Levél az olvasótól....és ami mögötte van.

Az utóbbi két hónapban nagyon sokan írtatok, üzentetek nekem. Nagyjából ugyanazt kérdeztétek: hova tűnt a "Vizitkártya" rovat? Egyáltalán, hova tűnt az ötvenedik szülinapját csendesen ünneplő, egyik legpatinásabb hazai márka, a Lakáskultúra magazin?
Anélkül, hogy az elmúlt egy év médiatörténéseivel untatnálak titeket - elég, ha ezt a bizonytalan időszakot a magazin "belső és külső" munkatársai átvészeltük - csak a végét, a tényeket mondom. A Lakáskultúra tavaly novembertől új tulajdonoshoz, szerkesztőséghez került és ezzel alaposan irányt váltott. Gyakorlatilag egyetlen szerző és rovat sem maradt meg az oldalakon, melyek most jóval kozmopolitább, inkább a külföldi trendekre fókuszáló tartalommal bírnak. Az új, csinoska arculat ellenére a régi olvasótábort  - érthető módon - váratlanul érte a gyökeres stílusváltás, ahogy én is gondolkodóba estem a 2006-ban született, azaz kilencedik évében járó vizitkártya folytatását illetően... Aztán jöttek a leveleitek, hosszúak és rövidek... mérgesek és kedvesek...de legfőképpen őszinték...olyanok, mint ez :

..és ettől újra bevillant kedvenc egysoros útmutatóm, mely már néhány sorsdöntő elágazásnál kisegített:
            "Tőrődj a vakondtúrásokkal, a hegyek majd csak meglesznek valahogy...!"
Így lelazultam, (vettem egy forró fürdőt majd néhány új rucit magamnak :) ) és úgy gondoltam, folytatom a rovatot annak a sok száz riporthősömnek és jó pár ezer olvasómnak, akiknek eddig örömet szereztem az írásokkal. És folytatom Nektek, kedves barátaim, sőt magamnak is.

Szubjektív döntésemet sorsszerű történés követte: a Vizitkártya rovat nyomtatott változatát örömmel befogadta a Széplak magazin, melyhez több évtizedes baráti munkakapcsolat fűz. Náluk jelentek meg első komolyabb cikkeim, sőt otthonaim (1999! és 2004!), saját lakberendezéseim is.

Tehát nagy örömmel töltene el, hogy ebben a 1996-óta megjelenő, 100%-ban hazai vállalkozásban működő Széplak magazinban is figyelemmel kísérnétek kalandozásaimat, a lakásbemutatóknak álcázott személyes hangú ripotjaimat, az élet alternatíváiról. 

Hamarosan megújult honlappal is (vizitkártya.hu) várlak titeket, ahol az eddigi megjelenések mellett sok újdonságot is találtok majd! Köszönöm, hogy velem jöttök és szeretitek a vizitkártyát!

Böjtös Kinga
főállású vizitor

Gyerek, szoba, otthon...

Ha az otthonosság, a „fészek-meleg” érzését  már gyerekkorban megtapasztaljuk,  egész életünkben végigkísér minket az igény:  a harmonikus otthonra való törekvés.  A bemutatott példákban olyan családokhoz látogatunk, ahol a gyerekszobák és kis lakóik megnyílnak nekünk, miközben a szülők lakberendezési tapasztalataiból meríthetünk ötleteket.Gyerekszobás cikkem barátaim otthonairól a Fundamenta "Otthonok és megoldások" januári magazinjában, Kitzinger Szonja, alias Otthonédes szerkesztésében: 

Mese a tetőtérben

Saját műtermükből alakították gyerekszobává a tetőtéri teret egyetlen kislányuk számára a grafikus szülők.

 A meglehetősen tágas hely miatt Bojka szobája szokatlanul nagy méretűre sikeredett, ami ovis korában nem tetszett a kislánynak, hisz a gyerekek inkább kis kuckókra, búvóhelyekre vágynak. Ezért a szülők - Bojka igényeit, érdeklődését, ízlését figyelve - kezdetben saját festésű paravánnal, később térbe forgatott bútorokkal igyekeztek felosztani kisebb egységekre a teret. 

Bojka ma már nyitott szemmel jár a  világban, nézegeti a katalógusokat, vásárlásokat is tervez és bizonyos időközönként előáll az ötleteivel, saját birodalmát illetően. Ilyenkor akár egy egész hétvégét is rászánnak a változtatásra, közösen tervezve és húzogatva-tologatva a bútorokat.

