Iskolából otthont

A levendulamezőiről híres Balaton felvidéki falu régi iskolája egészen 1929-ig működött. Ebből, a pusztulásnak indult épületéből alakították ki elegáns otthonukat és vendégházukat a vidéki táj fővárosi szerelmesei.

 „- Lényegében lakhatatlan épületet vásároltunk, így a teljes ház felújítása és a plusz épületrészek kialakítása 2 évig tartott… Nagy segítségünkre volt építésztervezőnk Haász Lőrinc és a kivitelezőnk,

Tefner Imre csapata, sőt  számos helyi mesterember.” – mesél az utóbbi évek hétköznapjairól Andrea, aki nem csak az építkezés idejére mondta fel a fővárosi életét, de idővel végleg dörgicsei lakos lett. 

Bár férjével, Zoltánnal rengeteget dolgoztak a házrészek felújítása alatt, sőt a kert végleges kialakítása és gondozása is folyamatos munkával látja el őket, mégis egy jóval minőségibb életvitelre leltek itt - a kolostorromjáról és levendulájáról híres vidéken -, mint a zajos fővárosban. Ugyan még fel-fellátogatnak elegáns budapesti lakásukba (melyről cikkemet ITT találjátok), de a házigazda elmondása szerint, már csak itt tudja tökéletesen kipihenni a sok utazással járó munkáját. Így nem ritka, hogy a gyakran üzleti kapcsolatokból érkező szállóvendégeik nem az öltönyös tárgyalópartnerrel, hanem egy mackónacis, négykézláb gazoló sráccal találkoznak a kertben, Zoltán személyében. 

Aki lelkesen vezet körbe, felidézve a számukra szinte csakis jó élményekkel járó felújítást: 

„–Az új tetőszerkezet és a manzárd kialakítása miatt alaposan vissza kellett bontani a régi kőházat, de igyekeztünk a stiláris elemeket megőrizni a szép boltívek és ajtónyílások formáival. A kicserélt összes nyílászáró is az eredetire hasonlít, csak a színeken változtattunk az egységes arculat miatt. A házba még a víz sem volt bevezetve, így nem úsztuk meg a teljeskörű korszerűsítést, a gépészeti- elektromos hálózat és a fűtési rendszer kiépítését.

A vidéki-nosztalgikus hangulatot és színvilágot az a tény inspirálta, hogy ez az épületrész a régi, eredeti ház, tehát szerettük volna ezt az örökséget a klasszikus vidéki stílussal jelezni, kiemelni. Visszafogott, pasztellszíneket terveztünk, ami egy kicsit franciás hangulatot kölcsönöz az enteriőrnek. Azt gondoltuk, ez így méltó az 1888-ban kőből épült iskolaépülethez”.

A hűvös skandináv bútorokat és konyhát jól kiegészítik a Koncz Antik thonetszékei, melyeket Andreáék festettek szürkére. A burkolatokat is árnyalatok szerint válogatták egymáshoz. Az antik hatású Jotul kályha remekül illik a környezetbe, arról nem is beszélve, hogy milyen hangulatos, amikor ropog benne a tűz. Mellette a régi komód a tihanyi piacról került ide.

A hálószobában meghagyták az épület eredeti kőfalát. Hozzá a rusztikus pajtaajtót Lacza Lajos herendi asztalos készítette több kisbútorral és az összes külső nyílászáróval együtt. A mennyezeti rojtos függőlámpát a Woodelierben vadászták. Provencei utazások, szálláshelyek hangulatát idézi a vendég hálószoba bútorzata is, melyet művészi grafikákkal, antik kiegészítőkkel és a Lameridia elegáns lámpáival egészítettek ki.

Az előszoba ZenitHome méhsejt- járólapjaihoz  jól illik az Artkraft vaskeretes tükre, mely egy ipari csarnok ablaka volt. A modern fürdőszoba visszafogott tónusa, elegáns hullámos  burkolata alkalmazkodik az egész ház nagy műgonddal válogatott berendezéséhez, melyben kerülték a harsány színeket, a hivalkodó formákat. 

Ezt a jó ízléssel és mértéktartó eleganciával fűszerezett tudatos értékmentést az ide betérők is azonnal észreveszik és sűrű visszatérésükkel kellőképp értékelik. Házbemutató cikkemet nyomtatásban az augusztus-szeptemberi Kiskegyed Otthonában találod. 

