2019. ápr. 30.

Az én kertem a tiéd is!


A gangos zuglói bérház kapuja mögött sok városlakó által áhított, nem mindennapi látvány fogad. Pár lépésre a nagy forgalmú, poros pesti főutak zajától egy csendes, zöld ligetbe csöppenünk, ahol flóra és fauna harmonikus egységben él és növekszik egymás mellett. Stílusos módon a közösségi kert ötletgazdája is a lakók egyike, aki nem csak tervezője, de gondozója is a rendezett „urbán- dzsungelnek”. Miközben emeleti műhelyében kis palackkerteket ültet különleges technikával. Kérdéseinkre Muhari Rita válaszol, csodás floráriumok társaságában.



Honnan jött az ötlet és milyen lehetőség segített a közösségi kert létrejöttéhez?
A több mint 100 éves ház lekövezett udvarán a vízelvezetés nem volt megoldott, eső után egy nagy tó keletkezett, az udvar ettől már süllyedni kezdett. A szuterének vizesedtek, erre kerestünk megoldást. Egy építész azt javasolta, hogy betonozzuk le az udvart, ekkor jött szembe a MOL zöldövezet pályázata, amin kimondottan társasházak zöldítésére lehetett pénzt nyerni. Úgy gondoltuk, hogy ha az udvar egy része kert, akkor kisebb területen kell a burkolatot cserélni miközben a vízelvezetést is megoldjuk.




Mi volt a Te szereped a projektben? Jelenleg miben állnak a gondozási feladataid?
A kétfordulós pályázatot koordináltam, szerveztem a közösségi tervezés lépéseit, elkészítettem a végleges kertterveket, összeállítottam a növénylistát, árajánlatokat kértem, intéztem a beszerzéseket és a legfontosabb, hogy szerveztem a lakók által végzett kivitelezést, mert a kertet a lakók építették. Jelenleg az öntözést programozom, ha kell permetezek, minden évben ültetek egynyáriakat, ritkítom, metszem, pótlom a növényeket. Ez egy háromemeletes gangos régi bérház kis udvara, így napfényt alig kap, két év alatt derült ki, hogy mely növények érzik igazán jól magukat.




Hogy változott meg a házban élők életminősége, a hétköznapok szokásai és az ingatlanok értéke a kert jóvoltából?
A lakók elkezdték használni az udvart, lejárunk kávézni, beszélgetni, van egy kis homokozó is. Az udvar sokkal világosabb lett és a sok zöldnek köszönhetően a levegő is sokkal jobb. Az ingatlanok értéke felment, a házban árult lakások nagyon gyorsan új gazdára találnak.


Mióta rendezed saját palackkertjeidet, hol láttál hasonlókat? Mit kell tudni a floráriumokról, kiknek ajánlod e miniatűr kerteket?
A floráriumokat komolyan 4-5 éve építem, a neten lehet látni hasonlókat. Két éve árulom is őket, ennyi idő kellett a kisérletezésre. Bármilyen szép üveg beépíthető, de az én specialitásom az, hogy szűk szájú üvegeket ületetek be, nagyobb kihívás úgy, hogy nem lehet az üvegbe kézzel belenyúlni. Egy szűk szájú florárium nagyon kevés gondozást igényel, elég ha 1-1.5 havonta vagy még ritkábban kap pár csepp vizet, ezért olyanoknak is ajánlom, akik sokat utaznak vagy időnként elfelejtik a növényeket meglocsolni.


Kerti riportomat nyomtatásban a SzépLak Magazin tavaszi lapszámában találjátok. Köszönöm a megosztásokat! Csatlakozz a Vizitkártya oldalhoz, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról.

(Palackkertek, floráriumok : www.magikuskert.hu    Ipari üvegek, koncepció: www.artkraft.hu  
üvegfotók: Rónai Gergely kertfotók: Script stúdió)


2019. ápr. 14.

Bútoraink privát élete

Tavaszi vizit a kultúrantropológusból lett bútordoktornál, akinél új köntöst kapnak a kiöregedett tárgyak. Második életük a redizájn műhelyben - egy néhai cseréppipagyárban - kezdődik, majd próbaidejüket megmentőjük otthonában töltik. Ángyán Katival csöppnyi városi kertjében beszélgetünk.




 - Milyen inspirációkból, emlékekből és tanulmányokból ered a mostani értékmentő munkád, a régi tárgyak iránti tisztelet?
A családi hagyományok és az iskolai tanulmányaim is egyértelműen ebbe az irányba tereltek. Családtagjaim egyik ágon az irodalom, a történetírás, festészet révén tulajdonképpen a múlt elemzésével foglalkoztak. Úgy tízéves koromban múzeumot rendeztem be saját néprajzi gyűjteményemből nagyapám házában. A férjem ágán pedig rengeteg régi tárgy maradt ránk, amellyel úgy éreztem, kezdenem kell valamit. Kultúrantropológusi képzettségem szakmai alapot is szolgáltatott ehhez.



