Luca szobái

Nagyjából száznegyven házból állt akkor Feketeerdő, amikor Csőrés Balázs és párja Tücsi, mint első modernkori bebírók megérkeztek a faluba. 

Faluszéli lakók révén telküket évekig a vadnyulakkal, fácánokkal, őzekkel - mint rendszeresen áthaladó jövevényekkel - osztották meg, majd előrelátó módon a szomszédos telket is megvásárolták a rajta lévő romos, egykori kisnemesi épülettel. A házat a nagyszülőkkel bővült  közös családi élet helyszínének szánták, így Luca lányuk születése után neki is láttak a felújításnak. 

A szobák megújultak, a régi pala helyére cserép került, fedett tornácot húztak a hosszanti fal elé. Belül komfortossá, kívül rusztikussá vált az egész ház. A szomszédos öreg istállóból egy hangulatos, részben nyitott közösségi tér alakult, nyári konyhával, formabontó bárpulttal, óriási kandallóval felszerelve. Itt kaptak helyet Balázs antik bútor-és tárgygyűjteményei is, melyek egy része azonnal használatba került, mások még restaurálásra várnak.

 A két kisebb gyerkőc már ebbe a romantikusan bohém, „magyarba oltott mediterrán” miliőbe született bele, melynek hangulatát az olasz és francia utazós élményeikből adaptálták a szigetközi táj keretei közé. Balázsék mindvégig aktívan részt vettek a stégekkel körített kerti tórendszer és a háromszorosára nőtt telek harmonikus kialakításában és a néhai gazdasági épületek átfogalmazásában is, melyekre egy jó időben jött vidékfejlesztési pályázat kapcsán kerülhetett sor. Ekkor döntötte el a család, hogy a biztos munkahelyeket a kissé rizikós szabad életre cserélve, munkanapjukat 25 órára bővítve, a nagymamából konyhamestert képezve, a zárt birtokból nyitott udvart alakítva végleg a maguk urai lesznek. Vidéki szálláshelyet és vendéglátást kínáló birtokuknak a "Luca háza" nevet választották, nem véletlenül.

Az azóta eltelt években a kis Lucából – a legelső elkészült szoba névadójából - turizmust tanuló egyetemista lett. A fürdőtó öntisztuló vízében otthonra találtak a vadkacsák és az aranyhalak, a náderdőbe nyújtózó deszkapalló-sétányt benőtték a folyondárok. Mintha a környező hansági táj  lélegző makettjében sétálgatna a városi vendég... Majd a háziasszony kaktuszgyűjteményét megcsodálva, a háziúr híresen finom gulyáslevesét és Anci mama ízes süteményei elköltve a telek legvégébe, egy online-mentes délutáni pihenőre vonul.

Az indákkal szőtt pergola alatt a nyughatatlan házigazda legújabb alkotása a „pajta- glamping” rejtőzik. Tavaly még kerti szerszámok teleltek itt, amikor Balázs az ács-asztalos barátjával hozzáfogott az errefelé még sosem létezett műfaj, a „glamúros camping” megteremtéséhez.

A sajátos építmény acélhuzalokkal merevített, nyárfa gerendázatú szobáit avittos perzsaszőnyegek bélelik. A rézcsövekben vonuló kábelek és ipari kapcsolók között szebb napokat megélt plüsskanapék, enyészettől megmenekült thonettek adják a berendezést. 

A high-tech fürdőszoba és a tanyasi teakonyha ugyanúgy elérhető a baldachinos deszkaágyból, mint a fafűtéses vaskályha és a síkképernyős ledtévé. Az óriás üvegtáblákon beköszön a természet, a szerenádot a kabócák húzzák...

Tavaszi vizitem teljes terjedelemben a Széplak április-májusi lapszámában található, melyet már ONLINE is lapozhattok! 

Várok minden olvasót a Vizitkártya közösségébe, mert hamarosan indulunk a következő otthonba, kalandra. Köszi a megosztást, ugye velem tartotok?