Rabul ejtő szépség

 A százéves épület kobaltkék kerítése és ablakspalettái már messziről sejtetik, hogy odabent is izgalmas enteriőrök és a hozzájuk tartozó karakteres házigazdák várnak a látogatóra. Mert egyszerre kalandos időutazásba és random ötletbörzébe csöppen az ember, amikor egy lakberendező végzettségű polihisztor és egy manökenből lett stílustanácsadó kezelésbe vesz egy háromosztatú parasztházat. Pomázi Viktor, a „Viktory Faktory Home” tulajdonosa és Lacfi Ágnes, a „Stílus Piknik” ötletgazdájának  vidéki portáján jártunk.

-„Egyre nehezebb volt elszakadni a vidéki tájtól és hazamenni a fővárosba. Rájöttünk, hogy Budapest nem inspirál tovább minket…”- mesélnek a vidékre költözés kezdetéről vendéglátóink, akikben a balatoni nyaralások alkalmával fogalmazódott meg a nagy elhatározás. De bizonyára hatással volt döntésükre a vidéki nagymamánál töltött gyerekkori vakáció, majd a nagyszülők dörgicsei présházának átalakítása, az ott átélt felhőtlen hónapok… Így, amikor az ingatlanhirdetések böngészésébe fogtak, már pontosan tudták, mit és hol keresnek. A szűrőn végül az a ház akadt fent, ami Felsőörs központjában a falu tanítóinak otthonaként szolgált, tradicionálisan. De megtetszett nekik a tóparti nyüzsgéstől távolabb, a nagyvároshoz épp kényelmes távolságra eső település maga, ahol még a helyiek és a nyaralók aránya kellemes és az infrastruktúra is jól működik. Kedvükre való volt a már részben felújított, de a régi struktúráját őrző, hatvan centis falvastagságú, nyitott (füstös) kéményű, rusztikus épület, melynek felső szintjéről el lehet merülni a Balaton víztükrének látványába...

Talán ez, a kékségében is folyton változó tenger ihlette a már említett, saját keverésű festékszínt, amit a farészek felújításakor vetettek be, hogy örökre eltüntessék a retróbarna  xyladekor- korszakot. A ház homlokzatának renoválása során a vakablakokba tükrös fénycsapdákat tettek, míg az ereszcsatornát egy lángnyelvű bádogsárkánnyal vadították és vele a Tolnából érkező antik faoszlopok is megtalálták helyüket a tornácon.

-„Örömöm telik az antik ritkaságok gyűjtésében, rabul ejt szépségük és megmentésük. Ugyanakkor bátran kiházasítom őket a legmodernebb dizájntárgyakkal…” – vallja Ági, aki ösztönös jó ízlését egy becsüs képesítéssel  tetézve, biztos kézzel alakította ki otthonuk eklektikus stílusát. Laza eleganciával összeeresztve a nappali neo-rokokó vitrinjét az indonéz ládaasztallal és a strandpapucsokból készült gumiállatkákkal, a falakat borító 19.századi romantikus tájképeket a barokk tükrökkel, az angol chippendale könyvszekrényt a pincéből mentett cserépkályhával. Utóbbit a faluban élő kályhaműves, Szőnyi András restaurálta. De új barátságot hozott Eckert Anikó textilrestaurátor közreműködése is, aki Ági gyűjteményének több darabját keltette életre, vagy a veszprémi Óváros Antik, ahonnan egyéb bútorok társaságában a hatalmas pinceajtó érkezett. Egyszerre bájos és formabontó házasítás a kertre néző kisnappali 19O5-ből származó parasztbarokk kelengyebútora is, mely most jól mutat a távolkeleti nádkalitka, az újrakárpitozott biedermeier fotel, a hálószoba meghekkelt ikea szekrénye, a szecessziós festményállvány és az indiai antik szőnyeg társaságában.

