Ha az otthonosság, a „fészek-meleg”
érzését már gyerekkorban
megtapasztaljuk, egész életünkben
végigkísér minket az igény: a harmonikus
otthonra való törekvés. A bemutatott
példákban olyan családokhoz látogatunk, ahol a gyerekszobák és kis lakóik
megnyílnak nekünk, miközben a szülők lakberendezési tapasztalataiból meríthetünk ötleteket.Gyerekszobás cikkem barátaim otthonairól a Fundamenta "Otthonok és megoldások" januári magazinjában, Kitzinger Szonja, alias Otthonédes szerkesztésében:
Mese a tetőtérben
Saját műtermükből alakították gyerekszobává a tetőtéri teret egyetlen kislányuk számára a grafikus szülők.
A meglehetősen tágas hely miatt Bojka szobája szokatlanul nagy
méretűre sikeredett, ami ovis korában nem tetszett a kislánynak, hisz a
gyerekek inkább kis kuckókra, búvóhelyekre vágynak. Ezért a szülők - Bojka
igényeit, érdeklődését, ízlését figyelve - kezdetben saját festésű paravánnal,
később térbe forgatott bútorokkal igyekeztek felosztani kisebb egységekre a
teret.
Bojka ma már nyitott szemmel jár a
világban, nézegeti a katalógusokat, vásárlásokat is tervez és bizonyos
időközönként előáll az ötleteivel, saját birodalmát illetően. Ilyenkor akár egy
egész hétvégét is rászánnak a változtatásra, közösen tervezve és
húzogatva-tologatva a bútorokat.
-„saját otthonunk az igényeinkhez igazodik,
azaz funkcionális, természetes, kényelmes és a végletekig egyszerű. Kell a hely
a kutyáknak rohangálni, nekünk társasozni, festeni, alkotni. Gyermekünk is azt
a szülői mintát látja, hogy az otthonunk az a hely, ahol a saját természetes
világunk vesz körül, divattól függetlenül. Velünk élnek a természetes anyagok,
amiket természetes módon ápolunk és a játékaink, melyeket együtt tervezünk és
részben magunk kivitelezünk.” -
mesél a náluk tapasztalható otthonosság-érzésről László és Beatrix, akik
mára kinőtték az otthoni munkaterületet, így önálló irodába költöztették
cégüket, a Marbushka játékmanufaktúrát. Bojka lányuk már a kezdetektől részt
vesz a játékok születésében, legutolsó közös alkotásuk a csinos nagylány: Emma
baba.
Két kis szobában elfér
a nagyvilág
„-Szeretünk utazni, imádunk hazatérni !„- vallja Úr Eleonóra
batikművész és férje Zsigmond, akik két kamasz gyermekükkel egy Duna parti
kisvárosban találták meg a házat, melyet némi átalakítással saját ízlésükre
formáltak. Nadin és Milán már a kezdetekkor határozott elképzeléssel vágott
bele saját szobája berendezésébe, mely ötleteket a kreatív szülők is
támogatták.
Így a fehér galériás, pink színű, virágos-textiles,
üvegcsilláros „csajos” szoba és a fiúsan vagány, sötét türkíz, kuckós
lakrész a két testvér saját ízlésvilágát tükrözi. A közös színválasztás, falfestés,
bútorkeresgélés épp oly természetes volt számukra, mint a család mindennapjait
meghatározó közös alkotómunka, melynek fő terepe Eleonóra batikműhelye és nyári
kézműves táborai, amit itt, a családi házuk kertjében tart. Gyerekei szobáit is
több, saját készítésű festmény, agyag- és textilmunka díszíti. A műveket jól
kiegészítik a család rendszeres, életmódszerű utazásaiból származó tárgyi
emlékek – szobrocskák, képek, kövek, kagylók, termések - melyeket távoli
egzotikus országokból gyűjtenek és hoznak haza a gyerekek.
Ezalatt édesanyjuk a
helyi kézművesek műhelyeiben tanulja a textilfestés ősi technikáit, majd itthon
elkészíti és kiállításokon mutatja be a távoli kultúrák – mexikói, indiai,
balinéz - inspirálta batikképeit.
A hosszú utazásoktól, a rendszeres
helyváltoztatástól mindnyájukban alaposan felértékelődik az otthon fogalma,
ahová mindig jóleső érzés megérkezni, újra és újra belakni a szobákat.
Hárman, egyben
-„Három
kisgyermek számára otthont teremteni még a szakembereknek sem egyszerű feladat..”-
Ezt vallja Dobos Botond és Gerzsenyi Judit, az Intramuros
építésziroda két alapítója, akik saját családi házuk tervezésében egyszerre
voltak tudatosak és flexibilisek, a témát illetően.
Egy óvodás és két
kisiskolás gyermekük szobájának kialakításakor ugyanazon gyakorlat mentén
haladtak, amit megrendelőiknél is rendre alkalmaznak a családi otthonok
tervezésében: a múló divatok és klisé-megoldások helyett egyszerűen csak
gondoljuk végig a család életritmusát, gyermekeink napirendjét, a családtagok
egymáshoz való viszonyulását. Ki-kivel és hol szeret aludni? Hol lehet a
legjobban olvasni, leckét írni? Mikor ébrednek és térnek nyugovóra az egyes
családtagok? Hová tüntessük el a temérdek gyerekjátékot? Hasonlóan egyszerű
kérdésekre válaszolva, az így felvázolt „szokás-térkép” adhat támpontot az
egyes lakrészek kialakításában.
Juditéknál egyenlőre mindhárom csemete egyetlen szobán
osztozik, ám az úgynevezett „gyerek-nappali” kialakításával alaposan kibővül a
gyerekek élettere, melynek aktív része a fedett tornác, sőt a kert is. Előző,
kisebb alapterületű lakásukban a testvérek megszokták a közös játékot és
alvást, így ez a szokás az új, tágas otthonban is megmaradt. A zongoraórákra,
mozgásos játékokra, családi hancúrozásra kiváló terep a kisnappali, ahol az
alkalmi rendetlenség, az elöl hagyott játékok sem okoznak gondot.
A kertvárosi
életformába sok szabadtéri játék és egy saját kutyus is belefér, a belvárosból
kiszabadult család legnagyobb örömére. Az új házban – ahol Judit és Botond
irodája is helyet kapott – maguk a szülők is megtalálták azt az ideális
otthont, amire mindig is vágytak, s ez a mindennapi harmónia rendkívül jó
hatással van a kicsikre.
Ha tetszett neked a cikk, akkor tetszik a vizitkártya világa is...csatlakozz hozzám a következő kalandozásra!