Késő nyári vizit a művésznél, aki a tér és idő esendő viszonyának dokumentátora, a megmozdult érzelmek festője. Akinek gömb-univerzumai a harmónia utáni örök sóvárgásunkat idézik, míg kontúrjaikból kimozdult alakjai saját bizonytalan létezésünk mintái. Csurka Eszter kortárs képzőművésszel legújabb kísérleti projektjének készítése közben beszélgettünk, vidéki otthonában.
Voltaképpen egész életemben kétlakiként éltem, a Balatonhoz régi,
kalandos családi nyarak emlékei fűznek. Így amikor több, mint húsz éve
kialakítottam második otthonomat a tó északi partján, ez a gyermekkori élmény
folytatódott, természetes módon. Szeretem a forró nyarakat, a tó színe-
változásait, az átvonuló viharokat, a természetben létezést, a kertem terméseit,
fűszereit. Festményeim nagy százaléka itt, a vidéki tájban készül, őszi-téli kiállításaimra
is itt festek. Idén a szeptember 8-án nyílt „Legyen vége már!” című nemzetközi
képzőművészeti popup tárlaton látható aktuális munkám, a számos történelmi emléket
őrző Tállyán, mely egyúttal Európa mértani közepe is.
Legújabb kísérleti kompozícióm alapja a téralakítás, mint művészi
kifejezőeszköz. Kiindulópontja az a gondolatmenet, hogy miként önállósult ez a
műfaj, mely évszázadokon át, mint néma előzmény tapadt a festészethez és
szobrászathoz. Hogyan tágult ki a műalkotás tere, léptéke, hogyan jelentkezik
az entrópia a mai munkákban. Műalkotásom egy olyan monumentális installáció,
melyben a felhasznált anyagok - a fa, az acél, a beton - a konstruktív térrendezés
elemei. Míg a síkból kikívánkozó, a térből és időből kirepülni készülő organikus
minták - leginkább bolygókra hajazó festett motívumok - a folyton változó rend (vagy
épp káosz) aktív szereplői. Ahogy maga a műalkotás nyitott tere is folyton
változik, folyást engedve olyan szabad energia-lenyomatoknak, mint a víz alatt
született szobraim.
Ahogy eddigi művészeti projektjeimben, - sőt egész pályám
során - intenzív szerephez jutottak a társművészetek, legújabb installációmban
is hangot kaphatnak a kortárs irodalom, a fizikai-, és mozgásszínház, az akusztikus
zenei előadások, vagy a művészet és tudomány határterületeit érintő innovatív témájú
beavató előadások. Hisz szándékom szerint az időkapu egy izgalmas befogadó tér,
melyben a múlt és a jövő akár egyidőben megtörténhet!
Művészportrém az Artnews.hu kulturportálon jelent meg 2023.szeptemberében
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése