Balaton anno

A délkeletre tájolt hosszúkás épület előtt mély völgy terül el szelíd szőlőskertekkel, melyeket a Felsőőrsre vezető út vonala zár le. Hogy meredek utcácskákkal folytatódjon lefelé, egészen az Ördög-árokig, melyben esős idő folyamán víz is csordogál. Innen fokozatosan emelkedik a Káptalani domb (a hajdani Káptalan erdeje) hatalmas fákkal és közöttük megbúvó sok-sok nyaralóval.  Hosszan elnyúló kontúrjával berajzolja magát a Balaton víztükrébe. A legenda szerint, a híres bakonyi betyár Savanyú Jóska is borozgatott ebben a pincében, mely két részből állt: a belső borospincéből és a szabadkéményű tűzhellyel ellátott előtérből. Később az 1900-as években kiegészült még konyhával, szobával és istállóval.

Jelenlegi tulajdonosa, Fekti Vera festőművész és férje 1979-ben vették meg a házat és így emlékeznek az elmúlt 35 évre:

-„Merész vállalkozás volt belevágni a szinte teljesen felújítandó ház megvételébe, de a csodálatos látvány megfogott bennünket.  Nem csoda, hogy még ma is tart a felújítás: az istállót egybenyitottuk, új vakolatok, vörösfenyő gerendás mennyezet csiszolása, ajtócsere, padlóburkolatok, vízvezeték, fürdőszoba, kertépítés, tereprendezés, stb. Évről évre mindig csak egy részlet. A család, a barátok és mi magunk végeztük a munkát. A ház berendezése hasonló „ütemben” készült: telerakva piacról és kéz alól kiselejtezett régiségekkel: tejesköcsögtől a falióráig…”

A hegyoldalba kapaszkodó teraszos kertből, a teraszon üldögélve valósággal rabul ejt a tó látványa, mely napszakonként más ruhát ölt és mindig új alkotásra késztet.  Ide gyökerezik Fekti Vera festészete, itt készülnek folytonosan azok a balatoni akvarellek, melyek veszprémi, székesfehérvári galériákban és tárlatokon lárhatók.  Olajfestményei témáját a vidéki gyerekkorból, régi családi fotókból, képeslapokból meríti, bennük a fényképezés elemei, a korai fotográfiák is tetten érhetők. A kopott, karcolt felületek, az öreg színek – a szépia-barna, az indigókék - szerepelnek azokon a képein, melyeken az elszakított múltat próbálja megőrizni az örökifjú rajztanárnő, s szinte maga is elvegyül az akkori járókelők, fürdőzők, fényképezkedők között.

Mostanában a régi balatoni fürdőéletet dolgozza fel : a fából készült fürdőházakkal, légsátrakkal, melyeket már csak korabeli képeslapokról láthatunk.

S épp ezt a békebeli és szerethető Balaton-felvidéki parasztpolgári hangulatot Igyekeztek megőrizni régi-új otthonukban. Júniusi cikkem az Otthon&kert magazinban, ha tetszik, vidd a hírét! Vera festményeiről érdeklődj itt, a blog emailjén.

Színekbe rejtett szavak

A három épületből álló birtok legkisebb házában, az egykori kertészlakban alakította ki különleges lakását a kétgyermekes festőművész, Lehoczky Krisztina.  A rusztikus hangulatú terméskő ház – eredeti funkciójához híven – ma is a gazdagon burjánzó, ősfás kert természetesen szervült része: szinte elbújik ebben a mesés ligetben...  Falait borostyán-és vadszőlő indák borítják, tövéhez mohos kövek, üde páfrányok lapulnak, oldalait körbeveszi a dús aljnövényzet és a szépen öregedő fák lombja.

Ezt a folytonos megújulást, az élet természetes lüktetésének szimbólumait, az újjászületés-motívumait találjuk odabent, a falakat borító és a festőállványon várakozó képeken, az átfestett bútorok felületén, a kovácsoltvas korlátok kanyarulataiban. Kanyargó indák, tűzpiros tulipánok, felrobbanás előtt álló bimbók, a teljesség körtáncát járó ívek, egymásba olvadó tónusok, párokba rendeződő organikus formák lepik el a vásznakat és magát az otthont, mely nem mindennapi tereivel önmagában is egy rendhagyó alkotás...

