Szinekkel bélelve

„Beleszülettem a kreativitásba…” - vall megörökölt alkotói vénájáról Farkas Borbála textildesigner, akinek összes felmenője hivatásos művész. Szülei - Farkas Ádám a Munkácsy-díjas szobrászművész és Rákossy Anikó festőművész - még ugyanabban, a ligetes kerttel körülvett  közel száz éves tornácos házban  élnek a Bükkös patak partján, ahol ő és szobrászművész húga, Zsófia megszületett. Így a család hosszú évtizedek óta értékes tagja a szentendrei művészek társaságának és aktuális műveiket rendszeresen láthatja az erre fogékony közönség   a „festők városának” apró galériáiban és művészpiacán. Borbála kedves emlékeket őriz a sokoldalú nagymamáról, Győrffy Annáról is, aki a „Pöttyös Panni” és más ifjúsági regények illusztrátoraként örök nyomott hagyott az 50-60 évek olvasóiban, sőt az utánuk következő generációkban is. Grafikusi hivatása mellett a néhai Goldberger gyár divattervezőjeként is dolgozott a sokoldaló nagymama, ezért a varrószobájában felcseperedő kisunoka, Borbála  textilcsodái láttán felesleges tovább kutatni a gének szerepét.

Az első saját tervezésű falikárpitok két gyermeke, Émma és Róza születésének idején készültek el, rajtuk a naponta elmondott gyermekmesék színes világát adaptálta a fiatal édesanya. Aztán sorra következtek a hozzájuk illő takarók, párnák, függönyök és terítők, mindegyik Bori szárnyaló fantáziájából merítve és a pachwork technika aprólékosan szabályos varrási módszerével kivitelezve.

A textilműhelyt és a családi otthont is magában foglaló szentendrei ház egy állandóan változó, cseppet sem unalmas terep. Az antik, stíl- és modern bútorokból ösztönös jóízléssel kialakított eklektikus berendezést kortárs festmények és plasztikák keretezik, melyek absztrakt forma- és színvilága Bori textíliáiban folytatódik. Ez a „varrótűvel festő” művész modern vonalvezetésű "téli korszaka", melynek ellentéte a változatosan szabálytalan, természetközeli, "virágos szezon".

-Tavasztól késő őszig virágba borul a kertem és a munkáim is – mutatja legújabb alkotásait, melyet a virágokkal színültig belakott teraszon leltározunk a nyári délutánon. Körülöttünk frissen nyírt fű szaga keveredik a virágillattal, míközben a futórózsák, mályvák és levendulák szépen lassan Farkas Bori táskáira, párnáira kapaszkodnak. Egy csokorra valót haza viszek belőlük magam is....

Személyes hangú művészportrém az augusztus-szeptemberi SZÉPLAK magazinban, képes előzetes itt, a blogon. Add tovább, ha tetszett!

Művészek a placcon

Már a kezdetektől, azaz a negyedik éve követem a tihanyi félszigeten szárnyait bontogató kezdeményezést, az ArtPlacc művészeti fesztivált, melynek talán legnagyobb érdeme, hogy különleges helyszinével és installációival új szint hozott a félsziget arculatába. Egyrészt visszanyúlik az itt működő legendás művésztelep hagyományaihoz, megszólitja a régióban alkotó művészeket, ugyanakkor sikeresen felpezsditi azt a levendulaillatú nosztalgikus hangulatot, mely az utóbbi évtizedekben kissé rátelepedett a tájra. Az összművészeti programkavalkád idén egyetlen, sokak számára ismerős helyszinre koncentrálódott, közvetlenül a kompkikötő szomszédságában. Ebben az ősfás, árnyas ligetben található az ötletgazda, Peleskey Ákos korábbi projektje a "Piacplacc", mely szombati bio-és kézműves kirakodóvásárról már régóta tartozom egy hangulatjelentéssel /igérem, pótolom!/...

"Látványcirkusz és gyerekfoglalkozások, slam poetry és olvasósarok, iró-olvasó találkozók és kortárs-filmes esték, nappali és éjszakai tárlatvezetések, műteremlátogatások és művészeti workshopok, gasztro-bisztro és "ehető-Balaton" növénytúrák...."- olvasom az Artplacc öt napjának zsúfolásig teli, reggeltől éjszakáig tartó programját, mely idén a kelet-nyugati határnyitás 25. évfordulóját ünneplő országok művészeinek részvételével várja a látogatókat. Képes beszámolóm a helyszini előkészületekről, a törött kézzel is lankadatlan főszervezőről és az első nap éjszakájáról készültek, a részletes programot éljétek meg a helyszinen, Ti is! :     

07.16. az első nap estéje: 

Aranyló & papírcsipke

"...A szombati ebédhez a pajtában terítenek a lányok, mialatt a kertek alatt a Szmrecsányi törzs tagjai rendes évi lovasíjász rangadójukat tartják. Az ünnepi asztalt áttört-csipkézett papírterítékek díszítik régi magyar motívumokkal : halasi csipke, korondi madaras, úri hímzés és Viktória-mintás változatban. Tervezőjük most épp „tanuló egyes” státuszban szőrén üli meg hat szép lova egyikét és nyilaival a verseny egyik díját célozza. Arabella, a magyar félvér paripa ma példásan teljesít, hisz tegnap délután Vivaldit hallgatott élőben a házhoz érkező csellistától. Mert ezen a Balaton felvidéki portán a lovakat emberszámba veszik, sőt családtagként kényeztetik. Közben a pálya szélén, színes papírkoronájukat lengetve három izgatott királyfi  - Árpád, Benedek és Fülöp - drukkol a mamának ... Akinek nagyméretű, szuggesztív olajfestményei, lírai fotómontázsai és lüktető videó-installációi mind-mind a szeretett lovakkal megélt érzelmeket, ló és lovas egymásra utalt állapotának élményét közvetíti..."
A történet folytatását a júliusi Lakáskultúrában találjátok, melynek Vizitkártya rovatával ezúttal Veszely Bea képzőművész birtokán jártam és az Aranyló manufaktúra szépséges papírtermékeit - a tradicionális magyar forma-és motívumvilágból merítő, romantikus hangulatú, de modern funkciójú terítési kellékeket - vizsgáltam meg közelebbről. Gyertek velem e különleges helyszínre és ha tetszett, adjátok tovább a hírét!