Az újrakezdés otthona

Egy régi házban teremtett új életet: finom női energiával, művészi érzékenységgel és bátor kísérletezéssel alakítva otthonná a Balaton-parti épületet. Rósa Rita festőművész története a szépségkeresésről és az alkotás öröméről szól.

A Balaton északi partjának patinás településén találtad meg új élettered. Mióta vonz a tópart és miként, milyen állapotban lett tiéd az épület, melyből otthont teremtettél?

Kapcsolatom Balatonkenesével a kikötővel kezdődött, hosszú éveken keresztül egy vitorlás hajó volt a nyári otthonom. Lassan érlelődött a gondolat, hogy elhagyva Budapestet, végleg Balatonkenesére költözzem. Ahogy beléptem, azonnal beleszerettem ebbe a házba. A nagy belmagasság, gyönyörű ajtók és a ház "lelke" nem engedett tovább keresgélni. Sajnos nagyon rossz állapotban volt, sokan javasolták a bontást, de bennem ez fel sem merült.

Ha otthonunk az életmódunkat szolgálja, megérkezik az otthonosság érzése. Nálad mi volt a felújítás folyamata, a téralakítás szempontja?

Hosszú projektnek indult a felújítás, aztán egy magánéleti változás miatt nagyon hamar - a még félkész házba - költöztem be. Vakoltam, burkoltam, festettem, élveztem, ahogy a két kezem munkájával változik át, szépül a ház. Nagy, összefüggő tereket hoztam létre, központban a konyhával, ahol a legtöbb baráti beszélgetés zajlik. Kenese és ez a ház tanította meg, hogy az emberi tényezőtől válik otthonná egy hely. A barátok, akik bármikor beugorhatnak egy kávéra, a lányaim, akik nyaranta hatalmas bulikat tartanak itt, vagy csak a ház előtt elsétáló és néhány kedves szóra megálló keneseiek.

Olvasóink az újrahasznosított, értékmentett megoldások rajongói.  Te milyen technikával őrizted meg a ház régi részleteit és tettél hozzá modern burkolatot?

Ahogy említettem, nagyon tetszettek a ház nyílászárói, a beltéri ajtókat sok helyen a csiszolás utáni, érdekesen kopott állapotában hagytam meg. Az ablakok újak, de régies stílusú fa ablakok. Minden burkolatot cseréltem, de kissé kopottas hatású hidegburkolatokat választottam, amelyek jobban illenek a ház stílusához. A falak sem simára glettelt, fehér falak. Kiváló kísérleti terep volt ez a ház, ahol különféle vakolási, festési technikákat próbáltam ki, dizájnos felületeket hoztam létre. Azóta már több baráti kérésnek tettem eleget és festettem egyedi falfelületeket az ő otthonaikba is.

Házad személyes miliőjét az eklektikus berendezés adja. Honnan származnak a régi és újabb bútordarabok?

Volt néhány régi, örökölt bútorom, amelyek velem költöztek. Egy új barátságnak köszönhetően pedig számos szép régi bútor került hozzám, ezeket újítgattam fel. De nem vagyok híve annak, hogy csak öreg bútorok között éljek. Imádom az új, modern darabokat is, amennyiben a dizájn nem megy a kényelem rovására. A lényeg, hogy a stílusok keverése végül egységet alkosson, olyan hangulatot teremtsen, ahol jó megpihenni és egyszerűen csak "lenni".

Képeidben a megörökölt művészi véna mellett technikai tudás és élettapasztalat sűrűsödik. Milyen utakon jutottál el a festészethez?

Édesapám fényképész volt és nagyon szerette a képzőművészetet. Többször hallottam tőle, hogy még beszélni sem tudtam, de a kárminvörös, enciánkék, türkizzöld és egyéb árnyalatokat hiba nélkül azonosítottam. Nem tudom mennyi volt ebben a szülői túlzás, de az tény, hogy a színek nagyon fontosak számomra. Nem készültem tudatosan arra, hogy hivatásommá váljon a festészet. Színházban, rendező-asszisztensként kezdtem dolgozni, történelem szakos tanárnak tanultam, az üzlet világát is kipróbáltam, foglalkoztam gyermekruha tervezéssel, ékszerkészítéssel, lakberendezéssel. Hosszú utazás volt, rengeteg kitérővel, míg végre megérkeztem a festéshez. Ez adja a legnagyobb örömet, szabadságot és nagy előnye, hogy a képeim önmagukért beszélnek én nyugodtan maradhatok a háttérben.

Változatos témájú és technikájú műveid folyamatos megfigyelést, inspirálódást sejtetnek. Milyen belső értéket tudsz átadni alkotásaiddal a vevőidnek?

A legnagyobb inspiráció maga az élet. Rutinos újrakezdő vagyok, valahogy ezt dobta a sors. Foglalkoztat a múlt-jelen-jövő kapcsolata, nemcsak a személyes múlt, hanem a történelem is. Az emberi kapcsolódások: egymáshoz, a természethez, önmagunkhoz. Festményeim sok rétegből állnak, munkaigényes és részletgazdag képek, az anyagok, amiket használok kiemelkednek a síkból, különleges struktúrát hoznak létre. Igyekszem mindenben meglátni a szépet s, ami energiát adhat. Persze látom én is a zavarodottságot, az értékvesztést a mai világban, de remélem, hogy a festményeim ezen felülemelkedve harmóniát sugároznak. Számomra a természet, a napsütés, egy kedves mosoly tud igazán örömet szerezni, én ezt próbálom továbbadni. Szerencsére sok száz eladott festménnyel a hátam mögött és megszámlálhatatlan szeretetteljes visszajelzést kapva, mára már biztos lehetek benne, hogy ez az én utam.

Alkotóként lételemed a megújulás. Milyen terveket dédelgetsz, mit hoz az idei tél számodra?

Nem tudok leállni, most éppen két új technika is foglalkoztat. Az egyiket a képzőművészetben, a másikat inkább a lakberendezésben szeretném kipróbálni, kísérletezni vele. Annyi kreativitás van az emberekben, nagyon remélem, hogy legalább a művészetben érték marad az ember által, embernek készített, egyedi alkotás! Nem vagyok AI ellenes, de jó lenne néhány területet megtartani magunknak! Ez a tél a "szerelem" projektekről, kísérletezgetésről és a feltöltődésről fog szólni. Jövőre pedig talán sikerül megvalósítanom régóta dédelgetett álmomat és megnyitni saját galériámat a Balatonnál.

Vizitkártya cikkem az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2025 decemberében.

 

 

  

Kegyelmesék a nyóckerben

 Jóízű gasztro-vizit a pesti tetők felett, ahol Semiramis kertjében a házigazda várja vendégeit. Akik a profi séf, Kaldeneker György tálalásában a fél világot bejárhatják anélkül, hogy a kerületből kimozdultak volna.

Művészi szintű vendéglátásra készülhet az, aki a terített asztalodhoz érkezik és megkóstolja ételkölteményeidet. Hogy képzeljük el ezeket az alkalmakat és mi a szakmai előélete a privát séfnek?

Maga a lakásom és főként a terasz – ami egy gondosan ápolt zöldellő tetőkert - alkalmas arra, hogy baráti összejövetelt, társasági eseményt tartsunk ott. Ilyenkor semmiféle hivatalos protokoll nincs, mindenki csak a jókedvét hozza, a többiről én gondoskodom. Általában kerül a sütőbe egy egész lazac, leveles tésztába burkolva, vagy kacsa zsályával, naranccsal sütve, mellé rengetegféle könnyű, színes körettel. A desszert mindig házias sütemény: egy-egy gyümölcsös pite, ami épp szezonális. A lakomát olykor élőzene kíséri, a szomszéd tűzfalra vetített képekkel, filmekkel. Részemről a minőség pont ugyanolyan, mint amikor 900 főnek tálaltam a kanadai nagykövetség séfjeként. Tíz inspiráló évig tartott ez az öt nagykövetet kiszolgáló időszak, melyben sokat tanultam a diplomatáktól. Akik a világ minden táján éltek, hazahozva olyan recepteket, amiket megmutattak nekem: így tanultam meg többek közt az indiai és kanadai ételeket, vagy a pestót, a csatnit, illetve a gluténmentes ízeket, amiről még nem is hallottunk itthon. Nagyon bizalmi állás volt ez, mert inkább családtagnak, mint alkalmazottnak számítottam.

Húsz éve lakott otthonod lelke a hatalmas terasz, amibe egykor beleszerettél. Mi volt az enteriőrök kialakításának koncepciója és hogy szolgálja életmódodat?

A még szerkezetkész lakást egy barátom mutatta meg s, bár nem akartam költözni, de a 70 m2-es tetőterasz megragadott, ahogy a VIII. kerület nyüzsgő élete, jó lokációja is. Az enteriőrök kialakításánál fontos volt a napfényes konyha és nappali tere, a kisebb privát tér mellett. Akkoriban sok gasztronómiai filmet forgattunk több televízióknak, - ezek ma a youtube csatornámon láthatók - így a nyári forgatások szép díszlete volt a városi tetőkert. Melyet nyaranta napi kétszer kell locsolni, heti egyszer tápsózni, olykor átültetni, metszeni, azaz folyamatosan gondozni, hogy szép legyen. A kert flórájának természetes tónusait – zöldet, narancsot, földszíneket - választottam az enteriőrökhöz is. Az óriási Vasarely festmény reprója – melyet egy bútorlapra kasíroztam – végig kísérte költözéseimet, ahogy több személyes tárgyam is.

Számos ötletes, kifejezetten újrahasznosított tárgy, sőt burkolat díszíti a lakásod. Mit jelent számodra az értékmentés és az otthon-érzés?

Ha az ember maga alakítja ki az otthonát, akkor legfőbb szempont, hogy jól érezze magát benne. Olyan bútorokat, személyes tárgyakat választ bele, amik érzelmileg hozzá tartoznak, feltöltik és pihentetik egyszerre. A nappali és a hálószoba fal-burkolatának kialakítása is olyan használt faládákból, faeszközökből készült, amik elkísérték az életemet. Köztük az anyukám fásládája, ami gyermekkorunktól megőrzött, majd a sufniból előkerült emlék. Szétszedve beleépült a faburkolatba, ahogy a Jamie Olivertől kapott kerek vágódeszka a sok különleges borosládával együtt. A ládák síkját kovácsolt evőeszközök, régi pénzérmék, különböző vas relikviák díszítik, amiket évtizedek alatt vásárokon, kiállításon szereztem a világ több táján.

Mi inspirálta saját márkád, a Lekvárosház létrejöttét és miként születnek az új ízkombinációk? Miből válasszunk a közelgő ünnepekre?

Ha az ember egy ideig ebben a szakmában van privát séfként, akkor egy idő után abba kell hagyni, mert nagyon kimeríti az embert. Így jött a saját lekvárkészítés ötlete, mert ezeket mindig használtam a munkáim során, nagy sikerrel. A mindennapi főzést könnyen átváltottam a lekvárok készítésére, melyben ugyanúgy lehet alkotni, villantani, kihívások vannak benne. Tehát ugyanúgy kielégíti a kreatív vágyamat, csak sokkal stresszmentesebb környezetben és körülmények között.

Új ízkombinációim kíváncsi, újító személyiségemből fakadnak. Ha meglátok egy gyümölcsöt és egy fűszert, már tudom, hogy jól fognak együtt működni. Kimegyek akár egy külföldi piacra, ahol olyan gyümölcsök tárulnak elém, amiket életemben nem láttam és máris beindul az újító fantáziám.

Amivel karácsonyra készültünk, az a gyömbéres narancslekvár, vagy a pezsgős őszibarack íz, elegáns formatervezett üvegekbe töltve. De gondolunk az ünnepi lakoma mellé kínált hagymalekvárra, vagy gyömbéres-chilis paprika ízre. Sokak kedvence a „Kegyelmesék” termékcsalád, mely a vendégeimre utal viccesen: szeretik a hasukat, szeretnek utazni, így lett egy sikeres brand belőlük. Boldog ünnepeket és kreatív otthoni főzést kívánok velük!

Vizitkártya cikkem a 2025-ös MVM-Alkotó energia online magazinban jelent meg.  

 

Angyalok és építészet - Makovecz Imre 90 kiállítás a Műcsarnokban

 A Hősök terén szelfiző turisták hiába keresik az 1900-ban párizsi világkiállítás nagydíjával elismert Gábriel arkangyal szobrát - a korinthoszi talapzat üresen áll. Az angyalok most a Műcsarnokban vannak… A megnyitót követő sajtóeseményen és nyitó kurátori tárlatvezetésen jártam.

Jonathan Glancey kurátor és a Makovecz Alapítvány immerzív, a „Makovecz univerzumot” bemutató kiállítást álmodtak meg az erdő hangjaival, madarak csivitelésével, fényhatásokkal, audiovizuális tartalmakkal. A természetből átkerülünk az épített formák világába, madártávlatból láthatjuk Makovecz angyal formájú templomtornyait, a Feltámadás templom padsoraiban ülhetünk, üvegpadlóján át leláthatunk a gyökereinkig, ég és föld között lebeghetünk imádkozás közben, míg a pilléreknél különböző szinteken angyalok állnak.

November 20-án, a Kossuth- és Ybl Miklós-díjas építész születésének 90. évfordulóján a miniszterelnök méltató beszédével nyílt meg ez a nagyszabású kiállítás a Műcsarnokban .  Aki a rendszerváltás utáni Makovecz Imréről így fogalmazott: "Aligha gondolta, hogy hibátlan világ lesz – ha egyáltalán van ilyen –, de tudta, hogy vége a bedeszkázott égbolt korszakának."

A Makovecz Imre tervei alapján épült magyar pavilon csodájára járt a világ 1992-ben a sevillai világkiállításon, mely meghozta számára a nemzetközi hírnevet. Többek között ennek a terveit is megtalálják a kiállítás anyagában, melyet a Makovecz Imre Alapítvány több mint egy évtizeden keresztül rendszerezett és bízvást állíthatjuk, hogy a kiállítás bármely nagy európai múzeumban megállná a helyét, a magyar építészetnek méltó „utazó nagykövete” lehetne.

A Feltámadás templom makettje, belső tere a kiállítás központi eleme, ahogy Makovecz íróasztala is a tárlat része, amibe szívünk szerint belenéznénk, hogy milyen nemzeti örökség lehet még benne. Jonathan Glancey elmondta, hogy a pályázatnyertes Feltámadás templom, a Makovecz életmű ékköve Imre életében sajnos nem épülhetett már meg, a tervei az íróasztal-fiókban maradtak. A kérdésre, hogy megvalósulhat-e Makovecz utolsó monumentális terve, a miniszterelnök úr nem tudott biztató választ adni, de talán - ha már nincs bedeszkázva az égbolt - reményeink szerint az a fiók sem lett bedeszkázva. Kormányhatározat alapján eddig közel húsz Makovecz-épület újult meg, további költségvetési forrásból több, mint tíz új épülettervének megépítésére is lehetőség nyílik.

Jonathan Glancey az Architectural Review munkatársaként elsőként publikált a keleti blokkon túl Makovecz épületlényeiről, a szerves építészet magyarországi iskolateremtőjéről.

Negyven éve ismerte meg Makovecz Imrét, aki akkoriban a Pilisi Parkerdőgazdaság főépítésze volt.

Glancey mosolyogva mesélte, hogy az Imrétől kapott, Magyarországról hozott makkokból kinőtt fái akkor lesznek terebélyesek, amikor ő már hosszú ideje nem lesz de, ahogy idézte: „Isten megvár!”.

Utalva ezzel Antoni Gaudí Sagrada Familia építésének kezdeti szakaszában szállóigévé vált mondatára: „Mi cliente no tiene prisa”: Az ügyfelem nem siet – Az ügyfél az Isten.

Glancey reményét fejezte ki, hogy Magyarország idővel megépíti a Sagrada Familia-val vetekedő Feltámadás templomot, mely a nemzetközi építész szakma megítélése szerint annyit adhatna kulturálisan és turisztikailag Budapestnek, mint a Sagrada Familia Barcelonának.

A Műcsarnokban kinőtt erdőben a tárlat él, és lélegzik. Erdei friss levegőt lélegezhetünk be, miközben a Makovecz által ültetett fák között járunk, faleveleket csodálhatunk, melyekről annyit elárulhatunk, hogy minden terv egy falevél, minden fa egy-egy fejezet az életműből. Az az érzésünk alaptalan, hogy a Feltámadás templom terve egy földön heverő falevél is lehet, és bármikor jöhet valaki egy lombszívóval. Énekesmadarak kapják fel a csendet, és repülnek vele szabadon az égig - a deszkáknak nyoma sincs. Makovecz Imre által álmodott univerzumban lépkedünk, helyet foglalhatunk a Feltámadás templom padsoraiban egészen 2026.02.01-ig. A szentmisére ugyan még várni kell… E vers viszont ide kívánkozik:

"Mért kívánod, hogy két tenyérrel átfogható gyerekjáték-koponyánkba egy univerzumot gyömöszöljünk? Vagy úgy teszel velünk, mint a tölgy makkjával, amelybe egy teljes tölgyfát gyömöszöltél?"  (Nemes Nagy Ágnes – Istenről)

infók a tárlatról: www.mucsarnok.hu

Bontott tégla és kristálycsillár - fenntartható elegancia Szentendrén

Szőke Hajnalka lakberendező hitvallása szerint a valódi fényűzés nem a túlzásról szól, hanem az időtálló anyagokról, személyre szabott részletekről és a nyugodt, harmonikus élettérről. Számára a kortárs művészet és az egyedi tervezés kéz a kézben jár, ahogy díjnyertes szentendrei házában a stílus és a fenntarthatóság is inspiráló egységet alkot.

Legújabb projektedben, egy elegáns Pismány- hegyi házban találkoztunk, mely a Lakberendezők Országos Szövetsége „2023 Év Lakberendezője – projekt” kategória szakmai különdíjasa lett. Miképp tükrözi ez az épület a szakmai hitvallásod, amire a „mértéktartó luxus” jellemző?

A stílusomat a ”laid-back luxury” fogalommal jellemezném. A „laid-back” kifejezést az angolban olyan személyekre használják, akik lezserek, nyugodtak és rugalmasak. Ezekkel a „tulajdonságokkal” rendelkeznek az általam tervezett terek azzal együtt, hogy a minőségi kivitelezés nálam alap követelmény. A luxus pedig maga az életérzés, amit a munkáim kiváltanak az emberekből.

 Ez a magazin az újrahasznosításról, értékmentésről is szól. Milyen természetes anyagokat, redizájn megoldásokat és tárgyakat használtál e házban?

A házban nagyon sok újra hasznosított alapanyagot használtunk, például a telken álló eredeti kisház részleges visszabontásából származó téglákat, melyeket saját kezűleg tisztítottuk meg, hogy újra felhasználhassuk a mostani épületnél. De hoztunk más építkezéseinkről is bontott téglát a kerti konyhához, illetve burkolatnak. Bontott faanyagot, cementlapokat és nyílászárót is vásároltunk antikvitásban. Illetve a házban is találhatóak antik bútorok, felújított kristálycsillárok.

Alkalmazod-e ezt az irányzatot saját civil életedben, öltözködésedben, és Mashni Home & Design  nevű divat- és belsőépítészeti márkádban?

A civil életben is antikbútor „függő” vagyok, az öltözködésemben pedig nagyon sok olyan kiegészítőm van, melyek családi örökségből származnak. A divatmárkámban - melynek ruházati és lakáskiegészítő ága is van - inkább „csavartam” egyet a dolgon és olyan magas minőségű alapanyagok és magas színtű technológiák, illetve időtálló dizájnnal készítjük a termékeimet, hogy azok szinte örökké használhatóak legyenek, így csökkentve a környezetszennyezést.

2022-ben a párizsi AIDA Home Category 1. díját megkaptad egy újragondolt présházért, majd a LOSZ „Év Lakberendezője 2023” szakmai díjat is elnyerted az Otthon kategóriában. Honnan ered benned a kreatív véna?

A kreativitásom „velem született”, így már egész kis gyermekként is folyamatosan formáltam magam körül mindent. A ruháimat magam terveztem és varrtam, illetve az épített környezetemet is magam terveztem – a kamasz szobámat, bútoraimat, otthonaimat.

Ruhaipari mérnök és filmes berendezői végzettséged mellett több, mint húsz éve dolgozol lakberendezőként. Mi ad folyamatos inspirációt és kitartást az új projektekhez?

Minden új projektnél a legfőbb inspiráció maga az épület, a környezete, illetve a tulajdonosa. Ezeket közelítem meg a rám jellemző szemlélettel, miszerint „minden nap valami újat csinálni” – azaz minden ügyfélnek személyre szabni a tervezést! Mely során alkalmazom azt a különleges látásmódot, ami csak rám jellemző. A vállalkozásomban a kitartást egyetlen fő „eszme” jelenti: minél több ember élhessen békésen, boldogan, egyensúlyban az általam és a csapatom által teremtett „laid-back” luxusban!

A Szentendrei Lakástárlat művészei közül Ezüst Gy. Zoltán festményei, Farkas Zsófia üvegművei és Vincze Ottó képei díszítik a ház enteriőrjeit, míg a kertben Pistyur Imre kőszobrai láthatók. Mit jelent neked a kortárs művészet, miben látod a kapcsolódást az alkotások és az otthonteremtés között?

Számomra a kortárs és mondhatom minden művészet folyamatos inspirációs forrás és kikapcsolódás, feltöltődés egyben. Nagyon fontosnak tartom, hogy minden általam tervezett otthonban eredeti műalkotások legyenek, hiszen az ezekben jelenlévő kreatív energiák emelik az otthonok és a benne élők rezgésszintjét is.

Van-e a szakmádon kívül kreatív időtöltésed?

Mivel sokáig szeretnék békésen, de alkotó energiával telve élni és tervezni, ezért a szabadidőmben leginkább a lelki és a testi egészségem ápolásával foglalkozom, hogy minél magasabb „energiaszinten” élhessem a napjaimat.

Ez a Vizitkártya otthonsztori az mvm-Alkotóenergia.hu portálon jelent meg 2025.szeptemberében. (portréfotó: Csemez Adrián) Kövesd a Vizitkártya oldalát az új cikkekért! 

Virágkorban

Őszi vizit Deli Anett képzőművésznél, aki a londoni pezsgésből a Balaton-felvidék nyugalmába tért vissza. Műveiben a ciklikus virágzás, a természet ritmusa és a személyes életút találkozik. A természetben átélt szabadság színekké és formákká válik vásznain.

Egy izgalmas helyen, „Virágkor” című nyári tárlatodon találkoztunk. Mely művészi korszakodat tükrözik a kiállított munkák a patinás alsóörsi Török-ház tereiben?

Címválasztásom utal az életkoromra, az aranykorra, s egyfajta beteljesedésre. Továbbá, az idilli állapot keresésére és egyben a hazatérésre a gyökereken keresztüli táptalajra, termőföldre. A virágzás folyamata; a bimbózástól a pompázó kiteljesedésen keresztül, a ragyogáson át az elhervadásig, mely közben elágazunk, szaporodunk, nagy utat, ívet járunk be, akár visszatérve burjánzunk. Körforgásban vagyunk, megújulunk, évről évre éledünk, egyfajta vanitas dekadenciával, de újra kihajtunk, túlélünk. Az elmúlt 12 év londoni anyagát állítottam ki, a doboz vászon diptichonoktól, a négyzet formájú olaj, akril képeken keresztül a kisméretű akvarellekig, porcelán, szappan alapú tárgyegyüttesekig egyfajta összegzéssel, visszatekintéssel. Festményeim a Török-házban helyspecifikusan installálva kerültek bemutatásra. A kiállítás során használt, kitüntetett szerepű anyagok, szimbólumok köszönnek vissza a termekben: tapéta/porcelán-minták, papír tányérok, festett szappanok, s az ezeket körülölelő emblematikus virágmintás festmények. Az emelet kiállítóterében akvarell technikával festett teáscsésze sorozataimat függesztettem. Az elmúlt évek során antik piacokról gyűjtött porcelánok változatos motívumvilága inspirál, az újrahasznosítás, tárgymegóvás, átalakítás lehetősége érdekel. Az alsó kupolás teremben a hagyományos festészetnek és a kedvenc akril, olaj-vászon technikámnak hódoltam: a mintafestészet erős kiindulópont festői munkásságomban. Az íves pincébe színesen csillogó, fodrozódó, loknisan leomló virágkötő szalaggal belógatva rendeztem festményeim darabjait. Legközelebb október 7-én a Godot Art Expo-n láthatók munkáim.

Az organikus formák mellett meghatározó vonal nálad a kerékpár, mely művészetedben, sőt magánéletedben is visszaköszön. Mesélnél erről az inspirációs forrásról?

Gyermekkorom óta kerékpározom, hol komolyabban; a magyar bajnoki címtől a londoni ligás győzelmeken át mountainbike, cyclo-cross versenyeken versenyeztem. Az utóbbi években egyre több futással egészítem ki a bringás kilómétereket. A természetbeni suhanás hatalmas inspiráció, töltődés számomra, a látványon keresztül az illatokig. Jól esik, ha kihajtom magam, keresem a szellemi-testi egyensúlyt.

Éltél már a fővárosban és külföldön is, de most alsóörsi otthonodban beszélgetünk. Hol érezted leginkább otthon magad, mit adtak ezek az évek és helyek számodra?

Veszprémben születtem, mondhatni hazakanyarodtam, vissza a gyökerekhez. 12 évet éltünk Londonban és két éve költöztünk a Balaton északi partjára, Alsóörsre. Kislányunk itthon kezdte meg az óvodát, a kis közösség, a család közelsége, a nyugodt, természetközeli, kisebb léptékek hívtak haza bennünket. A helyi iskolában vizuális kultúrát, technika és tervezést tanítok, a településsel lélegzünk. Budapesthez a fiatal egyetemista éveimet és az aktív versenyzői időszakomat kötöm, de néha szeretek visszacsatolni. Londonba az esküvönk után költöztünk 2011-ben, egy kis kalandra vágytunk, de szerencsére hosszabb lett belőle, rengeteg tapasztalással, hatalmas kultúrélményekkel. Dolgoztam kerékpáros területen, festettem neves divattervezőnek, és fókuszáltam a saját művészetemre. A pandémia időszaka tökéletes volt az anyaság megtapasztalására, s bővült családként az egyre nagyobb honvágy a hazaköltözés irányába húzott.

Otthonod eklektikus hangulatában többféle bútor és tárgy él egymás mellett. Mit jelent számodra a redizájn, a tárgyak átlényegítése?

Nosztalgikus hangulatú vagyok, szeretem az emlékeket, ha valaminek lelke, története van. Akár ismerem, akár nem az eredetét, érzem a rezgéseit, vonzását. Érdekel a múlt, a titokzatos, rejtélyes visszatekintés, szeretek kisebb-nagyobb átalakításokkal élni. Házunk évekig családi nyaralóként funkcionált, benne vannak szüleim döntései, édesapám kéznyoma, nagyszüleim tárgyai. A bejáratnál az égig érő fenyőfa nagypapám utolsó karácsonyfája volt, védi a házat. Londonból is mentettünk haza kisebb bútorokat; a hintaszéket egy futás során találtam, a hátamon vittem haza, s tökéletes ringató lett belőle. Néha elég a színekkel, árnyalatokkal játszani, s az össze nem illőt összeilleszteni. Eklektikával élek, keresem a giccs, a nippek határát, de talán ezzel teremtek harmóniát, egyensúlyt, otthont. A kék kredenctől az orvosi szekrényig, az íróasztal-komódon át a kézmosó lavórig minden sarokban van valami meglepetés.

A fenti Vizitkártya otthonsztorim az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2025. őszén. Kövesd a Vizitkártya social oldalát, hogy jöhess a következő otthonba!