Szentendrei „House of Art”

 Harmadik éve szervezik otthonukban a nyitott műhely alkalmakat, kitárva közös lakás-műtermük ajtaját, ahol beszélgetésekkel, finomságokkal és új műveikkel várják az érdeklődőket. Míg a jókedvű közös varró-tanfolyamon gyerekek és felnőtteknek merülnek el a textiltervezés rejtelmeiben, elkészítve a karácsonyra szánt ajándékokat is. Farkas Bori textiltervező és Palyov Péter festőművész vendégei voltunk.

A romantikus Bükkös patak partján, szobrokkal teli kertben éltek. Mit tudhatunk e különleges helyről, ami egy művészcsalád élő múltja és jelene?

A családi birtokot még nagyszüleim vásárolták az 1930-as évek végén. Azóta már a negyedik generáció él itt együtt. Szüleim, Rákossy Anikó festőművész és Farkas Ádám Kossuth-díjas szobrászművésszel és Róza lányommal együtt, de külön háztartásban élünk. A birtok fő épületéhez öt éve építettük hozzá a saját kis házrészünket. Bennünket inspirál ez a családi közeg, miközben városunk is nagy hatással van ránk, főleg Peti tájképein köszön vissza. Szentendre nekem az életem – a felmenőktől kezdve a munkámon át a barátokig minden ideköt. Minden szempontból zseniális hely! Jó a fekvése, gyönyörű a belvárosa, rengeteg művész él itt, és pezseg az élet. 

 Otthonotok kialakításában mely részletek tükrözik saját ízléseteket? Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok a berendezésben?

Célunk volt, hogy életterünk stílusában alkalmazkodjon a régi tornácos házhoz. Ebben segített Panyi Ottó építész barátunk, aki kiváló munkát végzett. Ligetes kertünk és teraszunk az otthon szerves része, egy külső műterem. Fontos, hogy kényelmesen elférjünk a rengeteg növényünkkel is, hiszen szeretjük a dzsungel-hatást. Bútoraink jó része megörökölt, vagy lomizott, amiket Peti gyönyörűen felújított. Sőt, munkáim is a tér szerves alkotórészei: az egyedi faliképek, táskák, asztali futók, ágytakarók, párnák és minden, ami egy lakásban elképzelhető textilből. Minden anyagmaradékot feldolgozok termékeimben, kedveltek pachwork munkáim.

Hogy született meg a „House of Art” ötlete, miközben két különböző alkotómunkát működtettek egy fedél alatt?

Mivel kis helyen élünk, gyakori kérdés hogyan tudjuk összeegyeztetni a magánéletünket a workshopok és műhelyvásárok jövés-menésével. Rendszeresen tartok workshopokat, hetente jönnek hozzánk alkotni és nyáron gyerek művészeti táborokat is szervezünk. Fontos számunkra a közösségi lét, a közösség- teremtés. Küldetésünk, hogy kapcsolódni tudjanak a művészetet szerető, alkotni vágyó emberek egy meghitt, otthonos térben. Ez egy hiányt pótló tevékenység a mai elhidegült világunkban.

Honnan ered bennetek a művészi véna és mi ad folyamatos inspirációt a pályátok során?

A művészi véna nálam genetikailag kódolt. A nagymamám grafikusként dolgozott – ő illusztrálta többek közt a Pöttyös Panni könyveket és a Mosó Masa mosodáját. Szüleim műtermében nőttünk fel testvéremmel, Farkas Zsófi szobrászművésszel. A „textilezést” otthon, mellettük kezdtem el – takarókat, babákat és faliképeket varrtam nekik. Időközben elvégeztem az Iparművészeti Egyetem művészeti menedzser szakát, amely tudás nagyon jól jött később a Kortárs Művészeti Piac (KOMP) megszervezéséhez.

Petinél más a helyzet, nála egyszer csak berobbant ez a "gén". Magától talált rá a saját útjára és hangjára a festészetben. 2007 óta egy nap nem telik el anélkül, hogy ne festene, leginkább az impresszionisták ihletik. Témáit Szentendre utcáiból meríti, melyek struktúrája, fényei-árnyékai és a színek tónusai harmóniába rendeződnek festményein. Szentendre, Amszterdam, Berlin hangulata hol absztraktba fordulva, hol hagyományos plan-air-tájképként tükröződik vásznain, izgalmas olaj, akril, sőt textilrétegekben. Rendszeres kiállítója a Szentendre Éjjel-nappal fesztiválnak, a város galériáinak, művész kávézóinak és éttermeinek.