Az impozáns nappali a hat méteres belmagasságnak köszönhetően egy galéria szintet is magába foglal. Itt, a nap minden órájában, a változó fényfürdőben élnek igazán Krisztina óriási festményei, melyek kellemes szimbiózisban léteznek a saját tervezésű fa polcrendszerrel és tatami-asztallal, a szentendrei skanzenben látott, majd ”lemásolt„  mélyzöld szemeskályhával, a Távol-keleti utazásokról hazacipelt kilimekkel , a kultikus tárgyakkal és az iparművész testvér által kivitelezett kovácsoltvas korlátokkal.

De ugyanilyen színes eklektika, szabadon áramló látványfolyam hömpölyög a családi ereklyékkel és a további feldolgozásra váró tarka textilekkel zsúfolt tetőtérben is, ami alvóhely és varrószoba is egyben…. Vagy a meghatározhatatlan stílusú elvarázsolt konyhában, ahol a régi, lomtalanított bútorokat saját festéssel, kelim motívumokkal keltette új életre vendéglátónk. 

A felületeket fedő meleg, természetes földszínek visszaköszönnek a ház padlóját borító keleti szőnyegekről, a belőlük varrt párnákról, a nád-és rattanbútorokról,  a virágcserepeket rejtő kosarakról és szakajtókról,  de ott vannak a művésznő titokzatos, szenvedéllyel teli képein is...

 Lakásbemutató cikkemet erről az igazán inspiráló otthonról a kívül-belül megszépült A MI OTTHONUNK magazin májusi számában találjátok. Ha tetszik, vidd hírét!

A restaurált otthon

„A sok különlegességet nem csak begyűjteni, de elengedni is meg kellett tanulnunk” – emlékszik vissza Zoltán, az építészmérnökből lett bútorasztalos és restaurátor a kezdeti nehézségekre.  Amikor gyermekkori álmait követve a saját műhely beindításával megindult a régi bútorok, használati-és dísztárgyak intenzív gyűjtögetése és adás-vétele is. Majd mikor már a számtalan „népi és antik kütyütől” mozdulni sem lehetett kis panel lakásukban, párjával Andreával új lakóhely után kellett nézniük. A Veszprém-völgyben megtalált régi épület felújítása, korszerűsítése, benne a nagypolgári hangulatú  otthonuk kialakítása csaknem 2o éven át tartó intenzív elfoglaltságot jelentett, miközben három gyerekkel és néhány háziállattal gazdagodott a család. 

A borostyánnal befutott épületet mára már körülöleli a mohos kövekkel, szobrokkal és különleges növényekkel teli liget, mely itt, a város közepén is bensőséges, romantikus hangulatba ringatja az embert. A kert terméskő támfalához épített és stílusosan bebútorozott fedett terasz szabadtéri nappaliként” esőben is használható. A teljesen kicserélt tetőszerkezetre a tihanyi apátság lebontott cserepei kerültek, a romos pincéből hangulatos borozó lett.

A ház teljes berendezése – antik bútorai és műtárgyai - ide-oda vándorolnak az otthon és a restaurátor műhely között.  A gyerekszobai hintalótól a hálószobai cserépkályháig, a konyhai fűszertartón át az öreg  olvasófotelig minden helyiségre jut egy-egy szép és emlékezetes műremek. 

Ezek a család által kipróbált, vagy épp a megrendelésre készült darabok végül a saját antikvitás üzletükbe kerülnek, a veszprémi Óváros térre. Az egykori városi „bálház”utcára nyíló patinás helyisége a legjobb kezekbe került Zoltánék személyében, akik a felújítást követően saját gyűjteményükkel - főként Balaton felvidéki és sváb antik és népi bútorokkal, festményekkel, szőnyegekkel, üveg -és porcelán tárgyakkal  - töltötték meg az 1750-es évekbeli védett épület eredeti bolthajtásos szobáit.

Az antikvitás, a műhely és az otthon így válik a Varga család egységes hangulatú és harmonikus élet-terévé, amiben még a padláson talált néhai tulajdonos-házaspár portréja is megtalálta új helyét, amolyan „házvédő ereklyévé” nemesülve.

Májusi háznézőm az Otthon&kert magazinban, ha tetszik, add tovább a hírét! 
A csodás veszprémi ingatlan most új gazdára vár, részletekért írj nekem a vizit-face oldalon, vagy a vizitkartyablog@gmail.com címen.