-„saját otthonunk az igényeinkhez igazodik, azaz funkcionális, természetes, kényelmes és a végletekig egyszerű. Kell a hely a kutyáknak rohangálni, nekünk társasozni, festeni, alkotni. Gyermekünk is azt a szülői mintát látja, hogy az otthonunk az a hely, ahol a saját természetes világunk vesz körül, divattól függetlenül. Velünk élnek a természetes anyagok, amiket természetes módon ápolunk és a játékaink, melyeket együtt tervezünk és részben magunk kivitelezünk.” -  mesél a náluk tapasztalható otthonosság-érzésről László és Beatrix, akik mára kinőtték az otthoni munkaterületet, így önálló irodába költöztették cégüket, a Marbushka játékmanufaktúrát. Bojka lányuk már a kezdetektől részt vesz a játékok születésében, legutolsó közös alkotásuk a csinos nagylány: Emma baba. 

Két kis szobában elfér a nagyvilág

„-Szeretünk utazni, imádunk hazatérni !„- vallja Úr Eleonóra batikművész és férje Zsigmond, akik két kamasz gyermekükkel egy Duna parti kisvárosban találták meg a házat, melyet némi átalakítással saját ízlésükre formáltak. Nadin és Milán már a kezdetekkor határozott elképzeléssel vágott bele saját szobája berendezésébe, mely ötleteket a kreatív szülők is támogatták. 

Így a fehér galériás, pink színű, virágos-textiles, üvegcsilláros  „csajos” szoba  és a fiúsan vagány, sötét türkíz, kuckós lakrész a két testvér saját ízlésvilágát tükrözi.  A közös színválasztás, falfestés, bútorkeresgélés épp oly természetes volt számukra, mint a család mindennapjait meghatározó közös alkotómunka, melynek fő terepe Eleonóra batikműhelye és nyári kézműves táborai, amit itt, a családi házuk kertjében tart. Gyerekei szobáit is több, saját készítésű festmény, agyag- és textilmunka díszíti. A műveket jól kiegészítik a család rendszeres, életmódszerű utazásaiból származó tárgyi emlékek – szobrocskák, képek, kövek, kagylók, termések - melyeket távoli egzotikus országokból gyűjtenek és hoznak haza a gyerekek. 

Ezalatt édesanyjuk a helyi kézművesek műhelyeiben tanulja a textilfestés ősi technikáit, majd itthon elkészíti és kiállításokon mutatja be a távoli kultúrák – mexikói, indiai, balinéz - inspirálta batikképeit. 

A hosszú utazásoktól, a rendszeres helyváltoztatástól mindnyájukban alaposan felértékelődik az otthon fogalma, ahová mindig jóleső érzés megérkezni, újra és újra belakni a szobákat.

Hárman, egyben

-„Három kisgyermek számára otthont teremteni még a szakembereknek sem egyszerű feladat..”-

Ezt vallja Dobos Botond és Gerzsenyi Judit, az Intramuros építésziroda két alapítója, akik saját családi házuk tervezésében egyszerre voltak tudatosak és flexibilisek, a témát illetően. 

Egy óvodás és két kisiskolás gyermekük szobájának kialakításakor ugyanazon gyakorlat mentén haladtak, amit megrendelőiknél is rendre alkalmaznak a családi otthonok tervezésében: a múló divatok és klisé-megoldások helyett egyszerűen csak gondoljuk végig a család életritmusát, gyermekeink napirendjét, a családtagok egymáshoz való viszonyulását. Ki-kivel és hol szeret aludni? Hol lehet a legjobban olvasni, leckét írni? Mikor ébrednek és térnek nyugovóra az egyes családtagok? Hová tüntessük el a temérdek gyerekjátékot? Hasonlóan egyszerű kérdésekre válaszolva, az így felvázolt „szokás-térkép” adhat támpontot az egyes lakrészek kialakításában. 

Juditéknál  egyenlőre mindhárom csemete egyetlen szobán osztozik, ám az úgynevezett „gyerek-nappali” kialakításával alaposan kibővül a gyerekek élettere, melynek aktív része a fedett tornác, sőt a kert is. Előző, kisebb alapterületű lakásukban a testvérek megszokták a közös játékot és alvást, így ez a szokás az új, tágas otthonban is megmaradt.  A zongoraórákra, mozgásos játékokra, családi hancúrozásra kiváló terep a kisnappali, ahol az alkalmi rendetlenség, az elöl hagyott játékok sem okoznak gondot. 

A kertvárosi életformába sok szabadtéri játék és egy saját kutyus is belefér, a belvárosból kiszabadult család legnagyobb örömére. Az új házban – ahol Judit és Botond irodája is helyet kapott – maguk a szülők is megtalálták azt az ideális otthont, amire mindig is vágytak, s ez a mindennapi harmónia rendkívül jó hatással van a kicsikre. 

Ha tetszett neked a cikk, akkor tetszik a vizitkártya világa is...csatlakozz hozzám a következő kalandozásra!

Az üveg, mint küldetés

Sok kézműves anyaggal szemben az üveg ma nem csupán reneszánszát éli, de folytonos megújulásával úttörő szerepet tölt be számos innovatív területen. A designerek a nagyipar vívmányait használva műtermükben számos technikai újdonsággal állnak az építészeti feladatok elé. E palettán egyre nagyobb szeletet foglalnak el a belsőépítészeti üvegek, melyek nem pusztán díszítő elemei lehetnek otthonunknak, de egészen személyes üzenetet hordozhatnak, emlékeink sokaságát őrizhetik.

 Funkcióikban tagolják, növelik, vagy megvilágítják az enteriőröket, színeikben alkalmazkodnak a berendezéshez. A beépített üvegfelület művészi értéket hordoz, bármely lakásnak elegáns stílust kölcsönöz, tehát a díszítő funkció mellett mindenképpen emeli az ingatlanunk értékét. Ne féljünk e törékeny és látszólag hideg anyagtól, mert az üveg épp olyan ősi építőelem, mint a kő, vagy a fa. A természethez kerülünk közelebb általa, miközben a jövő innovációi is látszanak benne.

Hogy miként kerül a művészi üveg a lakásunkba, azaz hogy dolgozik az üvegműves, arról Borbás Dorka iparművész mesél: 

 „-Amikor új megrendelő keres fel, az első konzultáció mindig a tulajdonos személyiségéről szól. Ki is Ő, mi jellemzi ill. milyen a befogadó tér stilsiztikai arculata. 

Más-más formai-technológiai megközelítést igényel egy minimalista intérieur, egy rusztikus tér vagy egy klasszicizáló otthon. Manapság a minimalista otthonokban gyakran monokróm anyaghasználattal oldom meg a rám bízott feladatot. De mivel lelkem mélyéről fakad a klasszikus kultúrák és a kalligráfia tisztelete, így még ezen a kissé ridegen elegáns felületen is gyakran megjelennek "idézetek", egyfajta kortárs átiratok, azaz míves ornamentikák, csipkék és betűk. A család szobrászi vénája bennem is buzog, így nem egyszer plasztikus elemekkel is kiegészítem a rám bízott kompozíciót. Transzparens mozaikjaim színeket visznek a térbe, de mégsem robosztusak, mint egy ólmozott üveg. Inkább egyfajta aprólékos szőnyegként díszíthetnek ajtót, térelválasztót, előszobai tükröt. Az általam kifejlesztett úgynevezett "tükörvonalas" technikával szabadon lehet rajzolni az üvegre.

Miközben virtuális sétát teszünk a házban, Borbás Dorka üvegművész a belsőépítészeti üvegek változatos lehetőségeit mutatja be nekünk: 

-„Fejünk felett üveg előtető feszül, majd a belépéskor a portál üvege rögtön megadhatja egy ház arculatát. Az üveg egyszerre tudja alázatosan, láthatatlanul kísérni az építész és tulajdonos ízlésvilágát - betartva a korszerűség és a biztonsági mindenkori szabályait - miközben a designer által saját karaktert nyer. Lehet főszereplő, de lehet szelíd és elegáns, tehát egyedi és különleges..

Belépve az épületbe térelválasztó fal szeparálhatja tereinket, míg lábunk alatt üvegpadló, üveghíd vagy üveglépcső sejlik. Egy reprezentatív felülvilágító pedig olyan tereinket dekorálhatja, teheti különlegessé, ahol kevés a fény..., például egy hallban, egy ebédlőben. A korabeli vitrinek funkcióját gyakran átveszi egy egyedileg tervezett üveges polcrendszer. A nagyobb helyiségeket tagoló paravánok, a szobákat elválasztó hagyományos- és tolóajtók is készülhetnek változatos technikával díszített üvegből, míg a falfülkékbe, ablakmélyedésekbe  üvegszobrok és plasztikák kapnak helyet.”

Művészbemutató cikkemet az Otthonok és Megoldások magazinban találjátok, Kitzinger Szonja szerkesztő, az Otthon-édes blog tulajdonosa jóvoltából. Borbás Dorka üvegművész házáról egy vizitkártya cikk is mesél.

Kövessétek a vizitkártya fb.oldalt, hogy értesüljetek az új hírekről.

Karácsony a kisházban

A kilencszáznegyvenes években épült kis vályogházban eredetileg a nagymama lakott, aki legendásan takarékos sváb asszonyként mindenből képes volt előállítani valami hasznosat, megmentve az utókornak a szanálásra ítélt értékeket. Gyermekként az Őrségből a gazdag fővárosi családokhoz került egykori cselédlány a szegényes, szoba-konyhás otthonban mintaszerű háztartást és fenséges konyhát vezetett, felnevelt két gyereket, sőt unokáját, Katát is megtanította sok hasznos fortélyra.  Nyerges Kata lakberendező hétköznapjaiban és „OldDekor” nevű családi vállalkozásában ma is bőven profitál az életre szóló nagyanyai hagyatékból, vagyis a kézimunkák, a bútorfestés, a praktikus újrahasznosítás tudományából.  

Mert legyen az burkolás és falfestés, bútor antikolás, felület -és motívumfestés, kárpitozás, vagy lakástextil varrás: Kata és párja Misi nem ismernek lehetetlent, akár a saját vagy megrendelőik otthonában. Előző, bordóban úszó otthonukat már bemutattam  nektek a magazinok oldalain. Leginkább a klasszikus-nosztalgikus és a vidéki-rusztikus stílusú enteriőrökben mozognak otthonosan, melyekben szépen felújított polgári-antik berendezéssel vagy újrafogalmazott parasztbútorokkal dolgoznak. Mindehhez francia és belga textíliákból varrják a körítést: függönytől a párnákig, ágyterítőktől az abroszokig. Pár éve még textilraktárnak és házi varrodának használták ezt a kertjük végében álló öreg épületet, amely ma otthonukként szolgál. Így a lebontástól megmenekült műhelyből  három hónap alatt elkészült olcsó rezsijű, kis alapterületű új otthon nem csak a házi-költségvetésnek tett jót, de a nagymama emlékét is méltón őrzi. Az újjászületett öreg ház szoba-konyhás nappaliját téli esténként megtölti a sültgesztenye, a fahéjas sütemény, a forralt bor illata, csakúgy, mint nagyi békebeli karácsonyaikor.

Az épület külső arculata, a bontott tégla  falak és burkolatok Misi, a férj keze munkáját dícsérik, míg az otthonos belső terekben Kata élhette ki minden ötletét. Hollandiában tett rendszeres utazásaikból merítve, az ott látott kis alapterületű, egyszerre bohém és elegáns polgári otthonok inspirálták azokat az eklektikus enteriőröket,  melyeket merész  részletekkel – dekorfestés, koptatott felületek, antik csillárok - fűszereztek. Kata könnyedén házasította egymással a repedező parasztbútort és az elegáns falikárpitot, a barokk tükröt és a bontott téglát, az ónémet szekrényt és az aranyrojtos zuhanyfüggönyt, a zsákvászonnal borított hűtőszekrényt vagy a bársonnyal bevont villanybojlert.

A nappali penész-textúrás falai cseppnyi aranyport kaptak, a konyha régi fenyőkomódjai koptatott fehérbe öltöztek, az előszoba retró szekrényeit textiltapétával burkolták. Átfestve, antikolva, textillel bevonva, szétszedve és újból összerakva értelmezték újra őket, de kidobni egyetlen darabot sem lehetett.  Épp úgy, ahogy a nagymama tanította...

A 2o14. decemberi Széplak magazinban megjelent cikkemmel szeretnék Mindnyájatoknak boldog, békés karácsonyi ünnepeket kívánni és megköszönni, hogy követitek munkáimat a blogon és az újságokban.