Saját
biatorbágyi szülőházában alakította ki első közös otthonukat Beatrix, amikor a
hetvenes évekbeli kockaházat a maguk életvitelére kezdték formálni ezermester
férjével. Az azóta eltelt húsz év alatt a gyerekek, a szobák és a háziállatok
számának lineális növekedését csak a szülők probléma megoldó képessége
szárnyalta túl. Az első komolyabb bővítés során – amikor még két kisfiúkkal
lakták a házat - csaknem duplájára növelték a kezdeti ötven négyzetméteres
alapterületet, majd egy máig tartó izgalmas, négy dimenziós sakkjátszma vette
kezdetét az épület helyiségeiben...
A
kivitelezés oroszlánrésze Zoltánnak köszönhető, akinek kihívást jelent a régi
anyagokkal vagy épp a legújabb technológiákkal való burkolás, beépítés és bútorkészítés.
Kidobásra ítélt gerendából fali polcrendszert, acélszerkezetből tolóajtót,
pallóból asztallapot, bontott építőanyagból konyhát készít, miközben változatos
anyagokkal burkolja a ház falait és járófelületeit. Ipari padló,
színezett-öntött beton, antikolt-csiszolt mészkő, pecsétes tégla és üvegmozaik:
bármely anyaggal mesterien bánik saját házában és megrendelőinél, vagy akár a
Kossuth tér legújabb burkolása során.
Bea elmondása szerint náluk évek óta folyamatosan zajlik a
térrendezés, melyben szobák cserélődnek, gyerekek költözködnek és bútorok
cserélnek gazdát. A hálóból egyszer csak nappali lesz, a nappali gyerekszobává
alakul, a belső udvart lefedve elkészül a műhely. A tető alá galériaszint épül,
hogy a nagykamasszá cseperedett Olivér és Dani saját lakrészükbe vonulhassanak.
Az idő közben született harmadik és negyedik gyermek, Lili és Zsombor már gond
nélkül belejöttek a random lakberendezésbe, profi módon díszítve aktuális
szobáikat. Szép rajzaikkal borítják a falakat vagy sátrat vernek az emeletes
ágyon, de szívesen kirándulnak anya varróműhelyébe is, ahol rengeteg izgalmas textil, gyöngy, gomb,
csipke és termés vár feldolgozásra.
A négy gyerek, a temérdek házimunka és
komoly logisztika mellett Beának a varrás jelenti az igazi meditációt, a kikapcsolódást.
Amikor a feleslegesnek látszó, másnak értéktelen, megunt, vagy túl öreg
anyagból egy újjá fogalmazott, egyedi tárgyat hoz létre, mely nem csak díszít,
de funkciója is van. Pamutpárnák, csipke nyakékek, gyöngyös karácsonyi díszek,
könyvjelzők, levendulás illatpárnák, stílusos lakásdekorációk kerülnek ki keze
közül, melyek eleinte elborítják a házat, majd a közeli „Kisvilla” nevű kultúr-bisztróba
kerülnek. Az itt kialakított kézműves boltot vezeti Bea, ahol saját munkái
mellett számos iparművész és kézműves portékáit kínálja az igazán egyedi
ajándékokat kereső közönségnek. S ha még ennyi elfoglaltság nem lenne elég, a
családhoz önként csapódott vagy a gyerekek által kikönyörgött házi állatok
ellátása is rendszerint reá vár.
Az örökbe fogadott kismacska, Puszedli mellé
pár hónapja egy fekete-fehér pöttyös minnesottai törpemalac is csatlakozott családtagként .
A három hónapos, kissé félénk de már szobatiszta Nokedli első karácsonyát
töltheti ebben a rendkívül otthonos házban és kerek családi körben. Malaca van..
Karácsonyi cikkemet a decemberi Otthon&kert magazinban találjátok. Várok mindenkit a vizitkártya facebook oldalon is, ahol ha értesítést kérsz az új hírekről, biztosan nem maradsz le róluk! Köszönöm a megosztást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése