Rabul ejtő szépség

 A százéves épület kobaltkék kerítése és ablakspalettái már messziről sejtetik, hogy odabent is izgalmas enteriőrök és a hozzájuk tartozó karakteres házigazdák várnak a látogatóra. Mert egyszerre kalandos időutazásba és random ötletbörzébe csöppen az ember, amikor egy lakberendező végzettségű polihisztor és egy manökenből lett stílustanácsadó kezelésbe vesz egy háromosztatú parasztházat. Pomázi Viktor, a „Viktory Faktory Home” tulajdonosa és Lacfi Ágnes, a „Stílus Piknik” ötletgazdájának  vidéki portáján jártunk.

-„Egyre nehezebb volt elszakadni a vidéki tájtól és hazamenni a fővárosba. Rájöttünk, hogy Budapest nem inspirál tovább minket…”- mesélnek a vidékre költözés kezdetéről vendéglátóink, akikben a balatoni nyaralások alkalmával fogalmazódott meg a nagy elhatározás. De bizonyára hatással volt döntésükre a vidéki nagymamánál töltött gyerekkori vakáció, majd a nagyszülők dörgicsei présházának átalakítása, az ott átélt felhőtlen hónapok… Így, amikor az ingatlanhirdetések böngészésébe fogtak, már pontosan tudták, mit és hol keresnek. A szűrőn végül az a ház akadt fent, ami Felsőörs központjában a falu tanítóinak otthonaként szolgált, tradicionálisan. De megtetszett nekik a tóparti nyüzsgéstől távolabb, a nagyvároshoz épp kényelmes távolságra eső település maga, ahol még a helyiek és a nyaralók aránya kellemes és az infrastruktúra is jól működik. Kedvükre való volt a már részben felújított, de a régi struktúráját őrző, hatvan centis falvastagságú, nyitott (füstös) kéményű, rusztikus épület, melynek felső szintjéről el lehet merülni a Balaton víztükrének látványába...

Talán ez, a kékségében is folyton változó tenger ihlette a már említett, saját keverésű festékszínt, amit a farészek felújításakor vetettek be, hogy örökre eltüntessék a retróbarna  xyladekor- korszakot. A ház homlokzatának renoválása során a vakablakokba tükrös fénycsapdákat tettek, míg az ereszcsatornát egy lángnyelvű bádogsárkánnyal vadították és vele a Tolnából érkező antik faoszlopok is megtalálták helyüket a tornácon.

-„Örömöm telik az antik ritkaságok gyűjtésében, rabul ejt szépségük és megmentésük. Ugyanakkor bátran kiházasítom őket a legmodernebb dizájntárgyakkal…” – vallja Ági, aki ösztönös jó ízlését egy becsüs képesítéssel  tetézve, biztos kézzel alakította ki otthonuk eklektikus stílusát. Laza eleganciával összeeresztve a nappali neo-rokokó vitrinjét az indonéz ládaasztallal és a strandpapucsokból készült gumiállatkákkal, a falakat borító 19.századi romantikus tájképeket a barokk tükrökkel, az angol chippendale könyvszekrényt a pincéből mentett cserépkályhával. Utóbbit a faluban élő kályhaműves, Szőnyi András restaurálta. De új barátságot hozott Eckert Anikó textilrestaurátor közreműködése is, aki Ági gyűjteményének több darabját keltette életre, vagy a veszprémi Óváros Antik, ahonnan egyéb bútorok társaságában a hatalmas pinceajtó érkezett. Egyszerre bájos és formabontó házasítás a kertre néző kisnappali 19O5-ből származó parasztbarokk kelengyebútora is, mely most jól mutat a távolkeleti nádkalitka, az újrakárpitozott biedermeier fotel, a hálószoba meghekkelt ikea szekrénye, a szecessziós festményállvány és az indiai antik szőnyeg társaságában.

S, ahogy egy jó házasságban dívik, - ahol a háziasszony gyűjtőszenvedélyét praktikusan támogatja a férj – ez esetben a ház ura Viktor, redizájnereket megszégyenítő kreativitással vág rendet a számtalan helyről és korszakból érkező „jövevények” között. Ha kell, festett nászágyból fürdőkádszegélyt ácsol, tulipános tékából konyhaszekrényt alakít, vagy retró szarvas-trófeát aranyoz. Sőt, disznóbontó asztalt kurtít rövidebbre, betonfestékkel borít bármely felületet és angol tapétával kollázsolja a szekrényajtót. Lakberendezői hitvallása szerint bármi megengedhető, ami eltérít a kommersztől! Elmés megoldásokban, bátor anyagtársításokban gondolkozik, az átlagostól elrugaszkodó, akár polgárpukkasztó blikkfangokkal telíti a reá bízott enteriőrt. Teszi mindezt precízen, átgondolt tervezéssel, mellyel mindig a funkcionalitást, a felhasználók igényeit szolgálja. Épp ilyen saját „elvarázsolt parasztházának” minden szeglete is, ahol a nagyvárosi élet után párja Ágnes és kamasz fiúk, Benedek is valódi otthonra talált. Ahol nyári workshopokon tanítani lehetne az „életvidám otthonosság” műfaját, ha létezne ilyen lakberendezési-életvezetési kurzus.

A cikk az Alkotó Energia_ÚJRA magazinjában jelent meg (7.old.), melyet itt olvashatsz: https://alkotoenergia.hu/tudastar/kiadvanyok/alkoto-energia-ujra-2021-szeptember 

 

Kisbirtok nagy tervekkel

 Az újrakezdésnek pozitív velejárói is lehetnek, melyek utólag igazolják a velünk történt drámai sorsváltások időszerűségét. Így történt Andrea esetében is, aki a fővárosból vidékre, a pörgős karrierből egy szabadabb, alkotói környezetre váltva kezdte építeni merész vízióját. A Kisbirtok ma még szárnyait bontogató, de már ötletekkel teli közösségi tér, melyről még bizonyosan hallani fogunk a Balaton parti programajánlókban. Kérdéseimre az ötletgazda-tulajdonos, Szabó Andrea válaszolt.

Miért pont Zánka, azaz mi tetszett meg az ingatlanban, ami beindította a fantáziádat? Volt-e már konkrét terved, amihez a megfelelő ingatlant kerested?

Anyukám nyaralója a Badacsonyban van, így Zánka nekem sokáig egy „átutazó” pont volt csak. Amikor rátaláltam a pajtára, akkor azonnal beleszerettem a hangulatába: romos vöröskő épületek, hatalmas terület, egyik oldalon erdő, mögöttünk a temető, mézeskalács házikóval az udvar végében. Rendezvényszervező és reklámügynökségi múltammal azonnal elképzeltem, hogy ezek a terek, ha élettel telhetnek meg, rengeteg kreatív energiát teremtenek.

Több darabban sikerült újra egyesíteni a néhai „Pálffy birtokot”, amiről megtudtuk, hogy korábban egy gazdasági birtokként, tejüzemként működött. A legrégebbi fotó, amit láttam róla, az 50-es években készült. Imádom, hogy ennek a helynek van egy olyan hangulata, ami már az első látogatáskor engem is megfogott, de mindenkiben elindít valamit. Az épületeknek története, múltja van. Mostanában egyre több mindent tudok meg a helyiektől: ki lakott itt? mi volt itt? De a legizgalmasabb, hogy ennek a birtoknak már én is a része vagyok!

Első látásra is hatalmas projekt ez a felújítás. Hol tartotok most, miként hozzátok össze az autentikus miliőt a modernizálással?

Az első épületeket 2018-ban sikerült megvenni és ezt követően nagyjából 2 évre rá egyesült a teljes birtok, melynek mindegyik épülete lepusztult állapotban volt. Ennek a legutolsó fázisa egy üzlethelyiség ,  amelyben egy használt áruk boltját nyitottunk Édesanyámmal a Covid előtt. Imádjuk a régi bútorokat és tárgyakat, odavagyunk a piacokért. A birtokon nagyon sok olyan kiegészítő vagy bútor található, amit felújítottunk. Sajnos a vírus ráébresztett minket arra, hogy ezt egyelőre csak on-line formában fogjuk tudni működtetni. Így lett a „Lombár” nevű oldalunk, ahol az általunk gyűjtögetett és szeretett tárgyakat értékesítjük.

