2024. aug. 25.

Valami kék – lakástárlat a Balatonnál

Nyári vizit az elegáns nyaralóban, mely egy júliusi délutánra galériává változik, az enteriőröket elfoglaló műtárgyakkal, azok alkotóival és a kiállításra érkező látogatókkal. A rendhagyó esemény egyfelől a vendéglátó házigazda érdeme, másrészt egy szenvedélyes művészetpártoló csapat háttérmunkájának eredménye. A SzentendreiLakástárlat sztorija következik, balatoni tájképpel.

 

-A történet Musza Györgyi és férje, Nagy Sándor szentendrei képkeretező műhelyében kezdődött 14 éve. Györgyit kérdezem a Lakástárlat ötletének születéséről és kezdeti éveiről.

„Az NS-keret Képkeretező műhely-és Művészbolt immár 32 éve üzemel a szentendrei belvárosban. Ezek alatt az évek alatt nagyon sok művésszel ismerkedtünk meg – Szentendréről és Budapestről egyaránt –, sokakkal már több évtizedes barátság köt össze. Gyakran beszélgetünk bemutatkozási lehetőségekről, annak hiányáról, gyűjtők, művészetpártolók, érdeklődők megtalálásáról. Egy ilyen diskurzuson pattant ki a szikra! Vigyük a művészetet, a művészt házhoz, így teremtsünk lehetőséget nekik a bemutatkozásra.  Azóta lassan 100 lakástárlatot tartottunk szentendrei, budapesti, balatoni otthonokban. Innen is köszönjük ezt a házigazdáknak.„

-Miként foglalnád össze a lokálpatrióta művészetpártoló lakástárlat misszióját? Hányan alkotjátok jelenleg a csapatot és mik a fő tevékenységeitek?

„Hárman dolgozunk nap, mint nap és nagyon aktívan a Szentendrei Lakástárlat Alapítványban. Lakástárlatokat szervezünk, Művészteát tartunk a szentendrei Városházán, már üzemel a Lakástárlat Galéria is szintén a szentendrei belvárosban, sőt elindítottunk egy műtárgy-webáruházat is. A Nyitott műtermek programunkban látogatásokat szervezünk művésztelepekre, műtermekbe. Célunk, hogy támogatásunkkal létrejöjjön egy aktív műértő, művészetpártoló kör, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő fiatal művészeket.”




-Hogy kell elképzelni a folyamatot, míg egy otthonból random galériát varázsoltok? Mi az egyes tagok munkamegosztása, a szervezés sarkalatos pontjai?

„A Lakástárlatok általában vasárnap délután vannak. Ezt nagyon sok munka előzi meg, egyeztetés a házigazdákkal, művészekkel. Vizitálunk a műtermekben, összehozzuk a művészt a házigazdával, együtt kiválasztjuk a szobrokat, festményeket. Közösen összeállítjuk a meghívottak listáját. Egy Lakástárlatra 40-50 műtárggyal érkezünk, előre megtervezve a helyét a házban. Ez egyetlen délutánra szóló program, a művész is jelen van, tud ismerkedni, be tud mutatkozni, sőt, a legjobb, ha ő maga mesél az alkotásairól, az alkotói folyamatról. De előfordul, hogy egy gyűjtőt, vagy művészettörténészt kérünk fel a tárlat bemutatására. Falatokkal, finom borral, pezsgővel készülünk és a házigazdák is ki szoktak tenni magukért, szívesen vesznek részt a vendéglátás ezen részében is. Közöttünk is van munkamegosztás, hiszen sok a feladat, mindhármunknak más a kedvence, másban vagyunk jók. Legyen az reklám, marketing, a művészekkel való kapcsolattartás, szervezési feladatok.”




-Közel öt éve kiléptetek Szentendréről és a Balatonnál is rendeztek tárlatokat. Mit tudhatunk a „Something blue” esemény koncepciójáról? Mely alkotókat és műveiket hívtatok be a házba?

A Something blue-nál a házgazdánk kék – imádatát szerettük volna támogatni. Immár negyedik alkalommal állítottuk ki szentendrei kortársak remek alkotásit Tihanyban. A házigazda nagyvonalú vendéglátóként támogatta munkánkat, és adott helyet 16 művész 60 munkájának. A tárlatot Poják Gregor Judit a Ferenczy Múzeumi Centrum művészeti menedzsere nyitotta meg, a zenét Herczeg Bálint szolgáltatta, miközben a vendégek a finom falatok mellé a Carassia Pincészer Friza gyöngyözőjét kortyolgatták. Többek között Alattyáni István, Asszonyi Tamás, Baksai József, Borbély Máté, Csikszentmihályi Róbert, ef Zámbó István, Ezüst Zoltán, Farkas Zsófia, Georgios Tzortzoglou, Giricz Máté, Istók Bernadett ,Jávor Piroska, Lehoczky Krisztina ,Pistyur Imre és Szabó Tamás képzőművészek alkotásai szerepeltek a lakástárlaton. Közülük a cikkben látható művek Szőke Lili festményei és Farkas Zsófia üvegszobra.



-Mik a további idei terveitek Szentendrén és a nyári Balatonnál? Hol találkozhatunk veletek és a művészekkel?

Az idén is felbukkanunk az északi-parton, már folyik az egyeztetés a nyári lakástárlatról. Ezalatt a szentendrei galériánkban még látogatható Nagy Kriszta x-T festőművész tárlata. Társszervezőként részt veszünk Szőke Lili festőművész Víztükör című kiállításán, melynek megnyitója az ábrahámhegyi Bernáth Aurél Galériában lesz június 29-én. Szeretettel várjuk eseményeinkre a művészetre nyitott régi és új közönségünket! www.lakastarlat.hu   https://www.facebook.com/Szentendrei.Lakastarlat   @szentendreilakastarlat

A cikk az Alkotó Energia ingyenes online magazinban olvasható: 

https://alkotoenergia.hu/ajanlo/vizitkartya-valami-kek-lakastarlat-a-balatonnal  

 

  

2024. máj. 21.

A káptalani konstans villa

A helyi vöröskőből 1933-ban épült Polniczky-villát annó saját gyermekeire – Annára és Lipótra – íratta a családfő. Majd közel száz év elteltével, a szebb napokat látott épület az idős Anci nénitől a legjobb kezekbe került, a sokoldalú iparművész - mérnök házaspár személyében. Seller Orsolya textilművész-tulajdonossal beszélgettünk eklektikus villájuk kertjében.



Régóta a Balaton szerelmesei vagytok. Miként lett tiétek a villa, melyről a helyi értéktár is őriz dokumentumokat?

Káptalanfüred egy szerencsés és egyben csodálatos találkozás. A férjem, Balázs családjának volt ott egy háza, ahol a nyarakat töltöttük a gyerekekkel. Akkor még nem tudtuk, mennyire fantasztikus tud lenni télen is a Balaton.

Ez a pompás kis villa nyolc éve lett a miénk. Futás közben láttam meg az eladó táblát, azonnal felhívtam a számot, és egy hét múlva aláírtuk a szerződést. Bontandónak ítélték a házat, és valóban nem volt túl jó állapotban, de megmentettük. Családilag dolgoztunk rajta, mesteremberek nélkül, pedig még a falakat is össze kellett húzni egy speciális technikával, mert kifelé dőltek.

 



 
Az értékmentő felújítást nem csak megterveztétek, de magatok kiviteleztétek. Melyek a kedvenc redesign megoldásaitok a házban, valamint a kertben kialakított „Contans Random Cafe” intézményben?

A belső falak közül sokat kibontottunk, áthelyeztünk nyílászárókat, a régi sufni helyére egy vasúti talpfából épült teraszt épített Balázs a gyerekekkel. Így a konyhából csak egy pár lépés és a kertben tudunk reggelizni. Persze a nappalit egybenyitottuk az akkor még egészen aprócska konyhával. Tulajdonképpen semmit nem dobtunk ki, szinte minden régi bútor és tárgy új külsőt kapott, a családdal és a barátainkkal együtt festegettünk, kárpitoztunk.

A konyhapult például a régi fal tetejére épült. A pincében talált fiókos szekrényke lett a tálalónk, aminek minden darabját újra kellett faragni. A fészer gerendáiból franciaágy készült. Kézi fúrógépből olvasólámpa alakult.

A kert alsó részén tavaly épült kávézóban szintén arra törekedtünk, hogy a meglévő anyagainknak és tárgyainknak adjunk új életet. Az építéshez is csak bontott gerendákat és téglákat használtunk. A szemben lévő villa bontásából kapott ablakból lett az egyik fal, egy UAZ lökhárítójából a pult eleje. A pohártartó forrasztott réz vízvezeték csövekből állt össze.




Sokan ismerhetik munkásságod az egyedi öltözéket képviselő „Barackruha” divatmárkád kapcsán. Honnan ered a művészi vénád?

A textilekhez való vonzódásom velem született. Már egész kicsi koromtól hímeztem, kötöttem, horgoltam. Nagymamánk mozgott otthonosan ebben a világban, valószínűleg tőle ragadt ránk e képesség a testvéremmel, aki a jelmezek világába keveredett.