 Kiknek ajánljátok az egyedi táskákat és a varró foglalkozásokat? Hol találkozhatunk legközelebb veletek és műveitekkel?

Ajánljuk a varró és festőworkshopjainkat mindenkinek, akit érdekel az alkotás folyamata, a technikák, vagy csak inspirálódni szeretne. Minden foglalkozás után saját, egyedi tervezésű táskával, festménnyel és nagy adag sikerélménnyel térnek haza a résztvevők. Karácsonyi Műhelyvásár advent idején több ízben lesz nálunk, december 15-16-án is. Egy rendhagyó divatbemutatón is szerepelnek táskáink Bagdi Kata textiltervezővel, dec. 10-én 16 órakor a szentendrei Folt kávézóban. Találkozzunk ott és koccintsunk az ünnepekre e magazin olvasóival is!

Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu portálon jelent meg. Festmények és lakástextilek, workshopok: http://houseofart.hu/

Fotelok, fazonoknak

 A restaurátor végzettségű foteldoktor egy romantikus szigeten él, szobrokat rejtő ősfás kertjében. Háza egyszerre otthonos és rendhagyó csakúgy, mint vagány bútorai, melyeket avitt darabokból álmodik újjá. Mihály Bernadett, a FotelOm műhely arca látta vendégül a vizitkártyát.

Egy dunai szigeten élni paradicsomi állapot, de komoly logisztikát is igénylő életmód. Mikor találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg Szigetmonostorban?

A Képzőművészeti Egyetem utolsó évében eldöntöttük férjemmel, hogy vége az albérletes időszaknak. Mindig fontos volt számunkra a természet, így Budapest környékén kezdtünk bolyongani a kis Trabantunkkal. Olyan otthonnak való helyet kerestünk, ahol műtermet is ki lehet alakítani és ahonnan a nagyváros sincs messze. Így sikerült rábukkanni 1992 telén a Szentendrei-szigeten egy kis házra, ami szerelem volt első látásra. Eleinte úgy éreztük, mintha egy nyaralóhelyen laknánk, de több évtized távlatából megtanultuk reálisan látni ezt a helyet: a tömegközlekedés hiányát, az állandó kompozást, a Duna vízszintjének változását. Kiköltözésünk után a barátok eleinte látogatóba jöttek, majd többen itt ragadtak, mert megfogta őket a hely varázsa. Egy fantasztikus, egymást segítő szellemi-, művészeti-, spirituális közösség alakult ki, ami részben még most is működik. 

Kapcsolatotok a házatokkal immár 35 éves és a családdal rugalmasan változtak a terek is. Miként tükrözik ízléseteket, saját kezetek munkáját?

Lassan, hosszú évek alatt tudtuk csak újítgatni a házat, ahogy a pénztárcánk engedte. Eleinte egy szobában laktunk gyerekünkkel hárman, a nagyszülőktől örökölt és az általunk gyártott bútorok közt. Sokszor azt vettük észre, hogy nem is baj, ha nem volt pénz egy-egy ötletre, mert kis idővel már egy még jobb elrendezést gondoltunk ki. Szerencsések vagyunk, mert meg tudjuk tervezni mi a jó nekünk és sok dolgot el is tudunk készíteni mi, magunk. A lakásban sok a párom által készített lakberendezési elem: ilyen a konyhasziget fölötti elszívó és az előszobaszekrénybe beépített oszlop, ami egy pályázatra készült makett része. Vagy a fürdőszoba kialakítása és a kicsi télikertből átalakított játszószoba, ami idővel szülői hálóvá alakult. A házunknak nincsenek alapjai - mint itt a régiek közül egynek sem – de a klíma szempontjából mégis zseniális az „egy sor tégla, egy sor vályog” technikának köszönhetően. 

 A házban két restaurátor műhely is helyet kapott. Mit jelent számodra az itthon végzett alkotómunka és mi az, ami inspirálja új ötleteidet?

