Tihanyból a nagyvilágba

 Egy fotós számára a világ tele van történetekkel, míg otthona az a hely, ahol ezek a kalandok képpé és emlékké válnak. Kónya Péter portréfotós autentikus tihanyi házában jártam, mely a nyugalom és az inspiráció találkozási pontja.

Az ország másik feléről, Debrecenből költöztél a magyar tengerhez. Mióta szerelem a Balaton és miért pont Tihany, ahol az otthon-érzést megtaláltad?

Korábban Balatonakaliban volt egy 1836-ban épült présházunk, melyet felújítottunk és sok éven át ott nyaraltunk, de sajnos életvitelszerű használatra nem volt alkalmas. Álmodoztunk arról, hogy egyszer a Balaton mellé költözhessünk, majd egy nap rátaláltunk a 1910-es években épült tihanyi házra, mely erősen felújítandó állapotban volt. Az épületbe első pillanatban beleszerettünk, de állapota miatt már az is nagy kihívás volt, hogy egyáltalán meglássuk benne új otthonunkat.

A tihanyi bazaltkőből épült öreg házból csak a négy fal maradt a felújítás során. Mik voltak a saját tervek és kivitelezések az értékőrzés folyamatában?

A birtokbavétel és az elhúzódó felújítási munkák után végül 2015-ben boldogan léptük át a kívül-belül megújult ház küszöbét. Fontos volt számunkra, hogy az épület a hagyományokat tiszteletbe tartva belesimuljon a környezetbe, de belsőleg mégis otthonos és melegséggel teli legyen. Az épületet magam terveztem és a felújítás minden pillanatában jelen voltam, együtt éltem vele, de élettel mégis a párom szorgossága töltötte meg. A természetes anyagok használata, a terméskő, nád és faszerkezetek ma is élővé teszik a házat, velünk öregszenek és emlékeztetnek a hagyományos építészet csodáira és értékeire.

Ez a magazin az újrahasznosításról is szól. Melyek a kifejezetten redesign megoldások a házban és a kertben? Honnan jöttek a berendezés legszebb autentikus bútorai?

A felújítás során próbáltunk minél több mindent megmenteni a régi épületből. A bontott belső falakból építettük újjá a kerítést, a régi faanyagokat is igyekeztük hasznosítani. Százéves bontott cseréppel fedtük a vendégházat, melynek külsője az Otti Manufaktúra tihanyi stílusú burkolatát kapta. A kerti járdát bazalt kőből raktuk. Értéket nem csak az újból lehet teremteni, a régi anyagok tisztelete legalább olyan fontos egy otthon megteremtésében. A régi bútoraink egy részét piacokon vásároltuk, részben magunk újítottuk fel, de természetesen megférnek az új berendezési tárgyak is az életünkben. Korábbi, komoly bútor-és tárgygyűjteményem egyes darabjai is helyet kaptak a házban, de próbálunk nem felhalmozni, csakis olyan tárgyakhoz és eszközökhöz ragaszkodni, amik a mindennapjaink részét képezik.

Számos kiállításon szerepeltek már fotóid: tihanyi, keszthelyi, balatonszepezdi kulturális helyszíneken és intézményekben. Honnan ered a művészi látásmódod és mit közvetítesz fotóiddal a nézőknek?

A népzene és a néptánc nagy mértékben részese volt az életünknek, vélhetően ennek is köszönhetjük a hagyományos építészet iránti szeretetünket és tiszteletünket. Az évek alatt sok országot jártunk be, sok különös élménnyel gazdagodtunk, megismerve a világ kulturális sokszínűségét. Jómagam a fotózásban találtam meg azt a vágyat, amellyel emberi értékeket szeretnék közvetíteni a világ számára. A portréfotózásban találtam meg mindazt, ami számomra egy kultúra megismerését jelenti. A gyermekek és az idős emberek az a két világ, akik nem akarnak másnak tetszelegni, szemükben az őszinteség és a remény csillogását tudom megmutatni. 2015-ben jelent meg „Gyermeki szemek – portrék a nagyvilágból ” című albumom, de fejben készen áll már egy kiadvány, idős emberek portréival. Kiállítóként a fotóimmal szívesen teszek eleget kulturális meghívásoknak, rendezvényeknek is.