S, ahogy egy jó házasságban dívik, - ahol a háziasszony gyűjtőszenvedélyét praktikusan támogatja a férj – ez esetben a ház ura Viktor, redizájnereket megszégyenítő kreativitással vág rendet a számtalan helyről és korszakból érkező „jövevények” között. Ha kell, festett nászágyból fürdőkádszegélyt ácsol, tulipános tékából konyhaszekrényt alakít, vagy retró szarvas-trófeát aranyoz. Sőt, disznóbontó asztalt kurtít rövidebbre, betonfestékkel borít bármely felületet és angol tapétával kollázsolja a szekrényajtót. Lakberendezői hitvallása szerint bármi megengedhető, ami eltérít a kommersztől! Elmés megoldásokban, bátor anyagtársításokban gondolkozik, az átlagostól elrugaszkodó, akár polgárpukkasztó blikkfangokkal telíti a reá bízott enteriőrt. Teszi mindezt precízen, átgondolt tervezéssel, mellyel mindig a funkcionalitást, a felhasználók igényeit szolgálja. Épp ilyen saját „elvarázsolt parasztházának” minden szeglete is, ahol a nagyvárosi élet után párja Ágnes és kamasz fiúk, Benedek is valódi otthonra talált. Ahol nyári workshopokon tanítani lehetne az „életvidám otthonosság” műfaját, ha létezne ilyen lakberendezési-életvezetési kurzus.

A cikk az Alkotó Energia_ÚJRA magazinjában jelent meg (7.old.), melyet itt olvashatsz: https://alkotoenergia.hu/tudastar/kiadvanyok/alkoto-energia-ujra-2021-szeptember 

 

Ház a sziklák alatt

"Amikor a család büszkén mutatta be az újonnan vásárolt régi épületet, legjobban a nagymama illetődött meg. Hatvan év elmúltával furcsa érzés volt átlépnie a ház küszöbét, ahol a háború előtti években albérlőként lakott kislányként a szüleivel. S most, e történetről mit sem sejtő gyermekei lettek az új tulajdonosai a  hat méter magas terméskő támfalba ékelődő Veszprém- völgyi háznak … mert véletlenek nincsenek!

Így Zoltán, a restaurátorként dolgozó családfő építkezési projektje eggyel előbbre lépett a család dolgainak fontossági rangsorán. Saját, jól felszerelt műhelyét egyenesen ide költöztette a ház első traktusába, hogy a lakásnak szánt épületrész valamennyi bútorát és burkolatát itt a helyszínen újíthassa fel. A telekhatárra terméskő falat épített és a keskeny udvart hamarosan ellepték a régóta gyűjtögetett bontott anyagok -konténerből megmentett padlástéglák, tetőcserepek, bádog ereszcsatorna-díszek, antik bútorvasalatok, gerendák és szekrényajtók -, melyeket számtalan antik bútor követett. 

Két év megfeszített munkája alatt a lakatlan romos ház új, a régiek mintájára legyártott nyílászárókat kapott, a kamrából csinos fürdőszoba lett, két cserépkályha is gondoskodik a melegről a tágas, egybenyitott szobákban. A téglából rakott konyha antik könyvszekrény-ajtókból született újjá. 

A megviselt hajópadló kézi csiszolást és olajos ápolást kapott, a töredezett cementpadló helyére rusztikus bontott tégla burkolat került, mely díszrakásban a nappali falára is felkéredzkedett.

Felületéhez jól illenek a Kilim szőnyegkereskedés tarka párnái és szőnyegei, melyek a nyaranta nyitva tartó csopaki üzletből kerültek ide. Keleti mokettek borítják a retró kanapékat, az egykori tisztaszoba régi parasztágyait is, melyek szintén alapos restauráláson estek át. 

