Olaszrizling currys csirkével

„Happy cooking!”- így nevezi a nyári vendégváró alkalmakat Rohini Berry indiai textilművész és divattervező, akit a nyári hónapokban leginkább kiváló főzőtudományáról és kiskertjének fűszereiről- zöldségeiről ismerhet meg az otthonába érkező vendég. A mindig mosolygós, ébenfekete hajú hölgyet és szőke fürtös kislányát a közeli faluban is gyakran látni, ahol színpompás selyemkendőivel és ruháival a Káptalantóti „liliomkert piac” egyik kedvenc árusa. A szőke kislányról, Rohini magyar életéről és a Feketebács- hegy lábánál megbújó, új életre keltett birtokról főként egy magyar fiatalember, Gábor tehet, akinek házi borai és pizzái miatt is gyakran visszatérnek a nemzetközi kerti konyha alkalmi látogatói. 
-„Megvárt minket a saját álmunk!”- emlékeznek az öt éve átélt és azóta is tartó pillanatra, amikor sajátjuk lett a közel hatezer négyzetméteres terület és nekifogtak a beszakadt tetejű, drámaian elhanyagolt ház felújításába…
A vidéki rusztikus és patinás antik stílusok finom keveredéséből mértéktartó eleganciájú otthon és vendégház született, melyet sok kreativ megoldással, saját készítésű bútordarabokkal spékeltek, miközben a helyi piacokról és használtbútor kereskedésekből is rendszeresen vadásztak ide illő kiegészítőket. A hangulatos eklektika a ház falain kívül is folytatódik: Rohini aprócska textilbutikjában, ahol az organikus anyagokból készült keleti ihletésű ruhákat magyar igényekre szabta a designer-háziasszony. Valamint a tetőteraszos nyári konyhában, ahol a birtok zöldségei, gyümölcsei, fűszerei landolnak a házigazdák keze alatt, hogy a kedélyes beszélgetés és baráti italozás közben ízletes vacsorává alakuljanak az olasz-magyar-indiai fúziós konyha íratlan szabályai szerint. Mert e patinás házban zajló boldog főzőcske nem csak egy recepttár, hanem tudatosan alakított és valóban élhető életforma is.
Cikkem a júniusi Széplak magazinban olvasható, ha tetszett, oszd meg e posztot barátaid között!

Design a hátsókertben: az ötödik Art6 !

Amikor Somody Bea pilismaróti otthonáról és redesign-varróműhelyéről megjelent a vizitkártya cikkem, még csak kósza gondolatként létezett egy baráti alapon szerveződő alternatív designvásár ötlete. A kertjükben sétálgattunk Beával és arról a sok tehetséges kézműves-és iparművészről beszélgettünk, akik karnyújtásnyira, a Dunakanyar régióban élnek és csak egy jól irányzott hívószóra várnak ez ügyben... Hihetetlen, de alig telt el pár év és a hat barátból - Somody Bea és Soós Andrea ötletgazdák, valamint Galicza Eszter, Kaszanitzky Anna, Simon Edina,  Vida Judit - verbuválódott kreatív társaság már az ötödik designpartit rendezi Beáék gyümölcsfái alatt, az Esztergom-Vác-Szentendre háromszögből érkező alkotók részvételével. Az alapítók eredeti szándéka - miszerint egy privát, Duna menti környezetben közelebb hozza a részben ott élő alkotókat, művészeket, designereket a Dunakanyar környékbeli lakókkal, ugyanakkor elcsábítsa a budapestieket a megszokott designvásárok és bemutatók közegéből egy Duna menti kirándulásra - mára maradéktalanul sikerült! Aki már részt vett ezen az egészen páratlan hangulatú,, mesedélutánnal, divatbemutatóval, koncertekkel, performanszokkal, régi és új ismerősökkel tarkított, ízletes házi koszttal és termelői borokkal csurig töltött rendezvényen, garantáltan visszatérő vendég lesz. Akárcsak jómagam, aki folyamatosan tudósítok a színes társaság legújabb ténykedéseiről és mindenképp szerét ejtem a hátsókerti vizitnek, május utolsó délutánján, Pilismaróton. Jöttök velem? 

Angol pajta magyar tájon

-„…ma már úgy gondolom, hogy a telek választott minket!”- emlékszik az otthonkeresés kezdeteire Valéria, a vajdaságból származó vendéglátóm, aki  tizenkét év külföldi tartózkodás után angol férjével, Péterrel az oldalán tért vissza Magyarországra. A cserszegtomaji lakóhely kiválasztásában nagy szerepet játszott a feltöltődésre alkalmas, változatos tájegység, benne Európa legnagyobb gyógyhatású hévizi tava, Keszthely város műemlékeinek szépsége és a kis zalai falvak mesés hangulata.
A falusi gyermekkor emlékei és a szigetországban megszokott természet-közeli életszemlélet miatt egy átjárható, napfényes és közvetlen kertkapcsolatos épületben gondolkodtak, mely szerkezetében őrzi a hagyományos vidéki házak jellegét, de enteriőrjeiben és felhasznált anyagaiban formabontóan modern atmoszférájú. A stilizált angol pajtaépületre hajazó látványt és az otthonosság jegyeit hordozó belsőépítészeti megoldásokat végül egy helybéli építész, Nagy Krisztián vetette papírra. A jó arányérzékkel és választékos ízléssel bíró háziasszony szerint a bútorok, textíliák és dísztárgyak kiválasztása spontán alakult, de ahogy izgalmas olajfestményein, úgy itt sem véletlen a színek és formák finom harmóniája. A ház falain állandóan változó díszletként működnek Valéria színpompás festményei, melyek heti rendszerességgel születnek a művész keze alatt és amiket  saját kertjének élővilága inspirál. De vannak itt nonfiguratív művek a manchesteri művészeti akadémián töltött éveiből, vagy tarka tájképek a zalai „vindornyalaki mesék falva” öreg házairól, ahol már több ízben is járt a vizitkártya. Mostanában Valéria festményeiből kilépnek és „3-D életre” kelnek a kert lakói: kerámia madarak, halak lepik el a házat és a kert végi műhelyt, ahová minden nap elvonul alkotni. 
„Mintha egy végtelen, kreatív vakációt élveznénk nap, mint nap! „ – összegzik a megtalált otthonuk, csodás kertjük és a hazai táj hangulatát vendéglátóink, angol és magyar nyelven. 
Lakásbemutató cikkem a májusi "Otthon&kert" magazinban, előzetes itt, a blogon. Köszönöm, ha tovább adod...