-Mi ihlette a „Loft&redesign” ötletét, az antik bútorok és ritka tárgyak felújítását? Hol találsz rájuk? Van-e a kivitelezésben szakmai segítséged?
 Mindig is vonzódtam a természetes anyagokhoz, a patinához, azokhoz a dolgokhoz, melyeknek „történetük van”. Ugyanakkor a sok régi, megörökölt bútorunkat eredeti formájukban túl nehézkesnek, régiesnek találtam. Híve vagyok a régi és az új szintézisének, a holisztikus szemléletnek, amelyben a különböző korok relikviái organikusan kapcsolódnak egymáshoz. Technológiákban is szeretem a hagyományos, és a modern ötvözését. Munkatársam, Szabó Tamás restaurátor szolgáltatja a szakmai hátteret ehhez. Legjobban a töredékekben fennmaradt, érdekes tárgyakat szeretem, melyekhez szabadon nyúlhatok hozzá. A legkülönfélébb helyekről, bolhapiacokról, online kereskedésekből, lakáskiürítőktől vásárolok.



- Milyen lakásokba illenek és milyen típusú vásárlóknak ajánlod a termékeid? Mi a legfőbb ismérvük, amitől más kisugárzásúak, mint a hagyományos módon restaurált antik darabok?
A nyitott, újszerű megoldásokat kereső, modern lakberendezési stílusok iránt érdeklődő vásárlóknak ajánlom leginkább a bútorainkat. Egyes darabjaink nagyon formabontók, szoborszerűek, mások egy új felületkezeléssel, új kárpitozással időtlen hangulatot nyernek.




-Miért fontos számodra, hogy a saját bútoraid részesei legyenek személyes enteriőrjeidnek? Tudatos választás-e, hogy egy különleges épületben található a műhelyed?
Amellett, hogy gyakran a galériára jut a nagyobb hangsúly, mindenképp törekszem az itthoni harmóniára. Jó érzéssel tölt el, hogy ismerem a nálunk lévő bútorok történetét, kinek a mindennapjait szolgálták, milyen események szemtanúi voltak. Az „A.P.A.„( Ateliers Pro Arts Art Center), ahol most van szerencsém dolgozni, szintén egy egészen különleges hely a pesti Palotanegyed szívében. Létrejöttéhez szükség volt John Warren Gotsch magyar származású amerikaira, akinek elkötelezettsége révén megszületett ez a csodálatos művészeti létesítmény egy 19.századi pusztuló gyárépületben.



- Mit jelent számodra a szabad alkotás? Hogy él két kreatív ember egy fedél alatt?
Szükségem van arra, hogy valamilyen kreatív tevékenységként éljem meg az aktuális munkámat. Sokat kísérletezem, azok a dolgok érdekelnek, amelyekben sikerül valami új összefüggést teremteni. A férjemmel, Mira János díszlettervezővel több dologban is tudunk együttműködni, mindkettőnknek szüksége van az anyagok, technológiák ismeretére. Kettőnk élete mégis az egymás mellett létezés gyakorlatán alapul.




- Városi otthonotok egyszerre modern és polgári-eklektikus hangulatú. Mi a története e retró épületnek? Hogyan szolgálja mostani hétköznapjaitokat a ház?
A házat, amelyben élünk, 1939 – ben építtette a férjem nagybátyja. Rengeteg formai változáson ment keresztül az elkészülte után. Olyan, mint az életünk: organikus, eklektikus! Azt a részt, amelyikben most lakunk, 1949 – ben az állam egy idegen család lakhelyéül jelölte ki, majd negyvenöt évig így is maradt. Most, hogy az alsó szintet is mi lakjuk, a lakásunk kertkapcsolatot nyert, ez pedig egy minőségi változást hozott az életünkbe. Sohasem gondoltam, hogy egy ilyen kicsi kert ennyi örömöt tud jelenteni.




-Melyek a kedvenc antik tárgyaid és a frissen elkészült bútoraid? Milyen jövőbeli munkák izgatnak?
Antropológus koromban a privátfotó volt a legfőbb témám. A fényképezéshez használt eszközökhöz nagyon vonzódom. A kép mágikus ereje számomra áttevődik az eszközökre is. Régi fotóállványokból, fotóskazettákból szívesen készítek lakberendezési tárgyakat. Az eddigi legsikeresebb bútorunk egy antik kanapé átépítéséből készült darab volt, amiben sajátos módon ötvöztük a múlt formáit és színeit a ma esztétikai elvárásaival. Nagyon látványos, egyedi berendezési tárgy született belőle. Szívesen mennék a formabontó, szokatlan megoldások irányába és remélem, e darabok is értő közönségre találnak.


Legfrisebb Vizitkártya cikkemet a Széplak magazin tavaszi számában találjátok nyomtatásban. Kövessétek a Vizitkártya szerzői oldalt, hogy értesüljetek a következő otthonkalandról! Köszi a megosztást!