2021. júl. 27.

Kilátás a Belső tóra

 A kivételesen szép helyszínen álló, de alapos átalakításra szoruló retró épület igazi kihívásként szolgált az Ybl-díjas építésszel együtt gondolkodó tulajdonos számára. Háznézőben Sonjánál, akinek művészetmenedzseri szemlélete, értékőrző látásmódja és végtelen kitartása révén született meg ez az időtlen, tájba illő otthon. 


-„Vidékre költözésünk során olyan házat kerestünk, ami természet-közeli, de jó az infrastruktúra, állandó lakók élnek a környéken és biztonságos. Fontos szempont volt, hogy legyen egy teljesen külön lakrész, ahova a már felnőtt gyerekeink - akár hosszabb időre is - le tudnak jönni Budapestről, valamint, hogy Balatonfüred közel legyen, mert édesanyám ott él
„– mesél a házkeresés motivációjáról vendéglátónk, aki végül ebben a kétszintes házban, a tihanyi Belső-tó fölött talált rá a minden szempontból ideális otthonra. Azonban az épület tájjellegű hangulatának megőrzéséhez és az új arculat kialakításhoz szakmai segítségre volt szükség. Megoldásért kiáltott a hetvenes évek tipikus aszimmetrikus homlokzata, ugyanakkor a ház jobb oldalát borító jellegzetes szürkésbarna terméskő és a piros tetőcserép megőrzése, a tihanyi építési szabályzat szerint. 


A tervezésre felkért Tomay Tamás építésszel még akkor került baráti kapcsolatba a család, amikor budai házukat tervezte, később Sonja munkahelyén, a budai B32 Galériában együtt rendezték az építész egyéni kiállítását. A neves szakember egyik mondása szerint:  "egy épület nem lehet jó, ha nem illik a környezetébe". Sajnos ez a terve volt életében az utolsók egyike, de törekvése - számos balatoni munkája mellett- itt is teljesült. Az újjászületett ház úgy illik az autentikus faluképbe, hogy közben arányosan modern formát mutat.



 

A közel fél évig tartó felújításhoz igyekezett helyi mestereket találni a távmunkában dolgozó, a munkákat felügyelő háziasszony. Így a tervezett homlokzati ráépítést a szakmájához értő, nagy tapasztattal rendelkező balatonfüredi kőművesmester és egy balatonszőlősi asztalos-üzem csapata valósította meg. 




A kertet a balatonfüredi
 Reitner Ferenc kertészmérnök-borász tervezte és kivitelezte, míg a család budai otthonából érkezett antik bútorok felújítását Sonja a saját testvérére, Seffer Ákos restaurátorra bízta. A lakótér felét adó tágas nappali- konyha- étkezőben a kedvenc antik bútorai mellett számos egyedi alkotást, művészbarátok munkáit, sikeres kiállítások és aukciók tárgyi emlékeit - köztük Szikora Tamás kortárs művész festményét – őrzi a ház. Az antik és modern kényes egyensúlyát egyrészt a jól kiválasztott burkolatok, a visszafogott méretű elemes konyha és helyhez szabott beépített szekrények adják, másrészt szépen karbantartott barokk és empire bútorok. A kérdésre – miszerint sikerült-e igazi otthonra találni e Balaton parti házban - már a panorámás erkélyen válaszol a ház asszonya:





-„Csodás ezen a környéken élni, kirándulni, biciklizni és persze strandolni, úszni is. Felnőtt gyerekeink is szívesen jönnek, így a nyarainkat meghatározza majd Tihany. Szeretném, ha a  kertet is lassan átvennénk a kertészektől, mert nagyon jó kikapcsolódás benne a munka és, ha felnőnek a fák, s szépen összenőnek a növények, jó lesz tudni, hogy nekünk is részünk volt mindebben.”


Házvizitáló cikkem a májusi A mi Otthonunk magazinban jelent meg nyomtatásban. Kövesd a Vizitkártya face oldalát és tarts velem a következő otthonkalandra!

2021. jún. 23.

Megújult nosztalgia a balatoni kúriában

 A századfordulós tóparti villaépületre hosszas keresgélés után talált rá a család, akik a ház különálló szárnyában szeparált apartmant alakítottak ki a velük költöző dédnagymamának. Az egyetlen szobából, csöppnyi konyhából és fürdőből álló lakrész alapos átalakítás során nyerte el „korszerűen romantikus” formáját a tulajdonosok és a lakberendező közös elképzelése szerint.



-„Mindent meglepetésnek szántunk és izgultunk, hogy a dédinek vajon tetszeni fog-e... – emlékszik vissza Antal Kingalakberendező, aki az apartman tervezési-építési munkáiban vett részt. Hiszen ez a lakrész első körben vendég- lakosztálynak készült volna abban a régi villaépületben, amit János és Nóra nyaralónak álmodott meg maguknak. De menet közben - ahogy a ház visszanyerte egykori szépségét és egyre otthonosabbá vált - úgy döntöttek, hogy felszámolják életüket az ország másik pontján és végleg ide költöznek. Sőt, magukkal hozzák Nóra édesanyját, a család dédnagymamáját is! Így végül őneki készült a kis lakás és az ő kedvére akartak tenni kedvenc színével, a lilával, ami a restaurált foteleken köszönt vissza.





A ház öröksége volt az a szecessziós tálaló, melyet a zalai Asztalosfabrik bútorfestői vettek kezelésbe, majd a teakonyhában találta meg helyét. Új színt kapott, összehangolva a hozzá méretre készülő La Meridiana konyhabútorral , melybe a mosogató került.  A színben hozzá illő burkolat egyedi, kézműves csempe a magyar Pataki Tiles manufaktúrából. A parányi konyhában jól elférnek a legkedvesebb konyhai eszközök, melyek a régi otthonból költöztek ide. Az eredeti ajtók és a néhai sötétbarna gerendás fafödém – melyek szintén megújultak az angol  Annie Sloan krétafestékkel. 




A kis fürdőszoba avitt burkolatai is cserélődtek. Az új járólapokkal - melyeket a szentendrei Antik Centrumból válogattak - szerették volna felidézni az itt fellelt régi cementlapok világát, míg a falra nosztalgikus metrócsempe került. Mindehhez praktikus, modern fabútorokat társítottak.






Az antik bútorokat a házzal örökölték és rossz állapotuk ellenére fantáziát láttak bennük a tulajdonosok. Hozzájuk a rusztikus, méhviaszolt fenyőfa szekrényeket, ágyat és asztalt a hazai Kéttemplom Galériából választották. A cég - mely a legpatinásabb hazai bútorgyártó a vidéki polgári-rusztikus lakberendezés stílusában - egyedi bútorbeépítéseket is vállal. 

                                         

A jól megválasztott modern darabok és a szakszerű felújítás harmóniája szépen idézik a „villa rustica” stílusban épült ház kisebbik lakrészét, a dédi új otthonát. Az egész villát bemutató cikkem a blogon és az A mi Otthonunk magazinban is megtalálod: http://vizitkartya.blogspot.com/2020/09/otthonunk-villa-rustica.html


Ez a lakásbemutató cikkem az OTTHON&KERT magazin 2O21.márciusi számában, az"Átváltozó" rovatban,  jelent meg nyomtatásban.



 

Újra meglelt otthon

 Amikor harmincévnyi távollét után hazatér az ember, kellenek a fogódzók a megérkezéshez. Ilyenkor szerencsés az, akiben jól működik az otthonteremtés képessége és az alkotásra való készség. Vendégségben  a házban, ahol a télikert virágai közöt varrógépek zakatolnak.



-Ifjúkori kedves emlékeim miatt, némi nosztalgiával választottam új lakóhelyemül Szentendrét! Mert élénken élt bennem Az egykori dekoratőri szakiskolás gyakorlatom, amikor a kisváros kirakatai közül berendeztem néhányat. Már akkor rabul ejtett a Duna part, az épített örökség, a polgári – kulturális miliő szépsége. S, mivel az emlékek élénken megmaradtak bennem, hazaköltözésemkor elkezdtem házat keresni magamnak…” - felel Zsuzsa a kérdésre, hogy három évtizednyi svájci élete után miért épp itt telepedett le.



Azok a pesti kreatív tanulói évek, a gyakorlatias anyagismeret, a színdinamikában való jártasság hasznosnak bizonyult a svájci évtizedek alatt is, ahol egyből kinyílt a világ a fiatal kirakatrendezőnek. Zsuzsa eleinte elegáns divatüzletek dekoratőre lett, majd saját ruhaboltot üzemeltetett Baselben. Kézügyességét és az új trendekre való nyitottságát még építész édesapjától örökölte, majd saját lányának adta tovább, aki ma a legnagyobb divatcégeknek dolgozik stylistként. Mivel saját lakásaiban is rendre kiélte alkotókedvét, Magyarországra költözésekor számos bútordarab kelt át vele az Alpokon. Majd a berendezéshez már itthon keresett burkolatot és kiegészítőket, miközben a megvásárolt szentendrei ház átalakításába fogott.




A felújítás mindössze négy hete alatt összenyitotta az épület apró szobáit napfényes tágas terekké és a néhai retró hangulatból csak a sárga „sörösüveg” ajtó-betéteket hagyta meg, nosztalgiából. Így a nappali, a konyha és az étkező egyetlen nagy, átjárható helyiség lett, melyből egy lépéssel elérhető a kert és a szaletlivel fedett terasz. Míg a ház intimebb terei – háló, vendégszoba, fürdő – az emeleten kaptak helyet. A lakás számtalan helyről érkező eklektikus berendezését és az élénk, napsütötte színek kavalkádját világos tónusokkal lágyította a beépített egyedi konyha, az étkezőpult, a járólapok és a falak felületén. 





A ház egyik legotthonosabb zuga a kertre néző télikert, melyben az áttelelő virágok között Zsuzsa műhelye és legújabb szenvedélye is helyet kapott. Már a régóta öko- szemléletű Svájcból hozta magával ezt az izgalmas re-design ötletet, melyben színes kávészacskókból készít egyedi, használható tárgyakat. A gondos tervezéssel, szabással, majd precíz varrással kivitelezett divattáskákat, bevásárlószatyrokat és neszesszereket hamar felfedezte a hazai újrahasznosító közönség. S, bár az alapanyag nagy része még külhonból érkezik, közülük néhányan már zacskógyűjtésbe is kezdtek Zsuzsa és a „coffeebags” márka számára. 





 A lakásbemutató-kézművesportrém az A MI OTTHONUNK magazin 2O21.O3. számában jelent meg nyomtatásban.




"Bármi gondom támad, a víz közelségéből különös erőt meritek"..- beszélgetés Böjtös Kinga enteriőr-Dj-vel

Dr. Kovács Emőke történész, Balaton-kutató készített velem riportot a Likebalaton.hu portálra. Ennek szövege olvasható itt : 


Böjtös Kinga régóta vezeti egyedi blogját és írja lakberendezési témájú cikkeit. Különleges otthonokat, különleges személyeket mutat be a lakásokon keresztül. Mellette a Balaton szerelmese és sok-sok balatoni ház ismerője. A balatoni lakberendezés sajátosságairól, trendekről, hangulatos vizitálásairól és arról, hogy mit is takar az enteriőr DJ-fogalom, beszélgetett vele Kovács Emőke.

Mi a kötődése a Balatonhoz?– Szerencsés vagyok, hogy évente kétszer lakhelyet válthatok, a fővárost a Balaton partjára cserélve. Az életmód- és helyváltoztatás ritmusa frissen tart és alkalmazkodóvá tesz, remélem, sokáig megadatik nekem. Már az első meleg tavaszi héten leköltözünk a tóhoz, felpakolva a fél háztartást, a macskát, az internetet… Nekem a Balaton személyes szanatórium: maga az inspiráció és töltődés, a gondtalanság illúziója és a gyógyító természet. Társasági életem is egészen más ott vidéken, mint a cityben, talán mert magam is vidéki lány vagyok.



Amúgy még gyermekkoromtól datálódik szenvedélyes kapcsolatom a magyar tengerrel. A hetvenes évek elején építette apám a „Zsuzsanna” típustervű víkendházunkat a Balatonalmádihoz tartozó szőlőhegyen. Ezzel el is kezdődött és máig tart családunk véget nem érő kalandja e régióban. Minden történést intenzíven megéltünk, amit az évtizedek hoztak: a régi szőlészetek felparcellázását, a kis présházak eltűnését, a nyugati turisták „zimmerferis” áradatát, a Balaton újra- és újra felfedezését a fiatalabb generációk által. Ahogy a mi kis lapostetős nyaralónk formája is elavult, majd újra divatba jött, ma már retró stílusban… Bár a fáink már magasra nőttek, azért a szobámból jól látom a kék víztükröt, a megunhatatlan szélesvásznú mozit. Bármi gondom támad, a víz közelségéből különös erőt merítek.

Honnan ered az elköteleződése a lakberendezés, a fotózás iránt és mit takar az „enteriőr DJ” öndefiníció?


– A vizualitásom tehetséges felmenőimtől ered. Akadt köztük feltaláló, festőművész, porcelándesigner, de ötvenfelé az emberben összegződnek addigi tanulmányai és élettapasztalata is. Az „enteriőr DJ” vicces titulusában sűrűsödik a riporthőseim felkutatása, otthonaik speciális megörökítése, a velük való beszélgetések cikkbe rendezése, kapcsolattartás a szerkesztőségekkel, az olvasói közösségépítés és a saját kíváncsiságom, nyitottságom fenntartása az új témák iránt. Hozott anyagból mixelek, ott játszom, ahová meghívnak, majd a kész remixet átadom a közönségnek, ahogy egy lemezlovas teszi. E sokrétű munkában számomra legfontosabb a függetlenség és az önálló problémamegoldás, amihez hozzászoktam korábbi rajztanári, dekoratőri és grafikusi évtizedeim alatt, vagy saját lakberendezéseim során, amikből amúgy első cikkeim születtek, minden cél nélkül.




Valójában folyton képekben gondolkozom, forog a mozi a fejemben és lezsírozott terveim vannak raktáron. Ezt a szerzői szabadságot – hogy nem megrendelésre, hanem saját kútfőből születnek írásaim és a magam útját járom – nem egyszerű mutatvány másfél évtizede megtartani a folyton változó hazai médiában. Szerencsére néhány laptulajdonos mellett az olvasóim pontosan értik, hogy a cikkeim nem elsősorban divatos lakásbemutatások, hanem alternatívák az életre, otthonok és emberek találkozásai, személyes hangú háztörténetek, művész- és kézműves portrék. Hangulatuk valóságos, szereplőik nem idealizáltak, ezért nagyon sokan magukra ismernek bennük, vagy épp inspirációt merítenek belőlük.

Miről szól vizitkártya nevű színes blogja?


– A blog, a hozzá tartozó azonos nevű face és insta oldallal, elsősorban a publikációim gyűjteménye, hiszen a lapok ma már ritkán archiválják a cikkeket, pedig az olvasók visszanéznék azokat. Némi elmaradásban vagyok, de sokévnyi munkám olvasható itt. Emellett rendszeresen jelzem az olvasóknak, milyen vizitálásokra készülök épp, vagy lemérem cikkeim fogadtatását. Gyakran adok hírt kulturális-művészeti programokról, amelyek riporthőseimhez köthetők és magam is örömmel részt veszek rajtuk, de szívesen publikálok hazai termékekről, vállalkozásokról is, melyek segítése szívügyem. Csakis olyan márkákat promotálok, akiknek termékeit, szolgáltatásait kipróbáltam és jó szívvel ajánlom másoknak is. Sűrűn gondolok arra, hogy jó lenne egy értékrendemmel rokon online portálhoz csatlakozni, vagy netán saját online magazint működtetni hozzáértő alkotótársakkal, biztos háttérrel.



Mesélne a balatoni házakhoz, emberekhez fűződő élményeiről?


– Szerzői munkám összefolyt a balatoni nyarakkal. S, bár úgy tűnik, csak üdülgetek lent a parton, de a nyári cikkeimből kiderül, hogy szinte mind a Balatonról tudósítanak, tehát e hónapok sok mozgással telnek. Még szerencse, hogy mindez nekem nem munka, hanem örömteli felfedezések sora, ami már életmódommá vált. Cikkeimben rengeteg szép házat, második otthont, művészlakot, galériát, vendégházat, különleges közösségi helyet mutatok be, melyek a tó körül találhatók. Ám ezek az otthon-sztorik is kivétel nélkül a benne élő emberek tehetségéről, nagy sorsváltásairól, merész vállalkozásairól vagy családi történeteiről szólnak. Régóta tapasztalom, hogy a balatoni régió különös gyűjtőhelye az egyedi hangulatú otthonoknak és a kreatív, szabad alkotóknak, legyenek bár civilek vagy hivatásos művészek.





Kedvenc értékmentős történeteim a régi, elhanyagolt házak, kúriák újjáélesztéséről szólnak, a hozzáértő tulajdonosaik jóvoltából. A jókedvű „vizitálások” – innen a 14 éve működő Vizitkártya rovatom címe – egy kiterjedt baráti, ismeretségi kört, számtalan értékes emberi kapcsolatot jelentenek. Arra, hogy mennyire nem véletlen egy-egy cikkem születése és a riporthőseimmel való sorsszerű találkozás, számtalan történetem akad. Egyszer majd megírom őket a könyveimben, ha kíváncsi rá valaki.

Mi a tapasztalata: nagyban változtak a balatoni építkezési, lakberendezési szokások? Vannak-e most meghatározó trendek?


– Ugyan a teljes körképre nem látok rá, de alapvetően két trendet látok erősödni. Egyrészt megszaporodtak a lakóparki beruházások a tónál, ami sokunkat irritál, de mivel van rá kereslet, el kell fogadnunk létezésüket. Ugyanakkor növekszik azok száma, akik kifejezetten a kuriózumokat keresik második otthonként, vagy végleges leköltözőként. Őket nem riasztja el egy-egy lepukkant kádárkocka, régi parasztház, romos kúria állapota, sőt kifejezetten élvezik az értékmentést. Utána járnak házaik történetének, felkutatják a korban- stílusban illeszkedő építőanyagokat, bútorokat, kézműves technikákat. Számukra a felújítás nem nyűg, hanem összetett, de élvezetes alkotói folyamat, melyben fontos szempont az ökotudatos építkezés és a tájhoz alkalmazkodó otthon is. Munkáim során én főleg ilyen történetekre találok rá, illetve már ők keresnek meg engem, hogy megmutassák házaikat.




Melyek a jövőbeni – balatoni – tervei?

– Ez a járványhelyzet sokunkat elgondolkoztatott, hogy mennyivel jobb a nagyvárosoktól távol élni, a tájban létezni, ha online munkánk engedi. Felértékelődtek a balatoni nyaralók, telkek, lehetőségek is. Örömmel tölt el, hogy sokan kérnek tanácsot tőlem az új otthonuk megtalálásában vagy felújítási-lakberendezési munkákban, akár a Balatonnál. Hozzáértő szakemberekkel karöltve szívesen vetem bele magam ezekbe a kihívásokba, amikből aztán újabb publikációk születnek. Különösen érdekelnek és feltűnően sokasodnak körülöttem azok a sztorik, melyben a hétvégi házakból igazi otthonok, a városlakókból balatoni letelepedők válnak… Úgy sejtem, hogy eljön az idő, amikor én sem kívánkozom majd vissza a fővárosba, inkább téliesítem a házunkat és itt maradok egész évben a tónál!





A riport linkje: https://likebalaton.hu/telepules/balaton/hireink/barmi-gondom-tamad-a-viz-kozelsegebol-kulonos-erot-meritek-beszelgetes-bojtos-kinga-enterior-dj-vel-177353/?fbclid=IwAR398MbPGa4bI-jd5zq-CsdMKjJMFP2ZxBU171kYj6kbGS6JyUJDdhK0ec8