A szabad alkotást a civil munkáddal, az inspirációkat az otthonérzés biztonságával próbálod összeegyeztetni. Miként kapsz ebben megerősítést társadtól, Döniztől?

A hétköznapok rohanásában számomra a fotózás jelenti a lelassulást, az odafigyelést. Bár szeretne az embere minél többet ezzel időzni, sokszor ki kell szakadni a megszokott életvitelből és egy távoli országot, közösségeket felkeresni, nyitottá válni az ottani kultúra megismerésére. Szerencsére ehhez minden támogatást megkapok a családomtól és páromtól. Az ő kreatív oldala a már említett néptánc, melyet máig szenvedéllyel űz, a szebbnél szebb viseletek gyűjtése, gondozása mellett. Keze munkája látszik a házunk otthonos enteriőrjeiben is. Ezért számomra a legfontosabb egy-egy távoli élmény és utazás során, hogy tudjam honnan indultam és, hogy van hova visszatérnem.

A képes riport az AlkotóEnergia online magazinban debütált 2026. márciusában. Kövesd a Vizitkártya tartalmait és gyere a következő otthonsztorira!

 

Valami kék – lakástárlat a Balatonnál

Nyári vizit az elegáns nyaralóban, mely egy júliusi délutánra galériává változik, az enteriőröket elfoglaló műtárgyakkal, azok alkotóival és a kiállításra érkező látogatókkal. A rendhagyó esemény egyfelől a vendéglátó házigazda érdeme, másrészt egy szenvedélyes művészetpártoló csapat háttérmunkájának eredménye. A SzentendreiLakástárlat sztorija következik, balatoni tájképpel.

 

-A történet Musza Györgyi és férje, Nagy Sándor szentendrei képkeretező műhelyében kezdődött 14 éve. Györgyit kérdezem a Lakástárlat ötletének születéséről és kezdeti éveiről.

„Az NS-keret Képkeretező műhely-és Művészbolt immár 32 éve üzemel a szentendrei belvárosban. Ezek alatt az évek alatt nagyon sok művésszel ismerkedtünk meg – Szentendréről és Budapestről egyaránt –, sokakkal már több évtizedes barátság köt össze. Gyakran beszélgetünk bemutatkozási lehetőségekről, annak hiányáról, gyűjtők, művészetpártolók, érdeklődők megtalálásáról. Egy ilyen diskurzuson pattant ki a szikra! Vigyük a művészetet, a művészt házhoz, így teremtsünk lehetőséget nekik a bemutatkozásra.  Azóta lassan 100 lakástárlatot tartottunk szentendrei, budapesti, balatoni otthonokban. Innen is köszönjük ezt a házigazdáknak.„

-Miként foglalnád össze a lokálpatrióta művészetpártoló lakástárlat misszióját? Hányan alkotjátok jelenleg a csapatot és mik a fő tevékenységeitek?

„Hárman dolgozunk nap, mint nap és nagyon aktívan a Szentendrei Lakástárlat Alapítványban. Lakástárlatokat szervezünk, Művészteát tartunk a szentendrei Városházán, már üzemel a Lakástárlat Galéria is szintén a szentendrei belvárosban, sőt elindítottunk egy műtárgy-webáruházat is. A Nyitott műtermek programunkban látogatásokat szervezünk művésztelepekre, műtermekbe. Célunk, hogy támogatásunkkal létrejöjjön egy aktív műértő, művészetpártoló kör, amely értékeli, megbecsüli Szentendre képzőművészeti örökségét, támogatja a kortárs alkotókat, felkarolja a pályakezdő fiatal művészeket.”

-Hogy kell elképzelni a folyamatot, míg egy otthonból random galériát varázsoltok? Mi az egyes tagok munkamegosztása, a szervezés sarkalatos pontjai?

„A Lakástárlatok általában vasárnap délután vannak. Ezt nagyon sok munka előzi meg, egyeztetés a házigazdákkal, művészekkel. Vizitálunk a műtermekben, összehozzuk a művészt a házigazdával, együtt kiválasztjuk a szobrokat, festményeket. Közösen összeállítjuk a meghívottak listáját. Egy Lakástárlatra 40-50 műtárggyal érkezünk, előre megtervezve a helyét a házban. Ez egyetlen délutánra szóló program, a művész is jelen van, tud ismerkedni, be tud mutatkozni, sőt, a legjobb, ha ő maga mesél az alkotásairól, az alkotói folyamatról. De előfordul, hogy egy gyűjtőt, vagy művészettörténészt kérünk fel a tárlat bemutatására. Falatokkal, finom borral, pezsgővel készülünk és a házigazdák is ki szoktak tenni magukért, szívesen vesznek részt a vendéglátás ezen részében is. Közöttünk is van munkamegosztás, hiszen sok a feladat, mindhármunknak más a kedvence, másban vagyunk jók. Legyen az reklám, marketing, a művészekkel való kapcsolattartás, szervezési feladatok.”

-Közel öt éve kiléptetek Szentendréről és a Balatonnál is rendeztek tárlatokat. Mit tudhatunk a „Something blue” esemény koncepciójáról? Mely alkotókat és műveiket hívtatok be a házba?

A Something blue-nál a házgazdánk kék – imádatát szerettük volna támogatni. Immár negyedik alkalommal állítottuk ki szentendrei kortársak remek alkotásit Tihanyban. A házigazda nagyvonalú vendéglátóként támogatta munkánkat, és adott helyet 16 művész 60 munkájának. A tárlatot Poják Gregor Judit a Ferenczy Múzeumi Centrum művészeti menedzsere nyitotta meg, a zenét Herczeg Bálint szolgáltatta, miközben a vendégek a finom falatok mellé a Carassia Pincészer Friza gyöngyözőjét kortyolgatták. Többek között Alattyáni István, Asszonyi Tamás, Baksai József, Borbély Máté, Csikszentmihályi Róbert, ef Zámbó István, Ezüst Zoltán, Farkas Zsófia, Georgios Tzortzoglou, Giricz Máté, Istók Bernadett ,Jávor Piroska, Lehoczky Krisztina ,Pistyur Imre és Szabó Tamás képzőművészek alkotásai szerepeltek a lakástárlaton. Közülük a cikkben látható művek Szőke Lili festményei és Farkas Zsófia üvegszobra.

-Mik a további idei terveitek Szentendrén és a nyári Balatonnál? Hol találkozhatunk veletek és a művészekkel?

Az idén is felbukkanunk az északi-parton, már folyik az egyeztetés a nyári lakástárlatról. Ezalatt a szentendrei galériánkban még látogatható Nagy Kriszta x-T festőművész tárlata. Társszervezőként részt veszünk Szőke Lili festőművész Víztükör című kiállításán, melynek megnyitója az ábrahámhegyi Bernáth Aurél Galériában lesz június 29-én. Szeretettel várjuk eseményeinkre a művészetre nyitott régi és új közönségünket! www.lakastarlat.hu   https://www.facebook.com/Szentendrei.Lakastarlat   @szentendreilakastarlat

A cikk az Alkotó Energia ingyenes online magazinban olvasható: 

https://alkotoenergia.hu/ajanlo/vizitkartya-valami-kek-lakastarlat-a-balatonnal  

 

  

Kilátás a Belső tóra

 A kivételesen szép helyszínen álló, de alapos átalakításra szoruló retró épület igazi kihívásként szolgált az Ybl-díjas építésszel együtt gondolkodó tulajdonos számára. Háznézőben Sonjánál, akinek művészetmenedzseri szemlélete, értékőrző látásmódja és végtelen kitartása révén született meg ez az időtlen, tájba illő otthon. 

