Tihanyból a nagyvilágba

 Egy fotós számára a világ tele van történetekkel, míg otthona az a hely, ahol ezek a kalandok képpé és emlékké válnak. Kónya Péter portréfotós autentikus tihanyi házában jártam, mely a nyugalom és az inspiráció találkozási pontja.

Az ország másik feléről, Debrecenből költöztél a magyar tengerhez. Mióta szerelem a Balaton és miért pont Tihany, ahol az otthon-érzést megtaláltad?

Korábban Balatonakaliban volt egy 1836-ban épült présházunk, melyet felújítottunk és sok éven át ott nyaraltunk, de sajnos életvitelszerű használatra nem volt alkalmas. Álmodoztunk arról, hogy egyszer a Balaton mellé költözhessünk, majd egy nap rátaláltunk a 1910-es években épült tihanyi házra, mely erősen felújítandó állapotban volt. Az épületbe első pillanatban beleszerettünk, de állapota miatt már az is nagy kihívás volt, hogy egyáltalán meglássuk benne új otthonunkat.

A tihanyi bazaltkőből épült öreg házból csak a négy fal maradt a felújítás során. Mik voltak a saját tervek és kivitelezések az értékőrzés folyamatában?

A birtokbavétel és az elhúzódó felújítási munkák után végül 2015-ben boldogan léptük át a kívül-belül megújult ház küszöbét. Fontos volt számunkra, hogy az épület a hagyományokat tiszteletbe tartva belesimuljon a környezetbe, de belsőleg mégis otthonos és melegséggel teli legyen. Az épületet magam terveztem és a felújítás minden pillanatában jelen voltam, együtt éltem vele, de élettel mégis a párom szorgossága töltötte meg. A természetes anyagok használata, a terméskő, nád és faszerkezetek ma is élővé teszik a házat, velünk öregszenek és emlékeztetnek a hagyományos építészet csodáira és értékeire.

Ez a magazin az újrahasznosításról is szól. Melyek a kifejezetten redesign megoldások a házban és a kertben? Honnan jöttek a berendezés legszebb autentikus bútorai?

A felújítás során próbáltunk minél több mindent megmenteni a régi épületből. A bontott belső falakból építettük újjá a kerítést, a régi faanyagokat is igyekeztük hasznosítani. Százéves bontott cseréppel fedtük a vendégházat, melynek külsője az Otti Manufaktúra tihanyi stílusú burkolatát kapta. A kerti járdát bazalt kőből raktuk. Értéket nem csak az újból lehet teremteni, a régi anyagok tisztelete legalább olyan fontos egy otthon megteremtésében. A régi bútoraink egy részét piacokon vásároltuk, részben magunk újítottuk fel, de természetesen megférnek az új berendezési tárgyak is az életünkben. Korábbi, komoly bútor-és tárgygyűjteményem egyes darabjai is helyet kaptak a házban, de próbálunk nem felhalmozni, csakis olyan tárgyakhoz és eszközökhöz ragaszkodni, amik a mindennapjaink részét képezik.

Számos kiállításon szerepeltek már fotóid: tihanyi, keszthelyi, balatonszepezdi kulturális helyszíneken és intézményekben. Honnan ered a művészi látásmódod és mit közvetítesz fotóiddal a nézőknek?

A népzene és a néptánc nagy mértékben részese volt az életünknek, vélhetően ennek is köszönhetjük a hagyományos építészet iránti szeretetünket és tiszteletünket. Az évek alatt sok országot jártunk be, sok különös élménnyel gazdagodtunk, megismerve a világ kulturális sokszínűségét. Jómagam a fotózásban találtam meg azt a vágyat, amellyel emberi értékeket szeretnék közvetíteni a világ számára. A portréfotózásban találtam meg mindazt, ami számomra egy kultúra megismerését jelenti. A gyermekek és az idős emberek az a két világ, akik nem akarnak másnak tetszelegni, szemükben az őszinteség és a remény csillogását tudom megmutatni. 2015-ben jelent meg „Gyermeki szemek – portrék a nagyvilágból ” című albumom, de fejben készen áll már egy kiadvány, idős emberek portréival. Kiállítóként a fotóimmal szívesen teszek eleget kulturális meghívásoknak, rendezvényeknek is.

A szabad alkotást a civil munkáddal, az inspirációkat az otthonérzés biztonságával próbálod összeegyeztetni. Miként kapsz ebben megerősítést társadtól, Döniztől?

A hétköznapok rohanásában számomra a fotózás jelenti a lelassulást, az odafigyelést. Bár szeretne az embere minél többet ezzel időzni, sokszor ki kell szakadni a megszokott életvitelből és egy távoli országot, közösségeket felkeresni, nyitottá válni az ottani kultúra megismerésére. Szerencsére ehhez minden támogatást megkapok a családomtól és páromtól. Az ő kreatív oldala a már említett néptánc, melyet máig szenvedéllyel űz, a szebbnél szebb viseletek gyűjtése, gondozása mellett. Keze munkája látszik a házunk otthonos enteriőrjeiben is. Ezért számomra a legfontosabb egy-egy távoli élmény és utazás során, hogy tudjam honnan indultam és, hogy van hova visszatérnem.

A képes riport az AlkotóEnergia online magazinban debütált 2026. márciusában. Kövesd a Vizitkártya tartalmait és gyere a következő otthonsztorira!

 

Rabul ejtő szépség

 A százéves épület kobaltkék kerítése és ablakspalettái már messziről sejtetik, hogy odabent is izgalmas enteriőrök és a hozzájuk tartozó karakteres házigazdák várnak a látogatóra. Mert egyszerre kalandos időutazásba és random ötletbörzébe csöppen az ember, amikor egy lakberendező végzettségű polihisztor és egy manökenből lett stílustanácsadó kezelésbe vesz egy háromosztatú parasztházat. Pomázi Viktor, a „Viktory Faktory Home” tulajdonosa és Lacfi Ágnes, a „Stílus Piknik” ötletgazdájának  vidéki portáján jártunk.

-„Egyre nehezebb volt elszakadni a vidéki tájtól és hazamenni a fővárosba. Rájöttünk, hogy Budapest nem inspirál tovább minket…”- mesélnek a vidékre költözés kezdetéről vendéglátóink, akikben a balatoni nyaralások alkalmával fogalmazódott meg a nagy elhatározás. De bizonyára hatással volt döntésükre a vidéki nagymamánál töltött gyerekkori vakáció, majd a nagyszülők dörgicsei présházának átalakítása, az ott átélt felhőtlen hónapok… Így, amikor az ingatlanhirdetések böngészésébe fogtak, már pontosan tudták, mit és hol keresnek. A szűrőn végül az a ház akadt fent, ami Felsőörs központjában a falu tanítóinak otthonaként szolgált, tradicionálisan. De megtetszett nekik a tóparti nyüzsgéstől távolabb, a nagyvároshoz épp kényelmes távolságra eső település maga, ahol még a helyiek és a nyaralók aránya kellemes és az infrastruktúra is jól működik. Kedvükre való volt a már részben felújított, de a régi struktúráját őrző, hatvan centis falvastagságú, nyitott (füstös) kéményű, rusztikus épület, melynek felső szintjéről el lehet merülni a Balaton víztükrének látványába...

Talán ez, a kékségében is folyton változó tenger ihlette a már említett, saját keverésű festékszínt, amit a farészek felújításakor vetettek be, hogy örökre eltüntessék a retróbarna  xyladekor- korszakot. A ház homlokzatának renoválása során a vakablakokba tükrös fénycsapdákat tettek, míg az ereszcsatornát egy lángnyelvű bádogsárkánnyal vadították és vele a Tolnából érkező antik faoszlopok is megtalálták helyüket a tornácon.

-„Örömöm telik az antik ritkaságok gyűjtésében, rabul ejt szépségük és megmentésük. Ugyanakkor bátran kiházasítom őket a legmodernebb dizájntárgyakkal…” – vallja Ági, aki ösztönös jó ízlését egy becsüs képesítéssel  tetézve, biztos kézzel alakította ki otthonuk eklektikus stílusát. Laza eleganciával összeeresztve a nappali neo-rokokó vitrinjét az indonéz ládaasztallal és a strandpapucsokból készült gumiállatkákkal, a falakat borító 19.századi romantikus tájképeket a barokk tükrökkel, az angol chippendale könyvszekrényt a pincéből mentett cserépkályhával. Utóbbit a faluban élő kályhaműves, Szőnyi András restaurálta. De új barátságot hozott Eckert Anikó textilrestaurátor közreműködése is, aki Ági gyűjteményének több darabját keltette életre, vagy a veszprémi Óváros Antik, ahonnan egyéb bútorok társaságában a hatalmas pinceajtó érkezett. Egyszerre bájos és formabontó házasítás a kertre néző kisnappali 19O5-ből származó parasztbarokk kelengyebútora is, mely most jól mutat a távolkeleti nádkalitka, az újrakárpitozott biedermeier fotel, a hálószoba meghekkelt ikea szekrénye, a szecessziós festményállvány és az indiai antik szőnyeg társaságában.

S, ahogy egy jó házasságban dívik, - ahol a háziasszony gyűjtőszenvedélyét praktikusan támogatja a férj – ez esetben a ház ura Viktor, redizájnereket megszégyenítő kreativitással vág rendet a számtalan helyről és korszakból érkező „jövevények” között. Ha kell, festett nászágyból fürdőkádszegélyt ácsol, tulipános tékából konyhaszekrényt alakít, vagy retró szarvas-trófeát aranyoz. Sőt, disznóbontó asztalt kurtít rövidebbre, betonfestékkel borít bármely felületet és angol tapétával kollázsolja a szekrényajtót. Lakberendezői hitvallása szerint bármi megengedhető, ami eltérít a kommersztől! Elmés megoldásokban, bátor anyagtársításokban gondolkozik, az átlagostól elrugaszkodó, akár polgárpukkasztó blikkfangokkal telíti a reá bízott enteriőrt. Teszi mindezt precízen, átgondolt tervezéssel, mellyel mindig a funkcionalitást, a felhasználók igényeit szolgálja. Épp ilyen saját „elvarázsolt parasztházának” minden szeglete is, ahol a nagyvárosi élet után párja Ágnes és kamasz fiúk, Benedek is valódi otthonra talált. Ahol nyári workshopokon tanítani lehetne az „életvidám otthonosság” műfaját, ha létezne ilyen lakberendezési-életvezetési kurzus.

A cikk az Alkotó Energia_ÚJRA magazinjában jelent meg (7.old.), melyet itt olvashatsz: https://alkotoenergia.hu/tudastar/kiadvanyok/alkoto-energia-ujra-2021-szeptember 

 

Rusztikus redizájn

„Nálam a belső változás hozza magával a külső átalakítást…” – mesél Bély Ágnes keramikus a legutóbbi lakberendezési projektje részleteiről, melyet hosszas álmodozás, sőt évekig tartó bútor-és építőanyag gyűjtögetés előzött meg. Hiszen Ági szerint minden tárgy tökéletesen alkalmas valamire…

Huszonkét éve vásárolt tornácos vályogházát már nem először alakítja át, mindezt azzal a körülménnyel bonyolítva, hogy az épülethez tartozó kerámia műhelyben egy percre sem állt meg a munka és a család sem költözött ki az otthonából a folyamat során. Falbontás mellett főztek, cúgos szobákban aludtak, mesterek társaságában élték hétköznapjaikat és készültek a kézműves vásárokra csodaszép, magastűzű kerámiáikkal.

A projekt mindvégig a háziasszony, Ágnes művezetésével zajlott, aki már első pillantásra is komoly fantáziát látott ebben a vályogból és Naszály hegyi mészkőből épült módosgazda házban. Ma sem bánta meg, hogy egy expressz-ingatlanhirdetés nyomán, a lakatlanul romos állapot ellenére megvette az épületet és otthonra talált a nógrádi dombok között. 

Otthonának meghatározhatatlanul színes stílusa egyszerre árasztja a művészemberekre oly jellemző szabadság-ideát, a megújulás képességét és azt a nyitottságot, mely beenged a látótérbe más kultúrákat és társművészeket is. E rusztikus vidéki házban is akad egzotikus bútorok és nomád textíliák a keleti világból, antik használati tárgyak és bontott anyagok egy letűnt korszakból, dísztárgyak és festmények hazai kortársaktól.

A régi fenyőbútorokkal berendezett, antik hatású cementlapokkal burkolt konyhában egy fatüzeléses sparhelt is helyet kapott, ahol vaslábosban főnek a család kedvenc étkei. A pult lapja egy ódon disznóvágó asztal volt, az ajtók ódon szekrényekből származnak. 

A galériaszintről a fogópárok között lelátunk a nappalira, ahol a bontott téglákból rakott tekintélyes méretű tömegkályha – Szentgróti Pál munkája - szintén új és nagyon hasznos eleme Ágnes idei lakásfelújító projektjének. 

A nappali feletti galéria most Ágnes hobbiszobája. Itt készülnek azok a tarka selyemvirágok, melyek nyaklánc és hajdísz formájában legalább annyira kelendőek a kézműves vásárokban, mint a kézműves család ó-réz mázas kerámiái.

 A bontott tégla ívvel díszített falbontás jóvoltából az eddig különálló étkező és nappali most egyetlen tágas térré alakult. A rusztikus megoldásokat Ági elképzelése után a „romhányi csodakőműves”, Hídvégi Zsolt kivitelezte.

A megszépült fürdőszoba is a „rusztikus redesign” stílus magasiskolája. Cementlapok az Antik centrumból, az avitt kredenc a váci Tolerián Titusz raktárából, a sok apró ötlet a kreatív háziasszonytól származik.

S hogy ne legyen káosz a stílus-kavalkádból, Ági ízléses burkolatokkal és színharmóniával teremtett közös nevezőt. A bontott tégla, a nyers mészkő, a szépen kezelt hajópadló, az antik hatású cementlapok, az egységes tónusra festett-csiszolt bútorfelületek adják a sorvezetőt a lakberendezésben. Épp olyan következetesen és lazán, ahogy a hódmezővásárhelyi fazekas iskola óta saját műhelyében, a folyton megújuló munkáiban teszi alkotótársával, Lászlóval.

Strapabíró, kézzel írókázott, archaikus használati kerámiáik mellett a hazai és nyugat-európai szakmai kiállításokat is bejárták félporcelán dísztárgyaik. Rajtuk a saját fejlesztésű, térhatású kristálymáz jelzi: a nagy szükség és a vakmerő kísérletek általában jó fényt vetnek életünkre!.."

Házbemutató cikkemet nyomtatott formában az augusztusi Otthon&kert magazinban találjátok, "Egyedülálló tarkaság" címmel. Várlak a Vizitkártya face-oldalán, ahol ha értesítést kérsz, láthatod a következő izgalmas otthont, ahová vendégségbe megyünk... Hívd barátaidat is, oszd meg a posztot!