Vendégségben a házban, ahol antik bútorok és nomád szőttesek
látványa keveredik a festett marhabőrök és túlérett birsalmák illatával. S,
ahol Krieser Erika bőrműves műhelyében távoli kultúrák és modern funkciók
tömörülnek táska formájú műalkotásokban.
-Hat éve éltek ebben a modern házban, a főváros
zöldövezetében. Miként nyerte el jelenlegi arcát az épület?
-Környékünk egy folyton változó festmény, így nem is volt
kérdés, hogy új házunkat is itt találjuk meg, ahol nagy sétákat tettünk
párommal. Bár a megvásárol rózsaszín retró ház elsőre ijesztőnek tűnt, de
alapos átépítés-felújítás után, saját ízlésünkre formálva tervezőnk
segítségével új arculatot kapott. Ez a bátorság leginkább Laci érdeme, akinek
racionális műszaki gondolkodása kiváló térlátással párosult, így meglátta a
lehetőséget az akkor még fele akkora épületben. A bővítés és teljes gépészeti
megújulás mellett a nagy üvegfalakkal szinte kitártuk a házat a kert, a rét felé,
így valóban természet-közelivé vált az életmódunk is.
-Otthonod enteriőrjeit a keleti kilimekből, az antik és
egzotikus bútorokból és műalkotásokból álló sajátos hangulat jellemzi. Hogy állt
össze ez a személyes stílus?
Régi, míves bútoraink nagyrészt családi örökségek, vagy
vásárolt darabok. Ugyanolyan jól illenek nagy szerelmeim, a kilimek mellé, mint
az egyedi modern konyhabútorunk, vagy a tömörfa egzotikus darabjaink, melyek
utazásainkat idézik. Szeretem a ház földszintjének tágas tereit, melyben a
bútorcsoportok képeznek funkcionális vagy tértagoló szigeteket. Ugyanakkor fent
az emeleten a jól szeparált háló, gardrób, műhely, dolgozószoba szolgálja a
nyugalmas családi életet.
-Hogy él egy alkotó emberrel a civil párja? Milyen
segítséget jelent Ő a műhelymunkád mellett?
Mérnök ember létére hasonlóan kreatív észjárásúnak tartom a
párom, mint saját művészi gondolkodásom. Gyakori, hogy jóval előbb látja a
megoldást egy gyakorlati kérdésre, egy alkotói feladatra, mint én. Stabil
hátországot biztosít otthoni műhelymunkám köré, miközben bíztat, inspirál,
erősít megérzéseimben. Nélküle a szép otthonunk és az „Etnomád korszakom” sem
létezne ebben a formában.
-Milyen alkotói utat jártál be, honnan ered kreativitásod, a
bőrökkel történő foglalkozás?
A bőrdíszműves
mesterség elsajátítása után évtizedekig készítettem saját tervezésű cipőket,
majd táskákat, melyet a kereskedelemben is elérhetők voltak. Saját műhelymunkám
mellett közel húsz évig tanítottam a szakma fortélyait a mesterségek
iskolájában, miközben két gyerek édesanyja lettem, akik ma már felnőttek. A
magyar népművészet mellett mindig is izgatott más népek tárgykultúrája, az
etno-stílus. A bőr, mint természetes anyag, kimeríthetetlen forrás és kísérleti
terep számomra, sosem fogom megunni a vele való foglalatosságot.
-Hogy emlékszel a szőttessel kombinált bőrtáskák, az Etnomádkézműves márka születésére? Mi a munkamegosztásod az alkotótársaddal?
Épp egy alkotói válsággal terhelt időszakomban nyitottam be
kedvenc üzletembe, a Kilimbe. Ott, a tarka szőnyegek között találkoztam későbbi
alkotótársammal, Raab Rózsával, aki színes gobelin-szőtteseivel kitárta az
alkotás új lehetőségeit számomra. Szinte azonnal elkezdtük a közös munkát.
Innentől bőrmunkáimban is megérkeztek a színek, követve Róza csodás szövéseit,
az ősi nomád kultúrák mintáit, tónusait. A hagyományos kézműves technikák
mellett igyekszünk alkalmazni az aktuális divattrendeket, a kényelmi funkciókat
is, hiszen vásárlóink – korosztálytól függetlenül – mai, modern, igényes nők.
Akiknek fontos, hogy öltözékük, sőt saját maguk is harmóniában legyen egyedi
táskáik, kiegészítőik stílusával."
Vizitkártya riportom a SzépLak 2O19/2O2O. téli lapszámában jelent meg. Kövesd a Vizitkártya oldalt, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.