-„Vidékre költözésünk során olyan házat kerestünk, ami természet-közeli, de jó az infrastruktúra, állandó lakók élnek a környéken és biztonságos. Fontos szempont volt, hogy legyen egy teljesen külön lakrész, ahova a már felnőtt gyerekeink - akár hosszabb időre is - le tudnak jönni Budapestről, valamint, hogy Balatonfüred közel legyen, mert édesanyám ott él „– mesél a házkeresés motivációjáról vendéglátónk, aki végül ebben a kétszintes házban, a tihanyi Belső-tó fölött talált rá a minden szempontból ideális otthonra. Azonban az épület tájjellegű hangulatának megőrzéséhez és az új arculat kialakításhoz szakmai segítségre volt szükség. Megoldásért kiáltott a hetvenes évek tipikus aszimmetrikus homlokzata, ugyanakkor a ház jobb oldalát borító jellegzetes szürkésbarna terméskő és a piros tetőcserép megőrzése, a tihanyi építési szabályzat szerint. 

A tervezésre felkért Tomay Tamás építésszel még akkor került baráti kapcsolatba a család, amikor budai házukat tervezte, később Sonja munkahelyén, a budai B32 Galériában együtt rendezték az építész egyéni kiállítását. A neves szakember egyik mondása szerint:  "egy épület nem lehet jó, ha nem illik a környezetébe". Sajnos ez a terve volt életében az utolsók egyike, de törekvése - számos balatoni munkája mellett- itt is teljesült. Az újjászületett ház úgy illik az autentikus faluképbe, hogy közben arányosan modern formát mutat.

 

A közel fél évig tartó felújításhoz igyekezett helyi mestereket találni a távmunkában dolgozó, a munkákat felügyelő háziasszony. Így a tervezett homlokzati ráépítést a szakmájához értő, nagy tapasztattal rendelkező balatonfüredi kőművesmester és egy balatonszőlősi asztalos-üzem csapata valósította meg. 

A kertet a balatonfüredi  Reitner Ferenc kertészmérnök-borász tervezte és kivitelezte, míg a család budai otthonából érkezett antik bútorok felújítását Sonja a saját testvérére, Seffer Ákos restaurátorra bízta. A lakótér felét adó tágas nappali- konyha- étkezőben a kedvenc antik bútorai mellett számos egyedi alkotást, művészbarátok munkáit, sikeres kiállítások és aukciók tárgyi emlékeit - köztük Szikora Tamás kortárs művész festményét – őrzi a ház. Az antik és modern kényes egyensúlyát egyrészt a jól kiválasztott burkolatok, a visszafogott méretű elemes konyha és helyhez szabott beépített szekrények adják, másrészt szépen karbantartott barokk és empire bútorok. A kérdésre – miszerint sikerült-e igazi otthonra találni e Balaton parti házban - már a panorámás erkélyen válaszol a ház asszonya:

-„Csodás ezen a környéken élni, kirándulni, biciklizni és persze strandolni, úszni is. Felnőtt gyerekeink is szívesen jönnek, így a nyarainkat meghatározza majd Tihany. Szeretném, ha a  kertet is lassan átvennénk a kertészektől, mert nagyon jó kikapcsolódás benne a munka és, ha felnőnek a fák, s szépen összenőnek a növények, jó lesz tudni, hogy nekünk is részünk volt mindebben.”

Házvizitáló cikkem a májusi A mi Otthonunk magazinban jelent meg nyomtatásban. Kövesd a Vizitkártya face oldalát és tarts velem a következő otthonkalandra!