A régi lakrészünket szobrász-restaurátor férjem műtermévé alakítottuk és lett még egy tér, ami az én kis kuckóm. Ahol a foteleket öltöztetem, ahol gondolkozom, rajzolgatok, terveket szövögetek a most már kereskedelmi mennyiségű alapanyagaim és régi tárgyaim társaságában. Amikből folyton kitalálok valamit, átalakítom, hasznossá teszem őket. Tele vagyok olyan ötletekkel, amiktől még különlegesebbek lesznek a bútoraim, így azt hiszem, hogy egy adag lelkesedést is kap az, aki velem készítteti a foteljét!Az otthonunk és a bútoraim egyaránt eklektikusak, mert a változó trendek helyett ez a stílus tetszik nekem. A lakásban a sok kis lámpa meleg fénye, a textilek színei és puha tapintása, a színes poharakon vándorló napfény, a nyugalmat adó illatok: ezek a fontos részletek inspirálnak a munkámban is!

Kiknek ajánlod az általad felújított bútorokat? Lehet-e tudni, hogy milyen személyiségekhez kerülnek a megvásárolt fotelok?

A foteljeim nem illenek mindenkihez. Az a tapasztalatom, hogy csak színes, egyedi ötletekre nyitott egyéniségeknek valók. Azoknak, akik meg akarnak őrizni valamit a régi világból: a nagymamánál, nagypapánál töltött hangulatból, ugyanakkor hozzá szeretnék adni a saját maguk stílusát, ízlését is. Illetve azoknak, akik nem egy sorozatgyártott bútordarabra vágynak, hanem valami olyasmire, aminek a tervezésében ők maguk is részt vehetnek, ami megalkuvás nélkül a sajátjuk. Az eddigi munkáim igazán különleges emberekhez kerültek, legtöbbjükkel ma is tartjuk a kapcsolatot. Örülök, hogy megismerhettem őket és álomfoteljeim otthonra találtak náluk.

Vizitkártya cikkem a www.alkotoenergia.hu online magazinban jelent meg. Egyedi felújított fotelek: www.fotelom.hu

Budapest szívében lüktet a Ritmo

A 2024-es Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében idén is jelentkezik a főváros legnagyobb világzenei fesztiválja a Budapest Ritmo, mely zenei legendákat, izgalmas kísérletezőket, közös táncba hívó ősi dallamokat és filmbe illő sorsokat egyaránt kínál a közönségnek. Kedvenc zenei fesztiválom ajánlója: 

A Hangvető három napos fesztiválján - április 11,12,13-án - a zene szárnyán kapcsolódhatunk más kultúrákhoz, akár a szakmai konferencián, az ingyenes showcase-napon és szabadtéri bulikon, vagy a hajnalig tartó concert-dömpingen. Az idei Budapest Ritmo olyan “nagyágyú” előadókkal várja a közönséget, mint a legendás Salif Keita, Gérald Toto, Gaye Su Akyol, vagy a hazai Duckshell. Ám a felfedezés élményeként olyan új kedvenceket is találhatunk magunknak, mint az afrosanzont játszó Gérald Toto, az éteri hárfás Cerys Hafana, a brácsa-stand-upos Jelena Popržan, a dark folkos Daj Ognia, az etno-jazzista Ágoston Béla &Teodosii Spassov.

Salif Keita

Csütörtöki showcase a Szimplában

A Ritmo felvezető eseménye idén is az ingyenes showcase-nap a Szimpla Kertben április 11-én! Ahol hat feltörekvő zenekar értelmezi újra a világzenét a saját felfogásukban. Az autentikus határmenti dallamoktól (Hajda Banda) a cseh folk és nu-jazz projekten át (Hrubá Hudba), a DIS IS MARKĒTA izgalmas kísérletezéséig széles a kínálat. A PJEV női a cappella formáció gyönyörű balkáni énekekkel, a lengyel Daj Ognia egy középkori búcsút megszégyenítő dark folk őrülettel érkezik a seregszemlére, míg a hazai szcénát az Elán pán-balkáni kávéházi cigányzenéje képviseli.

Gérald Toto

Pénteki karnevál az Akvárium Klubban

Az első fesztiválnap vezérelve a kísérletezés: a péntek Vincent Moon, a Dalindával közös élő filmperformanszával indul, majd a Ritmo egyik „legnagyobb dobásának” titulált Gaye Su Akyol pszichedelikus török rockjával, és a Decolonize Your Mind Society transzzenéjével folytatódik. A napnak azonban itt még nincs vége, hiszen a bantu punkkollektíva, a BCUC katartikus szeánsza, a bécsi brácsafenomén, Jelena Popržan stand up-ja, valamint Ágoston Béla és a bolgár kavalmester, Teodosii Spassov etnojazz kísérlete is várja a fesztiválozókat.
Az est vége felé a Nouvelle Vague-ból is ismert Gérald Toto bársonyos hangja vesz vissza kicsit a hőfokból és tereli az éteri lebegés felé a Ritmo közönségét, a napot pedig a venezuelai DJ Rafael Garnica szettje tesz teljessé.

