Sine Cura: a gondtalanság háza

...."Hat éve találkoztak a házzal, amiről kiderült, hogy régóta hiányzik belvárosi életükből. Anya már az újsághirdetésből, majd az első zimankós vizitálás során beleszeretett, így minden realitás ellenére a családé lett a Sine Cura, az egykori kisnemesi nyaraló, ami ugyanezen évszázadban államosított birtok és állomásfőnöki otthon is volt már. Majd hamar kiderült, hogy leginkább ők lettek a házé: a közös céljaik, legjobb ötleteik, legrégibb vágyaik, utazási élményeik és az összes kreativitásuk, melyet szülők és gyerekek egyaránt kiélhettek a százéves falak közt. Évekig óvatosan ismerkedtek egymással, mialatt a gazos kert kivirult, a fehér falak színesedtek, az új bútorok helyükre kerültek, a régi tárgyak megszépültek az átvarázsolt környezetben. Évek alatt az épület nagyobbra nőtt, beékelődve a sziklás hegyoldalba és helyet kérve magának Judit összetett „portfóliójában”. Valahol a három gyerek nevelése, a tanácsadói munka, a doktori képzés, a két háztartás, a blog- és könyvírás, valamint a hobby-bútorfestés között, ami egy modern nőnek természetes mutatvány, a mai kor elvárása szerin. Még szerencse, hogy ez ügyben akadnak tapasztalt tanácsadók, így akár Ti is cseveghettek szakértő vendéglátómmal. Ahogy én is tettem e tavaszi hétvégén, mikor a gondtalanság házában krumplipucolással ünnepeltük magunkat és a közelgő anyák napját...." Cikkem egy nem mindennapi házról és a benne otthont teremtő nőről a májusi Lakáskultúrában, nem csak anyáknak. Ha tetszett, add tovább...