Az egyetem befejezése után a barátnőmmel azonnal megnyertünk egy pályázatot, aminek köszönhetően létrejött a saját ruhamárkánk. Egyedi darabokat készítettünk, megrendelésre is dolgoztunk és majdnem húsz évig tudtuk üzemeltetni a kis boltunkat. Hihetetlen és hősies időszak volt a gyerekek mellett mindezt végig csinálni. Mind a négy gyerek jó sok időt töltött a szabászasztalon a hordozóban, amíg terveztünk, szabtunk, varrtunk.




Változatos művészi utadat járva melyik irány és anyag a mostani kedvenced? Miképp hozod össze a szabad alkotást és a nagycsaláddal járó feladatokat?

A tervezést végül a tanítás kedvéért hagytam abba. Nagyon felemelő volt a lehetőség, hogy gyerekeknek taníthatok textilekkel kapcsolatos technikákat, így azzal foglalkozhatok, amit a legjobban szeretek csinálni és ez talán másoknak is ad valamit.

Közben foglalkoztam kicsit a bábok világával, műanyag szálakból kialakított struktúrákkal kísérleteztem. Mostanában leginkább a 3D nyomtatás ruházati felhasználásán dolgozom.

Most, hogy már nem tanítok és a gyerekeim is egyre nagyobbak teljes lendülettel vethetem bele magam otthonteremtő tárgyak létrehozásába és az új hobbim a vendéglátás komolyabb megismerésébe.




Mit ad nektek ez a tóparti második otthon, ami a nagy sikerű kerti kávézó révén egy nyitott birtok is egyben?

Ez a balatoni ház az életünk szerves része lett. A kert a maga gondozatlanságában tökéletes, a  fák és a rajtuk élő állatok olyan különleges gyógyító energiát sugároznak, hogy már nem tudjuk elképzelni az életet nélküle. Minden erőnkkel azon dolgozunk ezzel a szép nagy családdal és a barátainkkal, hogy minél jobban megtartsuk az eredeti állapotából azt, ami megtartható…  Hogy még jó sokáig tudja ezt az örömet okozni nekünk és a villa nyári bérlőinek. Sőt, a kerti kávézóba érkező vendégek is ízelítőt kaphatnak ebből a békebeli, balatoni hangulatból.




Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia portálon jelent meg 2024 tavaszán! www.alkotoenergia.hu 

Orsiék kerti kávézója: „Constans Random Cafe” Káptalanfüred, Petőfi tér 7.

https://www.facebook.com/profile.php?id=100093692383911

 

  

2024. ápr. 26.

Közel Afrikához

 Vendéglátónk otthonának részletei és dísztárgyai akár a „Távol Afrikától” kultfilm díszletei is lehetnének, míg ő maga közelebb van az egzotikus kontinenshez, mint azt gondolnánk... Morris Andrea, a „Close to Africa„ alapítvány ötletgazdájánál jártunk.



A szecessziós műemlék házban található lakás több átalakuláson keresztül, kalandos fordulatokkal nyerte el végső formáját. Miként lett kétszer is a tiéd saját budai otthonod?

1997-ben egy Express hirdetés alapján jöttem el ebbe az utcába és egyből beleszerettem a környékbe, az angolos stílusú házakba. Még aznap ajánlatot tettem a lakásra, pedig még azt sem tudtam, hogy honnan kérek majd kölcsön rá. Megvételekor a lakás még csak  egyszemélyes volt, ebből nőtte ki magát a mai nyolctagú családom lakhelyévé, ami három lakás egybenyitva. 2000-ben beépítettem hozzá a tetőteret, amikor a gyerekek születtek, majd 2005-ben sírva mentem el innen, amikor el kellett adnunk az otthonunk, mert Angliába költöztünk. 10 évre rá nagyot dobbant a szívem, amikor egy ingatlan hirdetésen észrevettem, hogy újra eladó a régi lakásom és visszavásároltam az addigra már háromszorosára bővített otthont.





Lakberendezői vénával alakítottad ki az otthon miliőjét, a terek funkcióit. Melyek lettek a kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?

 2015-ben az addigra már nyolc fős mozaik családunk lakóterét pillangó alakúra képzeltem el, ahol az egyik szárnyban az én három nagy gyerekem, a másikban a férjem három kis gyereke lakik, középen mi és a közös terek helyezkednek el. A lakást végül e szerint kiviteleztük.

Számomra minden bútor egy-egy emléket képvisel, nagyon nehezen válok meg néha még a divatjamúlt daraboktól is, ezért inkább átfestem, vagy új funkcióval látom el őket. Ezt hívom játékos lakberendezésnek. A régi darabokkal úgy gondolom, hogy szabadon lehet kísérletezni. Van például koloniál bútorom, ahol a csavart oszlopok autófénnyel lettek átfestve, de van kívül ezüstre és belül rózsaszínre festett „Rocker Barbie” szekrényem is.





Sokat utazó, világlátott emberként az életmódod tükröződik környezetedben. Honnan ered benned Afrika és az ott élők iránti szeretet és segítőkészség, mely mára a hivatásoddá vált?

Kétségtelenül a legnagyobb hatást Afrika tette rám. Így nem véletlen, hogy különleges afrikai műtárgyak - dogon ajtók, maszkok - és emléktárgyak vannak a lakásban. Ezeknek a mély, földszínű barnaságát bolondítják meg az időnként előbukkanó színes afrikai anyagok, szőnyegek.

1995-ben jártam először Afrikában, amibe már azelőtt szerelmes voltam, hogy ráléptem volna a kontinens földjére. Egyetemista voltam, amikor egy nomád, hátizsákos túra keretein belül, hat hétig utaztam Malawitól Zimbabwéig. Az utazásból szenvedély lett, mely e távoli kultúra és az ott élő emberek megismeréséhez, a feléjük irányuló empátiához vezetett. A túrát még több utazás követte, majd a bennem erősödő segíteni akarás szívügyemmé válva egy alapítvány létrehozásában csúcsosodott ki.

A „Közel Afrikához” alapítványunkat olyan sikeres magánemberek alkotják és működtetik, akik elkötelezettek abban, hogy valamit visszaadjanak a világnak abból, amit kaptak. A munkánkat pedig olyan lelkes önkéntescsapat segíti, akik nélkül nem lehetnénk azok, akik vagyunk. Nagyszerű érzés egy ilyen csapat tagjának lenni, akik mind önzetlen, nyitott szívű emberek.




Mesélnél arról a redesign projektről, amit a „megszínesített” farmerruházat képvisel? Milyen ügyet segít, aki megvásárolja ezeket az egyedi ruhadarabokat?

A „Hint of Africa”, egy afrikai design az afrikai nőkért, melynek teljes bevételét az afrikai nők megsegítésére fordítjuk, így bárki hozzájárulhat ahhoz, hogy méltóbb életet élhessenek. Márkánk elkötelezett abban, hogy egyedülálló afrikai stílusú, újrahasznosított ruhákat kínáljon egész Magyarországon. Elhozzuk hazánkba az afrikai kontinens gazdag, színpompás textíliáit, melyeket felvéve bárki úgy érezheti, hogy elrepítettük Afrikába. Célunk, hogy a kész termékek mellett, bármely régi ruhadarabot újjá tudjunk varázsolni egy kis afrikai anyaggal fűszerezve. Személyesen kutatom fel és hozom haza a textíliákat afrikai útjaim során. A „Hint of Africa” nemcsak egy design, vagy egy szenvedély, hanem egy út ahhoz, hogy létrehozzuk az afrikai nők számára a Remény Házát, a „House of Hope”-ot. A Hint of Africa sikere, ennek a nőközpontnak is a sikere, ugyanis minden eladott termék ára hozzájárul a ház felépítéséhez, létrehozásához. Egy nőközpontot hozunk létre, ami biztonságot és lehetőséget ad majd az erőszak és a gyermekházasságok elől menekülő lányoknak.

Mert legyen az saját gyermekem, vagy épp egy afrikai - számomra mások inspirálása okozza a legnagyobb örömet !






A cikk a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Színes farmerruházat: www.kozelafrikahoz.hu

Szentendrei „House of Art”

 Harmadik éve szervezik otthonukban a nyitott műhely alkalmakat, kitárva közös lakás-műtermük ajtaját, ahol beszélgetésekkel, finomságokkal és új műveikkel várják az érdeklődőket. Míg a jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat is. Farkas Bori textiltervező és Palyov Péter festőművész vendégei voltunk.


A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt. Szüleim, Rákossy Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal együtt, de külön háztartásban élünk. A birtok fő épületéhez öt éve építettük hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. Szentendre nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt. Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg művész él itt, és pezseg az élet. 

 Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben?

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső műterem. Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti gyönyörűen felújított. Sőt, munkáim is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók, ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből. Minden anyagmaradékot feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.




Hogy született meg a „House of Art” ötlete, miközben két különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével. Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a közösség- teremtés. Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben. Ez egy hiányt pótló tevékenység a mai elhidegült világunkban.



Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját. Szüleim műtermében nőttünk fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon, mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a "gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007 óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az impresszionisták ihletik. Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája, fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre, Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. Rendszeres kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész kávézóinak és éttermeinek.







 Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró foglalkozásokat? Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Ajánljuk a varró és festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák, vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a résztvevők. Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk, december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi Kata textiltervezővel, dec. 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban. Találkozzunk ott és koccintsunk az ünnepekre e magazin olvasóival is!





Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Festmények és lakástextilek, workshopok:
http://houseofart.hu/