A festők
városának szinte mindegyik neves tagja megfordult már abban a „művészellátóban”,
ahol a portékák mellett jut a személyes hangból, az egymásra figyelésből, az
őszinte érdeklődésből minden betérőnek. Van, aki egy közönséges írószerszámért,
egy különleges merített papírért jön, de a legtöbb szentendrei alkotó saját
képeivel állít be és kéri a hozzáértő tulajdonosok Musza Györgyi és Nagy Sándor tanácsát
a kiválasztott kereteket illetően.
A „békebeli boltosokat” épp ez a pillanat villanyozza
fel, hisz maguk is az érzékeny, kreatív, sőt műértő fajtából valók...
Nagy örömmel merülnek el a színek tengerében, végtelen
türelemmel kutatják a megfelelő formát a kuncsafttal karöltve, mialatt a
kisváros társasági híreit is rendre megvitatják. Ilyenkor fogannak meg fejükben
a művészeket bemutató blogposztok, miközben titokban új terveket eszelnek ki a
szobrok és festmények népszerűsítésére. Majd a nap végén, záróra után a
zegzúgos öreg épület hátsó fertályába húzódnak vissza, ahol száznál is több
festmény borítja privát életük összes szobáját, beleértve a padlásteret, a
konyhát, a lépcsőházat,sőt még a fürdőt is. 
Köztük látható az a Barcsay rézkarc,
amellyel a történetük kezdődik! A még friss házasokként ajándékba kapott művet
több is követte az évek során, de a szép és stílusos keretezés folyvást
nehézségekbe ütközött. Végül megunva a helyzetet, Györgyiék a sarkukra álltak
és kitanulva a keretezés fogásait, felkutatva a legjobb kellékeket és
alapanyagokat, sorra felöltöztették „meztelen” festményeiket. Szüleik
garázsában egy profin berendezett, gépesített képkeretező műhelyt alakítottak
ki, majd következtek a rokonok, a barátok és ismerősök képei is, így a garázs röpke
két hónap alatt szűkösnek bizonyult a szorgos családi manufaktúra számára. S
mint annyiszor, az élet most is magától értetődően kínálta a lehetőséget,
amikor erre a közel száz éves vályogba rakott kőépületre rátaláltak, mely
egykoron egy módos iparosé lehetett Szentendre belvárosában.
A kívülről parányinak tűnő ház
befelé valósággal kitárul és lépcsőzetesen bővített szintjeivel, hangulatos
belső kertjeivel, beépített tetőterével a mára öt tagura bővült család
kényelmes-komfortos otthona lett úgy, hogy mit sem vesztett régi patinájából.
Sőt, mintha a régi ház is meghálálta volna a törődést, a műértővé-műgyűjtővé
érett háziak értékmentő szenvedélye itt, az öreg gerendák alatt teljesedett ki
igazán…
De a
főszereplők maguk a szentendrei festők, akik számtalan szépséges műalkotással
képviselik magukat a ház falain. Sokan közülük személyes barátok, vagy olyan
kortársak, akik Györgyi és az ő művészeti alapítványa, a Szentendrei Lakástárlat látóterében alkotnak.
Négy éve, barátnői társaságában gondolták ki azt a civil kezdeményezést, mely
különleges hangulatú kiállítások, baráti lakástárlatok segítségével teremt
alkalmat a helyi művészek jobb megismerésére. Az ötlet azóta rengeteg befektetett
munkával, de prímán működik, sőt egyre stabilabb közösséget mozgat.
Mert a műértő okos nők már tudják, hogy a megoldás gyakran egy jól
eltalált festményben rejlik..." Októberi Vizitkártya a Széplak magazingan, ha tetszik a tartalom, oszd meg barátaiddal! Várlak a vizitkártya face-oldalán is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése