Ottó és kövei

Akvarellel festi építészeti terveit, munkahelyén galériát nyit. Otthonában teszteli saját fejlesztésű köveit, melyeket, ha kell, kézzel kifarag. Hoffer Ottó, a művésztanárból lett manufaktúra tulajdonos talán a reneszánszból maradt ránk, akár egy míves, kemény sarokkő. 

 Jómagad is régi házban élsz családoddal. Hogy és mikor választottad ki a stílusos épületet?

 -" Ő választott minket! Feleségemmel megfogalmaztuk, hogy hol, milyen házban laknánk legszívesebben, s amikor beléptünk a varázslatos platánfa sorral koronázott Gyümölcs utcába, éreztük, hogy otthon vagyunk! Ha régi házban laksz, akkor sorsot is vállalsz és a történelem egy része leszel! – valljuk mindketten. 

Mikor 2006-ban megvásároltuk, minden falat tégláig csupaszítottunk, felújítottuk a vezetékeket, födémet, mindent. Amúgy a ház valamikor egy Török nevű köztisztviselő városi kúriája volt. Annyira leromlott az állapota a világháború környékén, hogy az ötvenes években még csirkeneveldének is használták! A ház eklektikus homlokzata borzasztó állapotban volt, a párkányok, konzolok, stukkók, reliefek kipótlásáról is gondoskodni kellett!

Miért fontos, sőt sorsszerű számodra, hogy saját innovációd – az „Otti kövek”– is részesei lettek otthonodnak? 

Lépcsőre, teraszburkolatra, falvédőre, lábazatra szüksége van az embernek. Nekünk pedig épp’ volt hozzá egy ötletünk! Az első betonelemeket, burkolólapokat a saját házunk padlásán készítettük! Beszigeteltem a szarufákat, mert hidegebb volt télen, mint az Északi-sarkon, nyáron pedig az elviselhetetlen hőség miatt nem tudtunk volna kísérletezni.

Amikor a sok betontól már lépni sem tudtunk, kitelepedtünk az udvari garázsokra- a szomszédság nagy örömére. Szó szerint a lapos tetőn öntöttünk egy-két hónapig! Így volt, hogy némelyik burkolatot a saját lakásunkban próbáltunk ki. Természetesen ma is ebben élünk, konyhától a kandallóig...

 Mit lehet tudni rólad, honnan jön a kreativitásod: családi örökségből, tanulmányokból, vagy élettapasztalatból ered? 

-      Édesanyám is festő és linómetszőként alkotott, a térképész munkája mellett. Édesapám pedig egy „kalandor vállalkozó” volt gyermekkoromban! Szóval „hardveresen” belém van kódolva az, amit most teszek! Egyébként biológia-rajztanár szakon végeztem, de mindig minden a művészet felé sodort és szerettem volna a magam ura lenni.

        A főiskolán már kiállító művészként alkottam és Ausztriába jártam akvarellezni, amikor csak tehettem. Az a furcsa életmód megtanított sok mindenre: merni, akarni, küzdeni, festeni, dolgozni sokat, akkor is, ha nincs kedvem hozzá! Ma is akvarellel készítem a színes látványterveimet, nem számítógéppel!

Mikor és milyen élmény inspirálta az ötleted, hogy épp kőburkolatokat gyártás?

-     Gyermekkoromban az volt az álmom, hogy egyszer építek egy hatalmas várat. Ha strandra megyek, ma is azt keresem, hogy merre van egy homokkupac, ami éppen alkalmas várépítésre! Ez az élmény mindig elkísér életemben! Évekig csak belsőépítészettel foglalkoztam, de egy-egy tervem megvalósításához kevés használható, profi anyagot találtam Magyarországon. 

Márpedig, ha elhatároztam, hogy egy mediterrán ház úgy fog kinézni, mintha egy toszkán képeslapról jött volna, akkor azt megcsinálom! A gondolatból valóság lett : egy nap arra ébredtem, hogy három manufaktúránk termelését kell összehangolnom, ahol olyan burkolatokat, elemeket gyártunk, amelyek alkalmasak a terveim megvalósítására.

-        

Milyen hiányt pótolnak speciális burkolataid, mi a legfőbb ismérvük, ami versenybe száll a terméskővel?

-     A terméskővel nem akarunk versenyezni! A mi termékeink kiszámíthatóan tartós kvarcbeton anyagok, stílusban illeszkednek egymáshoz, és több mint 120 féle színben készítjük őket. Magyarán pont olyanban, amire szüksége van az enteriőrnek, háznak, tervezőnek. Készítünk burkolatot falra, földre, kertbe. Hozzá lépcsőlapot, lisztellót, osztópárkányt, konzolt, dekorációkat, és sorolhatnám.

       Az egész egy rendszer. Valójában nem terméket, hanem komplett esztétikai élményt árulunk. Ezért tervezők, építők, építtetők, borászatok, éttermek, és önkormányzatok egyaránt keresnek minket. Rengeteg építési helyzet adódik, amikor többszáz termékünk egyike sem fedi a stílust, funkciót, vagy a méretet. Ilyenkor összedugjuk a fejünket, és fejlesztünk egy éppen oda illő új formát, színt, vagy anyagot. Éppen az évente jelentkező többszáz kreatív kihívás tartja a lendületet bennem és bennünk!

Hogy kamatoztatod a szabad alkotást jelenlegi munkádban? Milyen az, ha a művész-alkat egy komoly vállalkozást működtet? 

-       Ha házat, vagy burkolatot tervezek, ha céget vezetek, mindig az összképet és a harmóniát keresem. Az egészet nézem, amelynek az alkatrészeit próbálom megteremteni. Ha kell vezető vagyok, de ha művészetről van szó, akkor átkapcsolok egy másik dimenzióba: galériát nyitok saját munkahelyemen!

       Hiszen egyre kevesebb időm van festeni a manufaktúra vezetése mellett, ám a művészettől sosem szeretnék elszakadni. Most, hogy impozáns bemutatótermet építhettünk, valamit be tudok pótolni ebből a lemaradásból. Lehetőséget biztosítok tehetséges alkotóknak és egy jó helyet a szakmai-baráti találkozásra. Remélem hamarosan én is a kiállítók között lehetek… de most futok, vár a kislányom és a napi rendes kutyasétáltatásunk!

 Legújabb vizitkártya sztorimat a Széplak magazin őszi lapszámában találjátok, nyomtatásban. Ha csatlakoztok a vizitkártya közösséghez, nem maradtok le a következő otthon-kalandról sem.

Iskolából otthont

A levendulamezőiről híres Balaton felvidéki falu régi iskolája egészen 1929-ig működött. Ebből, a pusztulásnak indult épületéből alakították ki elegáns otthonukat és vendégházukat a vidéki táj fővárosi szerelmesei.

 „- Lényegében lakhatatlan épületet vásároltunk, így a teljes ház felújítása és a plusz épületrészek kialakítása 2 évig tartott… Nagy segítségünkre volt építésztervezőnk Haász Lőrinc és a kivitelezőnk,

Tefner Imre csapata, sőt  számos helyi mesterember.” – mesél az utóbbi évek hétköznapjairól Andrea, aki nem csak az építkezés idejére mondta fel a fővárosi életét, de idővel végleg dörgicsei lakos lett. 

Bár férjével, Zoltánnal rengeteget dolgoztak a házrészek felújítása alatt, sőt a kert végleges kialakítása és gondozása is folyamatos munkával látja el őket, mégis egy jóval minőségibb életvitelre leltek itt - a kolostorromjáról és levendulájáról híres vidéken -, mint a zajos fővárosban. Ugyan még fel-fellátogatnak elegáns budapesti lakásukba (melyről cikkemet ITT találjátok), de a házigazda elmondása szerint, már csak itt tudja tökéletesen kipihenni a sok utazással járó munkáját. Így nem ritka, hogy a gyakran üzleti kapcsolatokból érkező szállóvendégeik nem az öltönyös tárgyalópartnerrel, hanem egy mackónacis, négykézláb gazoló sráccal találkoznak a kertben, Zoltán személyében. 

Aki lelkesen vezet körbe, felidézve a számukra szinte csakis jó élményekkel járó felújítást: 

„–Az új tetőszerkezet és a manzárd kialakítása miatt alaposan vissza kellett bontani a régi kőházat, de igyekeztünk a stiláris elemeket megőrizni a szép boltívek és ajtónyílások formáival. A kicserélt összes nyílászáró is az eredetire hasonlít, csak a színeken változtattunk az egységes arculat miatt. A házba még a víz sem volt bevezetve, így nem úsztuk meg a teljeskörű korszerűsítést, a gépészeti- elektromos hálózat és a fűtési rendszer kiépítését.

A vidéki-nosztalgikus hangulatot és színvilágot az a tény inspirálta, hogy ez az épületrész a régi, eredeti ház, tehát szerettük volna ezt az örökséget a klasszikus vidéki stílussal jelezni, kiemelni. Visszafogott, pasztellszíneket terveztünk, ami egy kicsit franciás hangulatot kölcsönöz az enteriőrnek. Azt gondoltuk, ez így méltó az 1888-ban kőből épült iskolaépülethez”.

A hűvös skandináv bútorokat és konyhát jól kiegészítik a Koncz Antik thonetszékei, melyeket Andreáék festettek szürkére. A burkolatokat is árnyalatok szerint válogatták egymáshoz. Az antik hatású Jotul kályha remekül illik a környezetbe, arról nem is beszélve, hogy milyen hangulatos, amikor ropog benne a tűz. Mellette a régi komód a tihanyi piacról került ide.

A hálószobában meghagyták az épület eredeti kőfalát. Hozzá a rusztikus pajtaajtót Lacza Lajos herendi asztalos készítette több kisbútorral és az összes külső nyílászáróval együtt. A mennyezeti rojtos függőlámpát a Woodelierben vadászták. Provencei utazások, szálláshelyek hangulatát idézi a vendég hálószoba bútorzata is, melyet művészi grafikákkal, antik kiegészítőkkel és a Lameridia elegáns lámpáival egészítettek ki.

Az előszoba ZenitHome méhsejt- járólapjaihoz  jól illik az Artkraft vaskeretes tükre, mely egy ipari csarnok ablaka volt. A modern fürdőszoba visszafogott tónusa, elegáns hullámos  burkolata alkalmazkodik az egész ház nagy műgonddal válogatott berendezéséhez, melyben kerülték a harsány színeket, a hivalkodó formákat. 

Ezt a jó ízléssel és mértéktartó eleganciával fűszerezett tudatos értékmentést az ide betérők is azonnal észreveszik és sűrű visszatérésükkel kellőképp értékelik. Házbemutató cikkemet nyomtatásban az augusztus-szeptemberi Kiskegyed Otthonában találod. 

Kövesd a Vizitkártya közösséget, hogy ne maradj le a következő otthonkalandról sem!
A cikkben szereplő dörgicsei vendégház elérhetősége: https://www.facebook.com/d4apartments/ 

Asztalosfabrik, a mi otthonunk

Az elsőszülött gyerkőcnek szánt, saját készítésű babaággyal kezdődött Gábor és Viktória története, mely mára családi bútormentő vállalkozássá érett. Csak az idilli helyszínt kellett megtalálni hozzá, az sem baj, ha az ország másik végében… A bátor álmodozók meséje következik, háttérben a zalai tájjal.

 -Őket feltétlenül keresd meg! – keltette fel a figyelmemet lakberendező barátnőm, aki egy bútorfestő workshopon ismerkedett össze a szimpatikus házaspárral, a kapolcsi Művészetek Völgye Fesztivál forgatagában. A helyszínen begyűjtött és hozzám vándorolt szórólap alapján kisvártatva körülnéztem a reklámozott honlapon: vidéki szálláshely és házilekvár-készítés egy helyen, asztalos műhely és bútorfestés spéci technikával, ugyanott….

Nem sok ez egy kicsit, így összefőzve? - gondoltam első blikkre, mikor egy szép nyári reggelen beütöttem a gps-be az úticélt: Kisgörbő!

-De, ez nagyon sok…! A minap össze is számoltuk, hogy a hatévnyi zalai életünk alatt közel 15oo négyzetméter alapterületű épületet mentettünk meg a teljes pusztulástól. Ez, a hozzájuk tartozó 14o gyümölcsfával, a 6hektárnyi kerttel és egyéb földterülettel már komoly mennyiség… A felújításhoz folyamatosan pályázunk, néha sikerrel. Saját biztos munkahelyeinket magunk mögött hagyva mindketten kivesszük a részünket minden munkafázisból, még kertészünk sincs… Viszont profin bánunk a traktorral, a szivattyúval, a láncfűrésszel és lassan több tucat foglalkozásból levizsgázhatnánk… – kaptam meg a választ kétórányi autózás után, maguktól a három gyermekes házigazdáktól, a településmérnök  végzettségű Viktóriától és Gábortól, aki hivatásos katonatisztből lett life-coach. 

De legelső tanult tudását, a bútorasztalosságot is profin űzi, mely mostanság a legfőbb szenvedélye. Az említett épületek közül az óriási pajtában kapott helyet a gépekkel jól felszerelt bútorasztalos műhely, s az innen kikerült szépséges darabok a szomszédos kúria látványműhelyébe várják az utolsó ecsetsimításokat. Ez már inkább Viktória birodalma, ahol a színpompás angol festékeket nem csak megvenni, de kipróbálni is szabad. 

Havonta rendeznek bútorfestő foglalkozásokat, ahol a profi felújító technikát bárki ellesheti tőlük. Jönnek is a szorgos redizájner- jelöltek, akár száz kilométeres távolságról is! Közülük többen itt is maradnak egy hétvégi lazulásra Gáborék vendégházában, a Vadleányban, ahol az erdei séta után egy forró szaunával, vagy a ház előtt csörgedező hideg forrásvízzel frissül fel a látogató. Idillien békés helyszín ez a lelki munkára, az önmagunkba nézésre is, ahol a jelentkező csoportoknak maga az Afganisztánt is megjárt házigazda tart életvezetési tréninget.

De vendégek ide, táborok oda, a kertben termő több mázsányi gyümölcs – ribizli, szeder, eper, málna, birs és körte - nem alkalmazkodik. Amikor érik, gyorsan szedni, mosni, darálni, befőzni, üvegbe porciózni, dunsztolni, cimkézni kell… Majd mire mind az ezer üveg kézműves lekvár és szörp utolsó cseppje is elfogy tavalyról, Vikiék már az idei szortimentet tárazzák be a hűvös pajta konyhájába.

Majd az egész heti munka után – mikor a két nagyobb gyerkőc is hazatér a távoli kollégiumból - az asztal körül végre együtt a család. Ízléssel felújított otthonukban, a falu egykori jegyzőjének házában – ami később postahivatalként szolgált – tágas, egybenyitott terek és szeparált szobák szolgálják az öt fős família kényelmét és igényeit. 

A míves, megújult részletek – az eredeti nyílászárók és gerendázat, a terméskő falak - saját kivitelezésűek, de a stílusos lakberendezési ötletek is mind a háziak, Gábor és Viktória tehetségét dícsérik. 

Ezért az asztalosfabrik hitvallása betűre megegyezik saját, világról alkotott nézetükkel:

„-Számunkra az jelenti az értéket, ami gyermekeink, a következő generációk részére megörökölhető! Legyen az bútor, ház, vállalkozás és családi élet…”

Életmód cikkemet még több tartalommal, az A MI OTTHONUNK magazin szépséges dupla nyári számában találod meg, nyomtatásban. Csatlakozz a VIZITKÁRTYA közösséghez is, mert vár rád a következő otthonkaland!