Hogy az adventi hangulathoz mennyire hozzátartoznak a kézműves vásárok és karácsonyi művészpiacok, azt csak most, hiányuk idején érezzük igazán. De hova tűntek, hogy boldogulnak ők, akiknek termékeit, alkotásait olyan szívesen vásároljuk ilyentájt? Ebben a sosem tapasztalt nehéz helyzetben minden kreativitásukra szükség van, hogy érvényesüljenek. Négy helyszínre, négy alkotóhoz látogattunk, hogy megismerjük túlélési stratégiájukat.
Manóműhely, Nógrád
Talán nincs is az országban olyan gyerek – és a hozzá tartozó felnőtt –, aki ne találkozott volna azzal a színes Manóvilággal, amit Bubutimár Éva keramikus álmodott meg sok évvel ezelőtt. Egy erdei fantáziabirodalmat bemutató, de igencsak valós történetekkel és állatszereplőkkel játszódó mesefolyam nyaranta a Kapolcsi Művészetek Völgyében elevenedik meg egy egész parasztudvart betöltve.
A látványos kiállítások berendezése a művésznő zenész férjére, Endrére és lelkes csapatára vár, akik évek alatt már enteriőrtervezői szintre emelték ezt a bohém, eklektikus, műfajt. A bájos szereplők kalandjai három mesekönyvet is megtöltenek, és a kerámiafigurák online is elérhetőek. Mivel a Manóműhely is állandó résztvevője a Vörösmarty téri adventnek, az elmaradt személyes találkozások ellensúlyozására új stratégiát kellett kidolgozniuk, hogy oda ne vesszen az évtizedek alatt felépített imázsuk, és dolgozóikat megtarthassák. Intenzíven kommunikálnak rajongóikkal az online térben, gyermekeik segítségével kisfilmeket posztolnak a munkáikról.
Míg Bubu az új termékek fejlesztésén dolgozik, addig Nógrádban található műhelyükben Eszter, a műhelyfőnök fogadja a hétvégi látogatókat. A kertben viszontláthatjuk a Manóműhelyre jellemző mesebeli erdő hangulatát és szereplőit, de kifejezetten karácsonyi kerámiák, füstölőtartók, mécsestartók, angyalkák és fenyődíszek is gazdagítják a kínálatot. Emellett hétvégenként a szegedi „Bárka” kézműves kikötőben és a dunaújvárosi „Duna Kincse” termelői piacon is találkozhatunk velük.Ahogy mesélik, kizárólag családi összefogással, nonstop szervezéssel és követőik szeretetével éli túl vállalkozásuk ezt a nehéz időszakot.
Bély Ágnes és párja „Zamak” László keramikusok a Váchoz közeli kis faluban teremtették meg sajátos világukat. Otthonuk meghatározhatatlanul színes stílusa egyszerre árasztja a művészemberekre oly jellemző szabadságérzést és azt a nyitottságot, mely beenged a látótérbe más kultúrákat és társművészeteket is.
Strapabíró, kézzel írókázott, ó-réz mázas használati kerámiáik mellett a hazai és nyugat-európai szakmai kiállításokat is bejárták félporcelán dísztárgyaik, amiken a saját fejlesztésű, térhatású kristálymáz jelzi, hogy folyton kísérletező alkotók ők. Ágnes a fazekasság mellett tarka selyemvirágokat is készít, melyek nyaklánc és hajdísz formájában legalább annyira kelendőek a kézműves vásárokban, mint archaikus kerámiái. A kezdeti sokk után nem ültek tétlenül, az elmaradt adventi alkalmak helyett inkább minden lehetőséget megragadnak, hogy találkozhassanak követőikkel. Feltérképezték a lokálpatrióta hétvégi piacokat, átcsoportosították saját energiáikat és a műhelymunkát. Így decemberben vasárnaponként a szentendrei piacon, szombatonként Nagymaroson, sőt Szegeden a „Bárka” kikötőben is jelen vannak standjukkal. Emellett szendehelyi otthonukban berendezték szobatárlatukat, melyet előzetes bejelentkezéssel látogathatunk, megtalálva ott legszebb termékeiket, bepillantva a műhely dolgos hétköznapjaiba, elbeszélgetve az agyagász-alkotókkal.