Az építkezés közel 5 éve tart, mert nehéz volt jó szakembereket találni, akik tudnak a vöröskőből épült házakkal, terekkel dolgozni. Édesanyám rengeteget segít az ötleteivel, nagyon jó kis inspirációs anyagokat gyűjt és az évek alatt mi is sok dologba beletanultunk. Mivel az egyik kedvenc stílusom az eklektika, így azért igyekeztünk belecsempészni modern elemeket és színeket. Így lettek „zánka zöld” színűek a nyílászárók vagy a klasszikus sárga ház így kapott szürke színezést. A legmodernebb eleme a komplexumnak pedig kétség kívül az art deco stílusú, Balaton színeiben pompázó üvegajtó.

Az inspirációt nagyjából mindenhonnan gyűjtöm: Pinterest függő vagyok, ott rengeteg jó ötlettel találkozik az ember. Benne vagyok lakásfelújítós, lakás átalakítós, bútor pimpelős és ki tudja még milyen facebook csoportokban. Ezen kívül az utazásaim során nagyon sok olyan megvalósítással találkoztam már, amiből szintén tudtam ötletet meríteni. Szóval ezeknek a kombinációja a birtok „arculata”.

A hatalmas egyterű pajtából sok célra használható közösségi teret álmodtál. Milyen rendezvényen, fotózáson vizsgázott már a hely és mi volt a tapasztalat?

A nagyjából százéves, 150 nm-es pajta jelenleg egy térként működik, – mivel a karámokat kiszedtük – és arra vár, hogy különböző rendezvényekkel töltsük meg. A kialakításakor igyekeztünk arra odafigyelni, hogy mindenféle stílus megállja benne a helyét. Nem szerettük volna, hogy egy újabb „vintage” helyszínként emlegessenek minket. Úgy gondolom, hogy egy modern arculat vagy dekoráció épp úgy megállja a helyét benne, mint egy vagány, tematikus esemény.  Élesben kipróbáltuk már születésnapon, jóga eseményen és fotózásokon is. De a szuper akusztika miatt lesznek benne hangfürdők és egyéb zenei események. Áprilisban egy retró-disco hangulatú esküvőt fotózunk benne, májusban egy nagyon izgalmas programunk lesz „Jóga és illatleckék” címmel. Melyen Lipovszky Csenge illat-esztéta és Abdulwahab Nadia astanga jógaoktatóval közösen egy női elvonulást tervezünk.

A stílusosan felújított utcafronti ház a birtok egyik legszebb eleme. Hogy választottad ki a vidéki-nagypolgári épület berendezését, burkolatait?

Ez az első épület, amivel találkozik az idelátogató. A felújítást a belső terekkel kezdtük, a felszabdalt előteret egy légtérré alakítva. Lebontottuk az álmennyezetet, hogy a fa födémgerendák látszódjanak. A burkolatokat a szentendrei AC design-nál, illetve egy internetes oldalon vásároltuk. Fontos volt itt is, hogy a régi és a modern stílust ötvözzük. Az előtérben egy fehér, koptatott járólapot tettünk le halszálka mintázatban. A berendezést eklektikus módon vegyítettem: van közöttük örökség, felújított bútorok, régi - de számomra nagyon kedves- elemek, mint például a hófehér jégszekrény. Barátaimtól is kaptam több értékes darabot, amiket beépítettem az enteriőrbe. Így valóban a közösség formálja a teret!

Milyen funkciót kap a kert, a készülő épületrészek a tervezett rendezvényeken? Vannak-e már visszajelzések és saját tapasztalatok az itt eltöltött időről?

A hatalmas kert az egyik legnagyobb értéke a területnek, fantasztikus termőföld van a birtokunkban. Erdő veszi körül, ami végtelen nyugalmat áraszt magából. Szeretnénk zöldíteni, füvesíteni és a rengeteg megmaradt vöröskövet hasznosítani. A bevezető út szegélyét vöröskőből raktuk ki, a nagyobb kövekből pedig sziklakertet tervezünk. Amit mindenki a legjobban vár, az a rom épületünkből tervezett fröccsterasz megnyitása. A kert minden részletét rendezvény-spotnak fogjuk használni, főleg a gyermekfoglalkozás esetén kell a szabad tér.

Eddig minden vendégünknek nagyon tetszett a birtok hangulata, lenyűgözőnek tartják a házat, a pajtát – ahogy én is korábban. Ezért is nagyon boldog vagyok, hogy a vendégeink itt eltöltött ideje egy élményszerű felüdülés - épp, ahogy ezt elképzeltem.

Páromnak és nekem – városi emberek lévén - a vidéki élet elképesztően más: teljesen máshogy kapcsolódnak az emberek, más témákról beszélgetnek, lassabban zajlik minden. Azt gondolom, hogy nekünk ez a slow-life életérzés nagyon bejött. Imádunk új helyeket felfedezni, jönni-menni a környéken, ismerkedni a helyiekkel és a hozzánk hasonló „gyüttmentekkel” !

A cikk az Alkotó energia_ÚJRA magazinjának 2o22.tavaszi lapszámában jelent meg.

Kisbirtok Kultbázis, Zánka: https://www.facebook.com/kisbirtok.kultbazis

Szöveg, fotók: Böjtös Kinga, Vizitkártya Portré: Simon Kornél

Otthon, mint a filmekben

 Izgalmas a házvizit, amikor privát tereibe enged betekintést egy filmes szakember. Igazi értékmentés, amikor egy pusztulófélben lévő, helyi védettségű épület értő kezekbe kerül. Találkozásuk eredménye egy kívül patinás, belül merészen modern otthon, melynek hangulatát egy jó film díszleteként is viszontlátnánk.

“Szinte bármit kérhetsz, meg tudjuk oldani” – hangzik Lutter Panni filmes berendező szakmai arspoetikája, amikor rendezők és látványtervezők álmait valósítja meg, a produkciókhoz hatalmas bútor-és kellékgyűjteményét mozgatva. Míg a „Made in Helsinki” nevű stúdiójában hazai és külföldi stábok forgatják reklámjaikat, zenei klipjeiket és filmjeiket, ez az akadályokat nem ismerő lendület saját, vidéki házának kialakítására is igaz. A tó északi partján töltött kamaszkori nyarak után  Balatonalmádi szőlőhegyén talált rá leendő nyaralójára. A szebb napokat megélt öreg présház rossz állapota, komplikált telekviszonyai és a ’86-os földrengésben szerzett sérülései sok vevőt elriasztottak a vásárlástól, de Panni kivárta azt a négy évet, míg övé lett az ingatlan, amit további egy év alatt szívós munkával felújított. 

Elképzelése szerint – NémethZsófia fiatal építész tervei segítségével - a műemléki szépségű épületben mindent meghagyott, ami érték. (A tájvédett présház falára írt évszám 1926-ot mutat, de a benne talált prés 1846-os dátuma az épület eredeti koráról árulkodik) Így maradtak meg az eredeti arculatot adó ablakok, az újraácsolt- és rakott betonpala tető, a bolthajtások és vaskos falak, melyek sérült, vagy elmozdult részeit speciális vasalatokkal renoválták. 

Öreg vasúti talpfákból vezet fel a lépcső a bejárat előtti hatalmas teraszra, amiben a felújításból és tereprendezésből származó törmeléket hasznosították. Nyaranta, a kerti lampionok és napvitorlák alatt itt zajlanak a családi ebédek, baráti vacsorák és az az emlékezetes szülinap is, ahol Pannit és a ház újjászületését együtt ünnepelték a filmes barátok. Közülük kevesen sejtették, hogy a buli előtti délelőtt, néhány röpke óra alatt kerültek helyükre a házigazda bútorai és állt össze a ház teljes miliője…

-„Minden egyes bútor és tárgy származási helyére pontosan emlékszem, hisz az összes darab egyben saját beszerzéseim eredménye!”- vallja a berendező, aki a filmes munkáiban alkalmazott egységes stílusok mellett ezúttal a könnyed eklektikában lubickolt. A változatos korszakokból származó darabokat, a Woodelier szépséges antik szőnyegeivel és a kedvelt hazai kortársak - SzabóÁgnes, Kelemen Károly festőművészek és Bártfai Laura fotós - alkotásaival is fűszerezte. 

De kortárs művészek azok a filmes barátok is, akik részt vettek e különleges belső tér kivitelezésében, mint fához, vashoz és bútorokhoz értő szakemberek. S, ahogy a közös munkájukkal megszülető filmes produkciók, úgy ez a különleges otthon is számtalan innovatív ötletet, látványos technikát, ritka kelléket, művészi látásmódot foglal magában. Épp úgy, mint a filmeken.

Nyári hangulatú házvizitem az A MI OTTHONUNK magazin szeptemberi lapszámában jelent meg nyomtatásban. Ha tagja vagy a Vizitkártya face oldal közösségének, várlak a következő otthon-kalandon!

Megújult nosztalgia a balatoni kúriában

 A századfordulós tóparti villaépületre hosszas keresgélés után talált rá a család, akik a ház különálló szárnyában szeparált apartmant alakítottak ki a velük költöző dédnagymamának. Az egyetlen szobából, csöppnyi konyhából és fürdőből álló lakrész alapos átalakítás során nyerte el „korszerűen romantikus” formáját a tulajdonosok és a lakberendező közös elképzelése szerint.

-„Mindent meglepetésnek szántunk és izgultunk, hogy a dédinek vajon tetszeni fog-e... – emlékszik vissza Antal Kingalakberendező, aki az apartman tervezési-építési munkáiban vett részt. Hiszen ez a lakrész első körben vendég- lakosztálynak készült volna abban a régi villaépületben, amit János és Nóra nyaralónak álmodott meg maguknak. De menet közben - ahogy a ház visszanyerte egykori szépségét és egyre otthonosabbá vált - úgy döntöttek, hogy felszámolják életüket az ország másik pontján és végleg ide költöznek. Sőt, magukkal hozzák Nóra édesanyját, a család dédnagymamáját is! Így végül őneki készült a kis lakás és az ő kedvére akartak tenni kedvenc színével, a lilával, ami a restaurált foteleken köszönt vissza.

A ház öröksége volt az a szecessziós tálaló, melyet a zalai Asztalosfabrik bútorfestői vettek kezelésbe, majd a teakonyhában találta meg helyét. Új színt kapott, összehangolva a hozzá méretre készülő La Meridiana konyhabútorral , melybe a mosogató került.  A színben hozzá illő burkolat egyedi, kézműves csempe a magyar Pataki Tiles manufaktúrából. A parányi konyhában jól elférnek a legkedvesebb konyhai eszközök, melyek a régi otthonból költöztek ide. Az eredeti ajtók és a néhai sötétbarna gerendás fafödém – melyek szintén megújultak az angol  Annie Sloan krétafestékkel. 

A kis fürdőszoba avitt burkolatai is cserélődtek. Az új járólapokkal - melyeket a szentendrei Antik Centrumból válogattak - szerették volna felidézni az itt fellelt régi cementlapok világát, míg a falra nosztalgikus metrócsempe került. Mindehhez praktikus, modern fabútorokat társítottak.

Az antik bútorokat a házzal örökölték és rossz állapotuk ellenére fantáziát láttak bennük a tulajdonosok. Hozzájuk a rusztikus, méhviaszolt fenyőfa szekrényeket, ágyat és asztalt a hazai Kéttemplom Galériából választották. A cég - mely a legpatinásabb hazai bútorgyártó a vidéki polgári-rusztikus lakberendezés stílusában - egyedi bútorbeépítéseket is vállal. 

                                         

A jól megválasztott modern darabok és a szakszerű felújítás harmóniája szépen idézik a „villa rustica” stílusban épült ház kisebbik lakrészét, a dédi új otthonát. Az egész villát bemutató cikkem a blogon és az A mi Otthonunk magazinban is megtalálod: http://vizitkartya.blogspot.com/2020/09/otthonunk-villa-rustica.html

Ez a lakásbemutató cikkem az OTTHON&KERT magazin 2O21.márciusi számában, az"Átváltozó" rovatban,  jelent meg nyomtatásban.