Szabadtéri élvezetek, zöldmezős terápiák

Fiatal fruskaként nehezen értjük szüleink korosztályát, akik képesek felforgatni a békés hétvégéket, csak hogy valami zöld közegben ventillálják ki magukból a hétköznapi stresszt.. Furcsán nézzük a nagymamát is, aki beszélget a virágaival és még esőben is örömmel gazol kis konyhakertjében...

Majd eltelik pár évtized és azon kapjuk magunkat, hogy vágyaink netovábbja a kertes ház, de minimum egy talpalatnyi balkon, ládával...

Tehát kell az embernek a szép zöld gyep, a random-vidékiség, még ha egy-egy röpke napra is. S ha ehhez a kültéri hencsergéshez társul valami lélekemelő, jóllakató, közösségépítő menűsor, akkor az élményből hosszú időre bespájzol összes sejtünk.
Most néhány zöldmezős terápia következik, barátaim és riporthőseim jóvoltából, a Vizitkártya ajánlatával:

Kertterápia Piliscsabán
Zitáék csodaszép kertjében magam is megfordultam a legutóbbi zenés délutánon, ahol virágillatos vízcsobogásban hallgattuk az örökzöldeket, gitárkísérettel...azóta szeretnék itthonra egy hasonló ligetet, szobányi méretben. A rendhagyó élményből egy kertbemutató írás is születik majd, de addig menjetek, barangoljátok be e pilisi édent Ti magatok is! Az alkalom május 21-i meghívóját ITT találjátok.

Stílusos glamping Noszvajon
Szonjáról tudom, hogy bármibe fog, azt stílusosan teszi, s ahova meghív, az rossz nem lehet... Szószólója az emeltszintű kempingnek (leánykori nevén glamping), melyet immár harmadszor rendez vadregényes kertjében a noszvaji Nomád Hotel, május 29-én. Hívásukra stílusos vidéki éttermek randevúznak a helyszínen, ínyenc koszttal jóllakatva a medence körül összegyűlt publikumot. Idén egy vagány konténerházat is rejtenek a patakparti lombok, sőt Csernus doki legújabb kultúrkertjében is mód van az őszinte magunkba nézésre. Siessetek a regisztrációval, mert az esemény tömegmentes zóna!

Kultúrvikend a Majorban
Amikor Judit és Botond szépséges otthonában jártam, még csak tervezték azt az önszerveződő közösséget, amit azóta sikeresen életre hívtak és működtetnek. A budaörsi Húsznegyven építész egyesület azóta túl van számos rendezvényen, amit megújuló Zichy Majorban tartanak, rendszeresen. Június 1o-én három napos kultúrális forgatagra készülnek, mely során mozi, esti koncert, színielőadás, helyi termelői piac, közösségi kertészkedés is várja a lokálpatrióta vendégeket. A legkisebbek karton autókból nézhetik a mesevetítést, míg a szorgos apukák játszóteret építenek autógumikból. Barátság, értékmentés, innováció...mindezt megtaláltam magam is, amikor ott jártam az öreg majorban.

Grófék kertje: Európai Dísznövény és Kertészeti Napok
Tavalyi látogatásomkor megfogadtam, hogy erre a különleges programra - melynek idei tematikája a "víz a kertben" - feltétlenül eljövök még! Nem csak a grandiózus fehérvárcsurgói Károlyi kastély, és az illusztris vendégek miatt, de a csodás növényritkaságok, a hasznos előadások és a kertben árusító kézműves barátaim kedvéért is. Az esemény hangulata, az enteriőrök, az egy főre eső nagykövetek és arisztokraták száma nem mindennapi...majd meglátjátok!

