Nana redesign táskái

 Szinte bármilyen anyagból elkészülnek azok a vagány hátizsákok, melyek a pesti kertváros aprócska műhelyéből a közkedvelt közösségi vásárok forgatagáig utazva megtalálják saját tulajdonosaikat. Köztük kevesen tudják, hogy a táskákban egy életvidám, fiatalos nagyszülő példa értékű kreativitása, követendő lendülete rejlik. Medvácz Éva kézművessel beszélgettem otthonában.

A Gardrób közösségi vásár forgatagában találkoztunk, ahol állandó standdal, mindig egyedi outfitben vagy jelen. Mit ad neked a vásárok ritmusa és hangulata az eladáson túl?

Ez a budai közösségi vásár kezdetektől a szívem csücske. Kezdetben a szervezők sokat segítettek  nekem, aki inkább befelé húzódó és kissé önbizalomhiányos voltam, vagyok. Ennek ellenére, vagy tán épp ezért nagyon megszerettem ezt a színes kultúrzsibit, ahol vásárolni és árulni is egyaránt izgalmas. Érdekes embereket ismerek meg a vevők és az árusok személyében, melyekből akár barátságok is szövődnek. Néhány éve a Hybridart is bevállalta a hátizsákjaimat, akik kifejezetten az újrahasznosított anyagból készült tárgyakat és technológiát népszerűsítik a bevásárlóközpontokban kialakított önkiszolgáló térben, az „Ajándék Terminál” nevű karácsonyi alkalmon. Aki a vásárokban nem tud dönteni, később a közösségi oldalaimat és a webshopomat felkeresve választja ki a személyiségéhez illő darabot. A lényeg, hogy mindenképpen kapcsolódunk a táskák által!

 Táskáidban rendkívül változatos anyagokat használsz, melyekre több helyen vadászol. Volt-e olyan átalakítás, vagy értékmentés amire büszke vagy? Kiknek ajánlod a Nanabags egyedi táskáit?

Gyakorlatilag mindenből tudok hátizsákot varrni, legyen az papír, műanyag, bőr, vagy textil. Számomra minden anyag izgalmas, ami szembe jön velem, mert én már a végterméket látom benne. Leginkább a régi szőrme- és bőrkabátok ihletnek meg, melyeket szétszedve táskává adaptálom őket. Az anyag időtlenségét, szépségét látom meg ezekben a retró darabokban, amiket ruhavásárokban, lomtalanításokon lelek fel, de saját megúnt ruhadarabjaimat is bevetem olykor. Kereskedésekben megmaradt textilvégekből is szívesen dolgozom, de készült már egyedi megrendelés eredeti Marimekko design anyagból. Nyugdíjas koromban kiteljesedett kézműves pályámat nagyon szeretem, hisz örömmel és büszkeséggel tölt el, hogy termékeim másoknak is tetszenek és erről visszajelzést is kapok rendszeres vevőimtől. De már az is jó érzés, hogy tervezek és létrehozok a magam örömére.

Kézműves családból származol, ahonnan a kreatív véna, a szorgalom és az önazonos látásmód örökölhető. De hogy nőtt ki ebből a Nanabags története?

Életmódomat valóban a szüleim szép és igényes élete inspirálta, akik egy nógrádi kézműves pékséget működtettek. Nagynéném csodás öltözékeit maga varrta, tőle is sokat tanultam. Családunkban mindig, mindenre akadt jó megoldás, akkor is, ha látszólag lehetetlen volt. Varrni, barkácsolni, alkotni gyermekkorom óta nagyon szerettem én is. Amikor tanárként éltem és dolgoztam, szintén nem a hagyományos, hanem az örömet adó oktatást részesítettem előnyben. Emellett mindig az egyedisége törekedtem és saját magam sztájlisztja voltam, vagyok. Kamasz lányom kreativitása inspirált először a női táskák és a hátizsákok rejtelmei felé, az Ő kérésére készültek először táskák, tizenöt éve. A Nana név szintén tőle ered: így hívott kisgyerekként engem, az édesanyját. A legendás pesti Retrock bolthálózat volt az első, akik árulták a termékeim.

Pest egyik hangulatos kertvárosában élsz, kis műhelyed is saját kertedben található. Mit jelent számodra az itt töltött idő? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaid a házban?

A varrás mellett a már negyven éve otthonunkat jelentő házat is igyekszem saját kezűleg alakítani. Nagy teraszt álmodtam, mely összeköti a ligetes kertet a belső terekkel. A járófelületét és az oldalfalát is bontott téglából rakattuk, meghagyva a rusztikus felületet. Az étkező fa asztalát nemrég magam festettem, jövőre következik a konyhai csempefestés! A kertben felállított műhelyem a kézműves életem fontos eleme, melyet lécenként magam építettem, szigeteltem, majd sötétzöld tónusra festettem, kissé skandináv jelleget kölcsönözve. Ajtaján benyitva színes alkotói csendélet fogad, melynek egy része személyes emlékeim tárgyaiból, másrészt a varrásra váró anyagokból, kellékekből áll, amiket itt raktározok. Szezonális időszakban – mint amilyen az adventi vásárok ideje – alig férek el a befejezésre váró táskáktól, amik vevőim egyedi megrendelésére is készülnek. Számomra a műhelyben töltött idő a teljes átlényegülést, az alkotás jótékony hatását jelenti, melyben megszűnik az életkor, a gondok és hétköznapok!

Vizitkártya cikkem az Alkotóenergia online magazinban jelent meg 2024-ben.