vizitkártya: Mesék a Kovács villából

2025. júl. 1.

Mesék a Kovács villából

Amikor a Tájtéka építészeti program „nyitott házak ünnepe” eseményen feltárult a százhetven éves épület kapuja, nem csak valódi időutazásba, de különös mesevilágba is csöppentünk mi, a látogatók. Az öreg villa mai értékmentéséről és a szobákat borító antik játékgyűjteményről a bábkészítő-pedagógus háziasszonyt, Kuruczné Lovas Júliát kérdeztük.

Közel harminc éve szerettetek bele Balatonalmádiba, ahol második otthonotokat megtaláltátok. Milyen felújítást és értékőrzést végeztetek a villában építészmérnök férjeddel?

Egy kedves barátunk hívott meg a százéves villájukba, amit még a nagyszülők vásároltak. Attól kezdve minden évben megkaptuk néhány hétre három pici gyerekünkkel, rengeteg kedves emlék kötődik az itt töltött nyarakhoz. Így hát, amikor lehetővé vált, egyértelmű volt, hogy itt veszünk saját nyaralót.
A Kovács villába azonnal beleszerettünk 2003-ban. Az utcában még sokan emlékeznek Zhorsky Gabi nénire, aki egy igazi arisztokrata hölgy volt, az ő örököseitől vettük az 1858-beli okiratokban már feltűnt, majd többször átépített épületet.
Sokat nem kellett rajta változtatni, csak a konyhát, fürdőszobát korszerűsítettük és a fűtést modernizáltuk. A padláson megtaláltuk az eredeti, henger alakú kályha törött darabjait, majd találtunk olyan mestert, aki készít hozzá hasonlót. Titkos vágyunk, hogy egyszer itt karácsonyozzon az egész nagy család.

A ház nosztalgikus hangulatát a korhű berendezés erősíti. Van-e kedvenc bútorod köztük?

A berendezésre nagy összegeket nem tudtunk fordítani, de már a házzal együtt kaptunk néhány különleges darabot. A sárkányfejes tálalószekrény, a hatalmas könyvespolc még a Kovács családé volt, a többi apránként került hozzánk, a legkülönbözőbb helyekről: bolhapiacról, barátoktól, lomtalanításról. A kedvenc ónémet tálalómat egy konténerben találtuk, kidobva. Férjem családjából is megmentettünk néhány szépséget. Legújabb szerzemény egy babaöböl a pici unokáknak.
Mivel nyáron néha rengetegen vagyunk, fontos a sok fekvőhely. Balaton-kerülő barátok, nagycsaládos rokonok sokszor kölcsönkérik a házat, még osztálykirándulás célpontja is volt már a villa.

Le sem tagadhatnád, hogy szenvedélyed a régi játékok gyűjtése, melyek a villa enteriőrjeit borítják. Melyek a ritkaságok, vagy épp hiányzó darabok a gyűjteményben?

A régi játékok hangulata Londonban fogott meg, ahol nyelvtanulással és babysitterként eltöltöttem egy tanévet. Ott sokkal jobban megbecsülik az ilyesmit és gondolom, több megmaradt belőlük. A játékokkal ugyanúgy vagyok, mint a bútorokkal: ők találnak meg engem.
Kiskoromban semmiféle antik, vagy régi tárgy nem volt a környezetemben (talán ezért is vonzódom hozzájuk), a szüleim családjában odalett minden. Anyukámék Kolozsvárról menekültek, Édesapám Kárpátalján nevelkedett, szinte mindent hátra kellett hagyni, amikor Pestre kerültek. Engem elvarázsol minden, aminek története van és meglep, hogy mások mennyire nem becsülik a régi tárgyakat. Nemrég egy költözködésnél épp Marklin vonatsíneket akartak konténerbe dobni és mondanom sem kell, hogy nálunk végezték, Almádiban. Hátha kapok hozzávaló mozdonyt is, és már indulhat is a kisvonat!

Pedagógusként és családanyaként saját tapasztalatodból ered a kézműves ujjbábok ötlete. Volt-e bármi előzménye a figurák készítésének?

A bábok szeretetét édesanyámtól örököltem, aki óvónő volt egész életében, sok játékot maga készített a gyerekeknek (most már a dédunokáknak), valóságos alkotói káosz volt nálunk. Én gyerekruha-tervező akartam lenni, de ez megmaradt hobbinak a pedagógia mellett. Az öt csemete mellett otthon töltött évek alatt persze jó hasznát vettem, és sok örömet szerzett az alkotás.
Ekkor varrtam az első bibliai bábokat is.

Mik a visszajelzések a speciális témájú bábjaid használatáról? Milyen történetek inspirálják a figurák születését?

A bábok segítenek átélni az eljátszott jeleneteket, vagy beleélni magukat valamelyik szereplő helyzetébe. Amikor iskolások lettek a nagyobb gyermekeim, láttam, hogy milyen eszköztelenek a hitoktatók is, így nekik is nagy segítséget jelentettek a bábjaim. Apró tárgyakat: kosarat, tarisznyát is mellékelek a készlethez, így egy hittan óra inkább játék, mint egy unalmas, csendes foglalkozás.
Számos visszatérő megrendelőm akad, aki szívesen használja a figurákat, néhányan még a gyerekmisén is. Számomra sok olyan szent is van, akinek az életét, legendáit érdemes a kicsiknek megjeleníteni. Közöttük van kedvencem is: Árpád-házi szent Erzsébet, akihez egy kis kosár is készül. Amikor a szívtelen szolgáló rajtakapja Erzsébetet, hogy kenyeret oszt a szegényeknek, a kosár tetejét a kenyérkékkel át lehet billenteni, és „rózsákká változnak”, így a Rózsák csodáját meg lehet jeleníteni.
A mai világban a kicsiknek és nagyoknak egyaránt fontos a képi megjelenítés, melyet bábjaim jelentenek. Épp úgy, mint a mesék lélekmentő üzenete, mely a régi játékokban még fellelhető.