Kézzel varrottak a csodás függönyszárnyak is, természetes földszíneik visszaköszönnek Fekti Vera romantikus, a boldog békeidőket idéző „annó-festményein”.  De a ház falain helyet kaptak a legújabb művészgeneráció első próbálkozásai is. Zsóka, a család legkisebb gyermeke eleinte ritkán látogatta az építkezést, de ahogy a családi hagyatékból egyre több bútor és textil szivárgott be az öreg falak közé - azaz ahogy otthon vált a házból – egyre több időt töltött nagymama egykori szobáiban.

Lassan a festőállványa, vásznai és ecsetei is megtalálták helyüket a napfényes szobasarokban, ahol a festő szakon tanuló fiatal lány berendezte random műtermét. Így az eleinte befektetésnek vásárolt épület minden bizonnyal a család tulajdona, a fiatal generáció rusztikus, értékes emlékekkel teli otthona marad. S talán Apa restaurátor műhelye is végleg hazatalált az egykori albérletbe..."

Őszi lakásbemutató cikkemet a novemberi Otthon&kert magazinban találjátok! Köszönöm a megosztást! Várlak a vizitkártya facebook oldalán, ahol az élet színes alternatíváit láthatod hazai otthonokban. Kattints az értesítést kérek funkcióra, hogy elérjenek hozzád a posztok.

A restaurált otthon

„A sok különlegességet nem csak begyűjteni, de elengedni is meg kellett tanulnunk” – emlékszik vissza Zoltán, az építészmérnökből lett bútorasztalos és restaurátor a kezdeti nehézségekre.  Amikor gyermekkori álmait követve a saját műhely beindításával megindult a régi bútorok, használati-és dísztárgyak intenzív gyűjtögetése és adás-vétele is. Majd mikor már a számtalan „népi és antik kütyütől” mozdulni sem lehetett kis panel lakásukban, párjával Andreával új lakóhely után kellett nézniük. A Veszprém-völgyben megtalált régi épület felújítása, korszerűsítése, benne a nagypolgári hangulatú  otthonuk kialakítása csaknem 2o éven át tartó intenzív elfoglaltságot jelentett, miközben három gyerekkel és néhány háziállattal gazdagodott a család. 

A borostyánnal befutott épületet mára már körülöleli a mohos kövekkel, szobrokkal és különleges növényekkel teli liget, mely itt, a város közepén is bensőséges, romantikus hangulatba ringatja az embert. A kert terméskő támfalához épített és stílusosan bebútorozott fedett terasz szabadtéri nappaliként” esőben is használható. A teljesen kicserélt tetőszerkezetre a tihanyi apátság lebontott cserepei kerültek, a romos pincéből hangulatos borozó lett.

A ház teljes berendezése – antik bútorai és műtárgyai - ide-oda vándorolnak az otthon és a restaurátor műhely között.  A gyerekszobai hintalótól a hálószobai cserépkályháig, a konyhai fűszertartón át az öreg  olvasófotelig minden helyiségre jut egy-egy szép és emlékezetes műremek. 

Ezek a család által kipróbált, vagy épp a megrendelésre készült darabok végül a saját antikvitás üzletükbe kerülnek, a veszprémi Óváros térre. Az egykori városi „bálház”utcára nyíló patinás helyisége a legjobb kezekbe került Zoltánék személyében, akik a felújítást követően saját gyűjteményükkel - főként Balaton felvidéki és sváb antik és népi bútorokkal, festményekkel, szőnyegekkel, üveg -és porcelán tárgyakkal  - töltötték meg az 1750-es évekbeli védett épület eredeti bolthajtásos szobáit.

Az antikvitás, a műhely és az otthon így válik a Varga család egységes hangulatú és harmonikus élet-terévé, amiben még a padláson talált néhai tulajdonos-házaspár portréja is megtalálta új helyét, amolyan „házvédő ereklyévé” nemesülve.

Májusi háznézőm az Otthon&kert magazinban, ha tetszik, add tovább a hírét! 
A csodás veszprémi ingatlan most új gazdára vár, részletekért írj nekem a vizit-face oldalon, vagy a vizitkartyablog@gmail.com címen.