Kövesd a Vizitkártya közösséget, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról sem!
A cikkben szereplő dörgicsei vendégház elérhetősége: https://www.facebook.com/d4apartments/ 

Ódon ház, modern színekkel

 A nyaralónak készült Balaton felvidéki ház alaposan megváltoztatta a tulajdonosok életét, amikor második otthonukká vált, de szállóvendégeik is otthon érzik magukat itt, a középkori templomtorony árnyékában.

 A romos épületbe már első látásra beleszerettek új tulajdonosaik, de az értékőrző felújítás mellett tudatosan eltervezték, hogy a mai irányzatok színes stílusjegyeivel teszik izgalmassá új otthonukat. 

-„A házat nagyon elhanyagolt, lepusztult állapotban találtuk, belül zöld, penészes falakkal, korhadt nyílászárókkal és életveszélyesen recsegő falépcsővel, ami a padlásra vitt… Minden erőnkkel azon voltunk, hogy tiszteletben tartsuk a falu és a környezet hangulatát, de ugyanakkor becsempésszük az enteriőrökbe a modern kort is...”- emlékszik vissza Andrea a  mindenre kiterjedő felújítás kezdetére. Két évig tartó megfeszített munka volt, míg kialakult a műemlék jellegű épületből egy letisztult, meszelt falu ház és egy modernebb hangulatú, kőborítású hozzáépítés. 

Ez utóbbinak a központi része a nagy üvegfelülettel rendelkező közösségi tér, ahonnan egy lépcső vezet fel az emeleti lakrészbe.  A ház tervezője - Haász Lőrinc - türelmes építészként sokat segített a számtalan ötlet rendezésében és a valósághoz igazításában. Az építkezéssel kapcsolatos összes kívánságukat maradéktalanul megvalósította a kivitelező, Tefner Imre és csapata.

Andreáék, bár nagyon kedvelik a hagyományos belső térrel és korhű berendezéssel renovált vidéki házakat, mégis tudatosan elmozdultak ettől a stílustól a kortárs irányzatok felé.

  

A fürdőszoba például betonhatású burkolatot kapott, ami még nem túl gyakori a környék házaiban. A minimalista jellegű nagy kandalló falát sötétszürkére festették, a csiszolt fémlábakkal és tölgyfa fedlappal készült ipari karakterű ebédlőasztalt thonet székekkel ‘lazították'. Nagy kedvenc a nappali disznóvágó asztala a retro kerámia lámpával. Ezt az indusztriális vonalat követik a hálószoba éjjeliszekrényei és a lerakó asztalka is, amiket szintén az Artkrafttól szereztek be.

Hozzá jól illenek B.Hegedűs Piros festőművész absztrakt képei. A Möbelkunstban bukkantak a 70-es évekből származó narancs állólámpára, a hálószoba retro narancssárga foteljét pedig a váci Tolerián Antikban találták hozzá.  A régi-modern arculatot nyert vidéki ház már az első nyár alatt Andrea és Zoltán vidéki otthonává vált fővárosi életük mellett. Sőt vendégeik is egymásnak adják a Diófa utcai apartman kilincsét.

Házbemutató cikkem az Otthon&kert magazin februári számában olvasható:

Ha követed a Vizitkártya közösségi oldalát, nem maradsz le a következő lakásvizitről sem! Köszi a megosztásokat!

Otthonunk, a Viharszálló

-„Ez az év a teszt-időszak, s ha minden jól megy, lassan mi is beköltözünk!”- invitál a hatalmas fedett teraszra Szilvi, majd pincehideg bio- gyümölcsnektárral koccintunk az újbóli találkozásunkra. A veranda hűvösében elaludtak a kislányok, a ház ura csak este ér haza a családi borászatból, így ezt a késő nyári délutánt komótos beszélgetéssel tölthetjük a házról, a belső munkálatokról és a transzlégzésről, ami mindenen átsegít…

Nagyon megörültem a hírnek, hogy a sok szép lakás bemutatása után – melyek közös nevezője a Moza cementlap burkolat  – végre magát a márkatulajdonos-iparművészt is meglátogathatom saját, készülő otthonában. A háznézős projektet nagyjából négy-öt éve tervezzük. Amikor még Kauker Szilvi hajadon életét reggeltől estig a Moza manufaktúra határozta meg, a saját otthon csinosítása helyett napjait a manufaktúra műhelyében töltve. Azóta nagyot fordult a világ,