Léleklétra tábor a Bakonyban
Amikor kifogy az ember az energiából, jó, ha akad egy segítő barát, aki ráncba szed... nekem ilyen Éva, aki a hipnózis módszerével garantáltan helyre teszi a fókuszt az agyamban. Nem is tudom, mi történik pontosan, de kipihenten szállok ki foteljéből és simán lenyomom a rám váró nehézségeket, amik addig nagy hegyekként dőltek rám. Van, aki kíváncsiságból, van aki már visszatérő tagként vesz részt nyári táborában, amit egy családias bakonyi vendégházban, Csehbányán szervez, sok beszélgetéssel, meditációval, kirándulással a tájban és magunkban. Első turnusa betelt, jelentkezni már csak a következőre, július 18-22-re lehet.

Várlak a Vizitkártya közösségében, ahol izgalmas embereket és az élet valódi alternatíváit ismerheted meg velem, itt a blogon és a magazinokban. A soron következő legújabb vizitekről sem maradsz le, ha értesítést kérsz a tetszik funkció alatt. Köszi, ha a posztot megosztod!

Manók laknak a galérián

Két évtizede e belvárosi kis garzonban kezdődött a ma már hattagú kézműves család története. Akkor még senki sem sejthette, hogy a hetedik kerület szűk, macskaköves utcái és gangos lépcsőházai egyszer majd az ország legfőbb turista-látványosságai lesznek. Ez az 1893-as építésű, körfolyosós, vastraverzes, cementlapos, belső udvaros ház még most, a felújítás előtti állapotában is sok értéket hordoz itt a pesti "bulinegyed" közepén. 

Ahogy Endre és Bubu is csak álmodozott arról a nagycsaládról, természet-közeli életről és virágzó manufaktúráról, amit az elmúlt húsz év alatt sikerült megteremteniük. (Színes vidéki otthonukban még 2oo7-ben, a vizitkártya rovat indulásakor jártam.)

Ahogy kapcsolatuk kezdetén, úgy most is nagy lendülettel, rengeteg saját ötlettel és művészbarátok segítségével fogtak hozzá a lelakott lakás tuningolásához, mely az utóbbi időkben a barátok - rokonok átmeneti szállásaként működött.  A szép nyílászárókat, a nagy belmagasságot és néhány eredeti burkolatot meghagyva adóztak a ház életkorából adódó polgári-antik jellegnek és a "történelmileg rárakódott" retró hangulatnak. 

A lakás szétverése és drága megoldások helyett néhány „redesign- fricskával” és lehetetlent nem ismerő  kivitelezéssel emelték maximumra a látványt és tették zárójelbe a csekély négyzetméterszámot.  Így lett a kopott ajtó és ablak kályhaezüst, az avitt natúr konyhabútor tűzpiros, a mosdótartó öreg singer-test tengerkék színű. 

A fehér konyhacsempe helyére szépséges raku kerámia, a piciny fürdőbe antik cementlap és modern zuhanyfal került. Nagyi bútoraiból előszobafal, rozsdás kapurácsból muzeális ajtóbetét, raklapokból praktikus pohárszék született. A konyhából lépcső vezet a galériára, mely jól használható rakodótér. A bejárati ajtó tiffani üvegeit kerámiákért barterezték művészbarátoktól. 

Színes álmaikat még 20 évvel ezelőtt Hegybíró Dániel, a díszletfestő barát fogalmazta falfestménnyé, s a felújított alkotás szerves része a szobát duplájára növelő lépcsős galériának. A hálószobaként működő galériaszintre az íróasztalon át, mesebeli szekkók mellett színes lépcsőkön vezet az út. A rendhagyó ötleteket Endre és Bubu vidéki otthonukban és összes munkájukban is természetes könnyedséggel alkalmazzák. A lakásban felbukkanó színes kerámia a Manóműhely munkái, melyek számos kézműves vásárban is megtalálhatók, országszerte.

Lakásbemutató cikkem teljes változatát a májusi Otthon&kert magazinban találjátok. A BubutímArt oldalán a kézműves család termékeit, kiállításait, performanszait követhetitek.

Várlak titeket a Vizitkártya oldalán is, ahol ha értesítést kértek, nem maradtok le a következő kalandozásaimról sem! Köszönöm, ha a posztot megosztod...

