Tavaszi vizit a kultúrantropológusból lett bútordoktornál, akinél új
köntöst kapnak a kiöregedett tárgyak. Második életük a redizájn műhelyben - egy
néhai cseréppipagyárban - kezdődik, majd próbaidejüket megmentőjük otthonában
töltik. Ángyán Katival csöppnyi városi kertjében beszélgetünk.
- Milyen
inspirációkból, emlékekből és tanulmányokból ered a mostani értékmentő munkád,
a régi tárgyak iránti tisztelet?
A családi hagyományok és az iskolai tanulmányaim is
egyértelműen ebbe az irányba tereltek. Családtagjaim egyik ágon az irodalom, a
történetírás, festészet révén tulajdonképpen a múlt elemzésével foglalkoztak. Úgy
tízéves koromban múzeumot rendeztem be saját néprajzi gyűjteményemből nagyapám
házában. A férjem ágán pedig rengeteg régi tárgy maradt ránk, amellyel úgy éreztem,
kezdenem kell valamit. Kultúrantropológusi képzettségem szakmai alapot is
szolgáltatott ehhez.
-Mi ihlette a „Loft&redesign”
ötletét, az antik bútorok és ritka tárgyak felújítását? Hol találsz rájuk?
Van-e a kivitelezésben szakmai segítséged?
Mindig is vonzódtam a
természetes anyagokhoz, a patinához, azokhoz a dolgokhoz, melyeknek „történetük
van”. Ugyanakkor a sok régi, megörökölt bútorunkat eredeti formájukban túl
nehézkesnek, régiesnek találtam. Híve vagyok a régi és az új szintézisének, a
holisztikus szemléletnek, amelyben a különböző korok relikviái organikusan
kapcsolódnak egymáshoz. Technológiákban is szeretem a hagyományos, és a modern
ötvözését. Munkatársam, Szabó Tamás restaurátor szolgáltatja a szakmai hátteret
ehhez. Legjobban a töredékekben fennmaradt, érdekes tárgyakat szeretem, melyekhez
szabadon nyúlhatok hozzá. A legkülönfélébb helyekről, bolhapiacokról, online
kereskedésekből, lakáskiürítőktől vásárolok.
- Milyen lakásokba
illenek és milyen típusú vásárlóknak ajánlod a termékeid? Mi a legfőbb
ismérvük, amitől más kisugárzásúak, mint a hagyományos módon restaurált antik
darabok?
A nyitott, újszerű megoldásokat kereső, modern lakberendezési
stílusok iránt érdeklődő vásárlóknak ajánlom leginkább a bútorainkat. Egyes
darabjaink nagyon formabontók, szoborszerűek, mások egy új felületkezeléssel,
új kárpitozással időtlen hangulatot nyernek.
-Miért fontos
számodra, hogy a saját bútoraid részesei legyenek személyes enteriőrjeidnek?
Tudatos választás-e, hogy egy különleges épületben található a műhelyed?
Amellett, hogy gyakran a galériára jut a nagyobb hangsúly,
mindenképp törekszem az itthoni harmóniára. Jó érzéssel tölt el, hogy ismerem a
nálunk lévő bútorok történetét, kinek a mindennapjait szolgálták, milyen
események szemtanúi voltak. Az „A.P.A.„( Ateliers Pro Arts Art Center), ahol
most van szerencsém dolgozni, szintén egy egészen különleges hely a pesti Palotanegyed
szívében. Létrejöttéhez szükség volt John Warren Gotsch magyar származású
amerikaira, akinek elkötelezettsége révén megszületett ez a csodálatos művészeti
létesítmény egy 19.századi pusztuló gyárépületben.
- Mit jelent számodra
a szabad alkotás? Hogy él két kreatív ember egy fedél alatt?
Szükségem van arra, hogy valamilyen kreatív tevékenységként
éljem meg az aktuális munkámat. Sokat kísérletezem, azok a dolgok érdekelnek,
amelyekben sikerül valami új összefüggést teremteni. A férjemmel, Mira János
díszlettervezővel több dologban is tudunk együttműködni, mindkettőnknek
szüksége van az anyagok, technológiák ismeretére. Kettőnk élete mégis az egymás
mellett létezés gyakorlatán alapul.
- Városi otthonotok
egyszerre modern és polgári-eklektikus hangulatú. Mi a története e retró
épületnek? Hogyan szolgálja mostani hétköznapjaitokat a ház?
A házat, amelyben élünk, 1939 – ben építtette a férjem
nagybátyja. Rengeteg formai változáson ment keresztül az elkészülte után.
Olyan, mint az életünk: organikus, eklektikus! Azt a részt, amelyikben most
lakunk, 1949 – ben az állam egy idegen család lakhelyéül jelölte ki, majd negyvenöt
évig így is maradt. Most, hogy az alsó szintet is mi lakjuk, a lakásunk
kertkapcsolatot nyert, ez pedig egy minőségi változást hozott az életünkbe.
Sohasem gondoltam, hogy egy ilyen kicsi kert ennyi örömöt tud jelenteni.
-Melyek a kedvenc
antik tárgyaid és a frissen elkészült bútoraid? Milyen jövőbeli munkák izgatnak?
Antropológus koromban a privátfotó volt a legfőbb témám. A
fényképezéshez használt eszközökhöz nagyon vonzódom. A kép mágikus ereje
számomra áttevődik az eszközökre is. Régi fotóállványokból, fotóskazettákból
szívesen készítek lakberendezési tárgyakat. Az eddigi legsikeresebb bútorunk
egy antik kanapé átépítéséből készült darab volt, amiben sajátos módon ötvöztük
a múlt formáit és színeit a ma esztétikai elvárásaival. Nagyon látványos,
egyedi berendezési tárgy született belőle. Szívesen mennék a formabontó,
szokatlan megoldások irányába és remélem, e darabok is értő közönségre
találnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése