Sine Cura: a gondtalanság háza

...."Hat éve találkoztak a házzal, amiről kiderült, hogy régóta hiányzik belvárosi életükből. Anya már az újsághirdetésből, majd az első zimankós vizitálás során beleszeretett, így minden realitás ellenére a családé lett a Sine Cura, az egykori kisnemesi nyaraló, ami ugyanezen évszázadban államosított birtok és állomásfőnöki otthon is volt már. Majd hamar kiderült, hogy leginkább ők lettek a házé: a közös céljaik, legjobb ötleteik, legrégibb vágyaik, utazási élményeik és az összes kreativitásuk, melyet szülők és gyerekek egyaránt kiélhettek a százéves falak közt. Évekig óvatosan ismerkedtek egymással, mialatt a gazos kert kivirult, a fehér falak színesedtek, az új bútorok helyükre kerültek, a régi tárgyak megszépültek az átvarázsolt környezetben. Évek alatt az épület nagyobbra nőtt, beékelődve a sziklás hegyoldalba és helyet kérve magának Judit összetett „portfóliójában”. Valahol a három gyerek nevelése, a tanácsadói munka, a doktori képzés, a két háztartás, a blog- és könyvírás, valamint a hobby-bútorfestés között, ami egy modern nőnek természetes mutatvány, a mai kor elvárása szerin. Még szerencse, hogy ez ügyben akadnak tapasztalt tanácsadók, így akár Ti is cseveghettek szakértő vendéglátómmal. Ahogy én is tettem e tavaszi hétvégén, mikor a gondtalanság házában krumplipucolással ünnepeltük magunkat és a közelgő anyák napját...." Cikkem egy nem mindennapi házról és a benne otthont teremtő nőről a májusi Lakáskultúrában, nem csak anyáknak. Ha tetszett, add tovább...

Törékeny tojások és fekete bárányok. Húsvét a hegyen.

A húsvéti ünnepekre való készülődést már hetekkel ezelőtt megkezdte tudatalattim. Talán emlékeztek első tavaszi vizitkártyámra, melyben egy irtó különleges műhely-boltba, a szentendrei Art6 üzletbe látogattam és az itt látható kirakat-tárlatokra invitáltam mindenkit. Aki velem tartott, részt is vehetett egy húsvét váró kiállításon, ahol Simon Edina keramikus mutatta be tavaszi kollekcióját, melyet a szokásos művészi körítéssel tálaltak (majd  néhány személyes mondattal megnyitottak) a bolt kézműves tulajdonosai. Törékeny tojások, kalitkából kiröppenő madarak, terítékek üde türkízben és bárányok, melyek nem mindig fehérek..: Edina új termékei ismét szemet és szívet gyönyörködtetőre sikerültek. Muszáj  is volt közülük egy levehető tetejű, kék virágmintával festett tojást birtokba vennem és hazavinnem saját húsvéti asztalomra. 

Legutóbb épp hét éve jártam Edinánál, innen datálódik barátságunk is. Kapolcsi kiállításain azóta minden évben találkozunk, egyeztetjük aktuális családi állapotunkat és munkáinkat. A 2007-es vizitkártyát Róla és a hegyen lakó kis kosairól itt olvashatjátok. Így épp ideje volt, hogy ismét felmásszak hozzá az esztergomi Szent Tamás hegyre... Kávézzunk egyet, s leltárba vegyem a csuda csinos házának színe változásait (melyet egy újabb cikkben bemutatok majd nektek) és a kis műhely kredenceiben sorakozó szépségeket. 

S képzeljétek, ott útközben, a  tavaszi napsütésben, a virágillatú kertek alatt, a karnyújtásnyira álló Bazilika és a barokk kálvária stációi között járva, a Húsvét örömteli hangulatába lépcsőztem bele, észrevétlen... Szép ünnepet Mindnyájatoknak! 

Család a könyv körül

Történet egy sokoldalú famíliáról, ahol mindenkinek szívügye a könyv. Képek egy romantikus villáról, melyet a dédapa, Laszgallner Oszkár építész és festőművész, a műegyetem tanára épített a húszas években. Feleségével, a dédnagymamával közösen írt naplójából sok titok kiderül a korabeli társasági életükről, az eklektikus kúriát díszítő szobrokról… majd a nehéz évekről, a pincében ásott óvóhelyről, a telek feldarabolásáról.  

A példásan renovált, emlékeket őrző falak közt teljesedett ki az utódok családi könyvmanufaktúrája:, a nyomtatás, a kiadás és a terjesztés szerves egységében gondolkodó, a gutenbergi hagyományokat követő vállalkozás. Kelemen Eörs a nyomdász édesapa, Mária a műszaki rajzoló feleség, grafikusművész leányuk  Kelemen Ágnes és férje, Jeney Zoltán grafikus jóvoltából mára több tízezer oldalnyi nemzeti-kulturális emlék digitalizálásán, számos kis példányszámú, míves kézimunkát igénylő könyvritkaság és felbecsülhetetlen értékű kódex-másolat megjelentetésén vannak túl, miközben első kötetes szerzőkkel is foglalkoznak.

Egyedi kiadványaik sorában talán legszebbek Ágnes és Zoltán közösen illusztrált ifjúsági sorozata, Ágnes mesekönyvei és noteszei, melyek „Neske”illusztrációiról álmodozó szemű lányok és magányos királyfiak néznek vissza ránk. Megtalálod őket tarka mozaikkal borított furcsa kis kastélyukban, az ország egyik legszebb könyvesboltjában és az április-májusi Lakáskultúra Vizitkártya rovatában! Ha tetszett, add tovább!

Személyes díszletek: a filmes látványtervező vidéki búvóhelye

-"Megvettem egy víz és villany nélküli romot a hegyoldalban csörgedező patak partján... Ahol az ezerhétszáz négyzetméternyi gaztengerből eleinte csak a kémény és a félig beomlott falak teteje látszott, s ahol a konyhai sparhertre rászakadt a tető és a szentképek előtt egy lombos fa ágaskodott a tisztaszobában… - emlékszik "Tegyi mama" néhai házára és a vakmerő tettre Szabady Piroska belsőépítész, akinek kapolcsi portáján jártam. A szenvedéllyel felújított ódon parasztházban - mely leginkább egy szubjektív hangulatú élményraktárra hasonlít - a világlátott filmes látványtervező életéből, utazásaiból és emlékezetes munkáiból villannak fel tárgyak és történetek: a kisképzős évekről, a Magyar Televízió és a Mafilm díszletgyártó műhelyéről, az „Evita” és az „Amerikai rapszódia”c. filmek látványterveiről. Majd e "személyes sziget", vagyis az öreg épület és a vadregényes kert újjászületéséről, a bútorok eredetéről és további rekonstrukciós terveiről is mesél a sokoldalú tulajdonos. Mindezt a Széplak magazin április-májusi számában találjátok, immár digitális formában is. Képes előzetes itt a blogon, köszönöm, ha tovább adod :