Kertünk csodás lényei...

„-Az épület, melyet otthonunkká alakítottunk, minket is alaposan átformált…” - vezet körbe vendéglátónk, Nagy Ágnes szobrászművész az impozáns családi házban, mely a Zsuffa-Kalmár építésziroda tervei szerint illedelmes módon, természetes kőtömbként simul a csobánkai domboldal lépcsőzetesen lejtő ősfás kertjébe...

Ugyanez a kettősség vonul végig a házigazdák ízlését tükröző belső tereken is, melyek a hatalmas üvegtáblák révén fesztelen szimbiózisban élnek a külvilággal. Az előszobán, a konyhán és fürdőszobákon átvonuló, rozsdás fémlemezekre hajazó modern kerámia burkolatok kontrasztos hátteret nyújtanak a mívesen restaurált antik bútoroknak, barokk tükröknek, csillároknak és falikaroknak. Melyek egy része a műgyűjtő édesapa révén került a házba.

De sokáig nem kellett várni, hogy leánya is a klasszikus stílus mellett tegye le voksát, sőt Ágnes gyermekei - Csenge és Alfonz is antik darabokkal rendezzék be szobájukat.  Az értékmentő családi körbe István, az üzletember férj is sikerrel integrálódott. Történelem iránti érdeklődése révén gyűjt ritkaság számba menő évszázados metszeteket és térképeket, melyek szép kiegészítői a korban eltérő - mégis egységesen elegáns miliőt alkotó - berendezésnek. Az eredeti barokk tabernákulumnak, a korai biedermeier íróasztalnak, a historizáló reneszánsz karosszékeknek, a hozzájuk választott kényelmes chesterfield garnitúrának, vagy a rusztikus, méhviaszolt fenyőbútoroknak.

S hogy a koloniál bútorok között és a kialakulóban lévő családi gyűjtemény társaságában eltöltött gyermekkor, s az édesanyától örökölt szépérzék nem tűnik el nyomtalanul, arra Ágnes művészeti tanulmányai - kisképzős és a keramikus évei - és legfőképpen jelenlegi munkái a válaszok. A ház körül ólálkodó látványos „lényekről” , a kerámia és fémtestű állatszobrokról van szó, melyek a bútorokon és párkányokon helyet foglalva szemlátomást belakják a házat, sőt természetes közegüknek érzik a teraszokat, a ligetes kertet is. 

De meghökkentően élethű kidolgozásukkal, elgondolkoztató szimbolikájukkal új értelmet adnak bármilyen funkciójú térnek is, ahová eddig – mint kiállítási helyszínekre - eljutottak: a Fővárosi Növény-és Állatkertbe, a Virágh Judit galériába, a Balatonalmádi Szoborparkba, a Természettudományi Múzeumba. Dürer középkori metszeteiből, Picasso impresszionista, kubista festményeiből, keleti kultúrák szimbólum- szobraiból, művészettörténeti tanulmányokból, gyermeki álomvilágból lopakodtak Ágnes gondolataiba és vázlataiba. Majd az igazi társ, a közös értékrendet valló férj bíztatására a rajzokból lassan kilépve ezüstös mázú kerámia testet, vagy fémbe öntött alakot öltöttek, hogy egy itthon még ismeretlen művészeti irányzatként kérjenek helyet maguknak az épített környezetünkbe. Tavasz van, nyissunk kaput, hogy bejöhessenek otthonainkba, kertjeinkbe, gondolatainkba. 

(a szoborképekért köszönet Juhász Lászlónak, és Erdei Gábornak ) 

A cikk nyomtatott változatát a március-áprilisi Széplak magazinban találjátok, mely huszadik születésnapját ünnepli e lapszámmal ! Ha értesítést kérve csatlakoztok a Vizitkártya közösségéhez, nem maradtok le a következő megjelenésről sem. Köszönöm, ha a posztot megosztod!