fotók alapján, ilyenkor a rengeteg felvételből választom ki olajképeim témáját…”- vallja a művésznő, aki számos szakmai elismerés mellett a 2022-es „Fine Arts Hungary : Az év műtárgya” alkotói díj nyertese. 

Igazi kísérletező alkat, aki szerint a vásznon nem lehet hazudni, ezért képeit – legyenek azok saját testképek, trauma-lenyomatok, vagy meghökkentő ember- állat portrék - leginkább őszintének, a minket körülvevő kifordult világ reflexióinak tartja. Ebből a zaklatott külvilágból, a zajos nagyvárosi létből a kis vidéki házba megtérve őt magát is teljesen kikapcsolja egy-egy hajnali veszprémi bolhapiacozás, a vízparti hétköznapok apró csodái, vagy a kertben érő zöldségek-gyümölcsök zamata. Feltöltő forrásként szolgálva mindkettőjük művészetéhez.

2023. szeptemberi Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg.

 

Időkapu, mint műalkotás

 Késő nyári vizit a művésznél, aki a tér és idő esendő viszonyának dokumentátora, a megmozdult érzelmek festője. Akinek gömb-univerzumai a harmónia utáni örök sóvárgásunkat idézik, míg kontúrjaikból kimozdult alakjai saját bizonytalan létezésünk mintái. Csurka Eszter kortárs képzőművésszel legújabb kísérleti projektjének készítése közben beszélgettünk, vidéki otthonában.

Milyen élményekből ered és miként inspirál a főváros és a Balaton közt zajló kettős életed?

Voltaképpen egész életemben kétlakiként éltem, a Balatonhoz régi, kalandos családi nyarak emlékei fűznek. Így amikor több, mint húsz éve kialakítottam második otthonomat a tó északi partján, ez a gyermekkori élmény folytatódott, természetes módon. Szeretem a forró nyarakat, a tó színe- változásait, az átvonuló viharokat, a természetben létezést, a kertem terméseit, fűszereit. Festményeim nagy százaléka itt, a vidéki tájban készül, őszi-téli kiállításaimra is itt festek. Idén a szeptember 8-án nyílt „Legyen vége már!” című nemzetközi képzőművészeti popup tárlaton látható aktuális munkám, a számos történelmi emléket őrző Tállyán, mely egyúttal Európa mértani közepe is.

Mit csinál egy Munkácsy-díjas, amikor épp nem főz, vagy kertészkedik? Mesélnél legújabb projektedről?

Legújabb kísérleti kompozícióm alapja a téralakítás, mint művészi kifejezőeszköz. Kiindulópontja az a gondolatmenet, hogy miként önállósult ez a műfaj, mely évszázadokon át, mint néma előzmény tapadt a festészethez és szobrászathoz. Hogyan tágult ki a műalkotás tere, léptéke, hogyan jelentkezik az entrópia a mai munkákban. Műalkotásom egy olyan monumentális installáció, melyben a felhasznált anyagok - a fa, az acél, a beton - a konstruktív térrendezés elemei. Míg a síkból kikívánkozó, a térből és időből kirepülni készülő organikus minták - leginkább bolygókra hajazó festett motívumok - a folyton változó rend (vagy épp káosz) aktív szereplői. Ahogy maga a műalkotás nyitott tere is folyton változik, folyást engedve olyan szabad energia-lenyomatoknak, mint a víz alatt született szobraim.

Milyen kulturális projekteknek adhat helyszínt a jövőben az időkapu-installáció?

Ahogy eddigi művészeti projektjeimben, - sőt egész pályám során - intenzív szerephez jutottak a társművészetek, legújabb installációmban is hangot kaphatnak a kortárs irodalom, a fizikai-, és mozgásszínház, az akusztikus zenei előadások, vagy a művészet és tudomány határterületeit érintő innovatív témájú beavató előadások. Hisz szándékom szerint az időkapu egy izgalmas befogadó tér, melyben a múlt és a jövő akár egyidőben megtörténhet!

Művészportrém az Artnews.hu kulturportálon jelent meg 2023.szeptemberében