Szilvi ma már sikeres üzletasszonyként irányítja az országhatárokon is átlépett, méltán jó hírű vállalkozását, miközben két kislány boldog édesanyja lett. Férje, András egy igazi reneszánsz ember, aki komoly diplomagyűjteménye mellett az „Aklan” családi borászatot vezeti és mellesleg profi vitorlázó. Az lesencetomaji szőlőbirtok kétkezi munkáitól az egyedülálló gyógynövényes borok és fűszeres balzsamecetek fejlesztésén át a direkt marketingig „minden feladat hozzá tartozik”.

Azt már megismerkedésükkor mindketten sejthették, hogy egy igazi otthon megtalálása sem egyedül, sem családostul nem megy könnyedén olyanoknak, akiknek pontos elképzelése van álmai lakóhelyéről. Ezért amikor közel egy éve, számos ingatlan megtekintése után jóformán azonnal döntöttek vásárlási szándékukról, szinte meg sem lepődtek saját merészségükön. Még a villa zűrös múltja sem tántorította el őket, sőt…

Mert ki ne szeretné megismerni egy 1895-ös építésű, néhai szatócsbolt, majd borkimérés titkait, mely a boldog békeidőkben „Vihar szálló” néven fogadta becses vendégeit? A teljes berendezéssel, régi tárgyakkal és bútorokkal együtt birtokba vett házban több fotográfia is őrzi a vidáman pózoló egykori szállóvendégeket.  

S épp ezt az utolérhetetlen „nyaralós”hangulatot szerették volna rekonstruálni Andrásék, a hosszú közlekedőből, hat szobából, két fürdőből és konyhából álló tornácos házban.

Míg András az épületgépész végzettségét, addig Szilvi a cementlap-tervezésekben már jól vizsgázott szépérzékét kamatoztatta az enteriőrökben. A komfortosított ház eredeti nyílászárói felújításra kerültek, a mennyezet új lambériát, a szobák friss festést kaptak. Egyes falszakaszok megszabadultak a régi vakolattól és fúgától, hogy fellélegezhessen az a szépséges vörös homokkő, mely az északi part tájjellegű, ősi építőanyaga. E rusztikus burkolathoz jól illenek a megörökölt antik bútorok és a hozzájuk beszerzett retró darabok, mint pl. az Artkraft bádoglámpái.

Szilvi hamar rátalált új hobbijára: a reménytelenül ronda bútorok és avitt burkolatok átfestésére, a koptatott-csiszolt felületi effektek létrehozására. Sőt, az évtizedek óta lappangó szenvedélyét, a lomis piacok látogatását is kiélhette, büntetlenül.  Hisz egy ekkora ház végtelen mennyiségű apró tárgyat, szőnyeget és kisbútort képes elnyelni, a hétvégi kincsvadászatok áldásos hozományaként…

Ebben a lazára vett eklektikus berendezésben a saját, víz-közeli életmódjuk kellékei is otthonra találtak. A színesre festett, kiszolgált evezőlapátjaikból fogastartó alkalmatosságok és lámpatest- konzolok születtek, rajtuk Tilka textilkábeleken fityegő designégőkkel. A retró stílusúra hangszerelt konyhában az északi part gasztro-térképe nyújt segítséget a ház vendégeinek. A több helyről származó bútorokat a közös színvilág köti össze. A baldachinos szoba kissé egzotikus hangulatát a keleti szőnyeg, az indiai maszkok és a rönkfából avanzsált lerakók adják. 

Rokonok, barátok és ismerősök örömére idén nyáron teltházzal üzemel a barátságos vendégház, „Káli 44” néven. Melynek hűvös kőfalai közé hamarosan visszatérünk, dokumentálva újabb kalandos átalakulásának történetét.

Őszi lakásbemutatómat nyomtatásban az "A mi otthonunk" magazin szeptemberi számában találjátok, sok klassz cikk társaságában. Ha barátaitokkal csatlakoztok a Vizitkártya oldalhoz, a következő, októberi otthon-kalandról sem maradtok le!