A nyári nap
kora délutánján kiránduló iskolások, túrázásban megfáradt családok lepik el a
helyszínt. Kerékpárjukat a kerekes kúthoz támasztva lerogynak a kerti
asztalokhoz és hamarosan rávetik magukat a hely specialitásaira. A parányi
konyhában a főnökasszony és Betti, a hűséges helybéli segéderő sürög-forog, készülnek
a pecsenyezsíros- és kőrözöttes kenyerek, a mentás-citromos bodzaszörpök. Közben megérkezik az úri közönség,
miután okostelefonon egyeztettek a padlizsánkrém elkészültéről. Közeli nyaralóikból
kerekeznek át hétvégenként, hogy itt, Zsuzsa néni műintézményében nem csak
a finom ízeket, hanem a szép kilátást és a baráti beszélgetéseket is
élvezhessék…
S bár
nem ismerik az örökifjú vendéglátójuk történetét, ugyanazt a békebeli hangulatot,
határtalan nyugalmat találják a kertjében, mint ami tizenöt éve ide vonzotta Somlyódy Zsuzsát és családját. Júliusi vizitkártya cikkem egy bohém ötletből született társasági helyről, melyet már nem csak a
vidéken kerekezők ismernek: Köveskál, KerékBár…
A teljes cikket itt olvashatod, ahogy az a LAKÁSKULTÚRA MAGAZINBAN megjelent 2O13-ban: https://issuu.com/vizitkartya/docs/kerekbar
Olvasd, add tovább, látogasd meg! És csatlakozz a vizitkártya közösséghez!
Olvasd, add tovább, látogasd meg! És csatlakozz a vizitkártya közösséghez!