Lőrincz Ágnes építész-keramikus óriási kerttel körbevett házát és kézműves műhelyét Budatétényben találják a keramikussággal barátkozó érdeklődők. Aki csak egyszer is ellátogat a galériát, játszóhelyet, tanodát és közösségi teret is magába foglaló reneszánsz hangulatú helyszínre, számtalan élménnyel, tudással és baráti kapcsolattal gazdagodhat. Nemcsak a kertet, de az egész épületet elborítják az itt készült dísz- és használati kerámiák, melyeket a különböző művészettörténeti korok és népművészeti stílusok szerint készítenek a mesterek és tanítványaik. Ágnes férjével, fiaival és tanítványaival alapította az Artchaika egyesületet, melynek alkotó tagjai rendszeresen kiállítanak saját pincegalériájukban és a Kapolcsi Napokon is.
A fővárosi adventi vásárok bezárásával érzékenyen érintette őket (is) az otthonmaradás, felborult az éves tervük. Amíg lehetett, kis létszámban megtartották tanfolyamaikat, késő ősszel még fás- és raku égetéseket is rendeztek tanítványaikkal. Később úgy döntöttek, hogy decemberben folyamatosan látogatható házi vásárt tartanak saját műhelyükben, ahol különleges fényű, ősi technikával készült raku-kerámia angyalok, mécsesek, gyertyatartók, szobrocskák, vázák és karácsonyfadíszek várnak arra, hogy ajándékok lehessenek. Aki pedig saját készítésű agyagangyalt készítene, beszerezhet hozzá minden anyagot, kelléket a Kerámiaparkban.
Bavratil Baranka Ágnes még jóval a jelenlegi újrahasznosító divathullám előtt lett redesign-iparművész. Bőrkonfekció-ipari tanulmányai és tervező- iparművész diplomája révén számtalan anyaggal dolgozott már, melyek közül leginkább a használt indusztriális anyagok – a rozsdás vas, az öreg fa, az ipari gumipadló, a kenderkötél, vagy akár a biciklilánc – keltették fel érdeklődését. A 70-es, 80-as évek pusztulófélben lévő rekvizitumai kizárólag re-design (újratervezett) szempontból foglalkoztatják, vagyis restaurálás helyett fontosabb számára, ha újraértelmezheti eredeti funkciójukat és innentől a tárgyak új jelentéssel bírnak.
Igazi nagyvárosi nomádként él és dolgozik a Városliget melletti lakás-műhelyében, rozsdás ipari relikviák, ökotextil-anyagok és retró varrógépek között. A műhely járványidőszakban is látogatható, ahol a vendég beleláthat a munkafolyamatba és a „Hipsterdesign koncepcióba”, mely környezettudatos tervezést és kivitelezést takar.
Ágnes az alkotói ötletekben is a spontenaitás híve, így egyedi vevői kéréseket (például méretre szabás) is teljesít. Megszokta, hogy termékei leginkább a sajátos gondolkodású, a main streamtől távol álló esztétikai világú egyéneknek tetszenek. Loft-falióráinak, csőváz-szobrainak és steampunk ékszereinek alapanyagát haszontalan kismotorabroncsok, autó- és varrógépalkatrészek és olyan ipari lomok adják, amiket izgalmas „metal second-hand” helyeken talál meg: a Csepel művektől az autós veterán találkozókig. A loft- és indusztriál stílus rajongóinak persze pont az tetszik, hogy különleges egyedi formában élednek újjá ezek a már elfelejtett tárgyak. Megtalálhatók nála férfiaknak szánt ékszerek, övek, macsós lakáskiegészítők, fémből, bőrből. Az ilyenkor szokásos iparművész vásárok bezártával Baranka is új utakat keresett, hogy életben tartsa márkáját és termékeit elérje az évek alatt kialakult rajongótábor. Csatlakozott egy karácsonyi „pop-up rendezvényhez”, melyet egy nagy bevásárlóközpontban alakítottak ki a szervezők, a főváros budai oldalán. Ez az „érintkezésmentes” vásárlási mód azt jelenti, hogy a boltban számos kézművestől található termék, melyekből a vevő választ, majd a bevétel visszajut az alkotókhoz, akik nem feltétlenül vannak jelen a helyszínen. A pop-up-jelleg a bolt ideiglenes, időszakos voltára utal és december 23-ig minden nap nyitva tart. Mivel Baranka a találkozások híve, hétköznap a műhelyében „rendel”, de hétvégente szívesen segít az ajándékválasztásban és mesél a termékek elkészítéséről a popup-storeban is.
Az írást az egy.hu online magazinban publikáltam további 4 portrécikkel együtt: https://egy.hu/kult/bezart-vasarok-nyitott-udvarok-ilyen-a-kezmuvesek-vilaga-virusidoben-108482