Puuluup 

Szombat esti tánc az Erzsébet téren és az Akváriumban

A szombatot nem lehet megúszni tánc nélkül: erről az élő mali afropop legenda, Salif Keita, a Terne Čhave és a Romano Drom zenészei, valamint az olasz költő-aktivista, Luca Bassanese gondoskodnak majd. Az Erzsébet téren Antonis Antoniou ciprusi sound artist szettjére lehet bemelegíteni, akit a makedón trombitás, Džambo Aguševi követ hamisítatlan balkáni rezesekkel, majd pedig robban a Duckshell-bomba. Az önfeledt bulit olyan elmélyülős koncertek egyensúlyozzák majd ki, mint a walesi Cerys Hafana, vagy Almir Meskovic és Daniel Lazar harmonika-hegedű duója, az észt Puuluup pedig mindkettő lesz egyszerre: a talharpa-alapú nu-folk-őrületre új hallójáratok nyílnak és megmozdul a láb. A mozgalmas estét a biztoskezű bosnyák antropológus, DJ Sabs zárja.

BCUC

Erős hangok filmen

A Ritmo filmprogramja máshol nem látható zenei portré- és dokumentumfilmeket és saját produkciós zenei filmeket tartogat a Toldi moziban.

Jegyek, bérletek a Budapest Ritmo weboldalán vásárolhatók, ahol az egyes zenei produkciókba is belehallgathatunk: https://budapestritmo.hu/

Facebook esemény: https://www.facebook.com/events/1569234593885768

 

Forrás, képek: Ritmo sajtó

 

 

Budapesti tetők felett

 Vendégségben Marcus Goldson angol képzőművésznél, aki úgy látja és ábrázolja a várost, ahogy mi, a lakói már észre sem vesszük. Az utcáról inspirálódik, a hétköznapokban megélt élményeit meséli el vizuálisan, ami olyan számára, mint egy terápia: a való élet feldolgozása. Ironikus grafikáival tükröt tart elénk, miközben ő egy tágas tetőtérből tartja szemmel a budai oldalt. Utazásról, költözésről és a megtalált otthonról beszélgettem vele és feleségével, Ildikóval.

 Hosszú évekig a főváros pesti oldalának számos kerületében laktatok. Miként találtatok rá jelenlegi otthonotokra és mi tetszett meg a budai környékben?

Az előző lakásunkat is nagyon szerettük Pest belvárosában, ezért nem akartunk a megszokott urbánus lakókörnyezetünktől távol keresgélni. Hisz nagyon jó itt a közösségi élet, a munkánk is nagyban a belváros környékéhez kötődik, és nem utolsó sorban, mindketten kerékpárral közlekedünk télen-nyáron. A Szabadság híd „túloldala” mellett döntöttünk, mert elég jól ismertük ezt a 11.kerületi környéket. Láttuk, ahogy évről-évre egyre izgalmasabb, kellemesebb a hely többek közt a Bartók Boulevard Egyesület jóvoltából. Idővel mi is az egyesület tagjai lettünk, hisz a lokálpatrióta közösségépítés jobb, mint a pesti „turista nyüzsgés”. Az utca, ahol lakunk, zöld és csendes, de a sarkon túl lüktet a város. Három éve költöztünk ide, elég kalandosan: a covid járvány alatt, amikor mindenki bezárkózott. Régi álmunk volt egy tetőtér, így egy évekkel korábban kinézett lakást vettünk meg, mert jól emlékeztünk a pillanatra, amikor először léptünk be - teljesen ismeretlenül, az utcáról becsengetve - és olyan volt, mintha mi laknánk ott. Azonnal megtetszett ez a jól megtervezett kilencvenes évekbeli tetőtér, nagy közösségi terekkel, mindenkinek saját zuggal és terasszal, ahol még kertészkedni is lehet.

A lakást sok ötlettel a saját ízlésetek szerint alakítottátok. Vannak-e kedvenc redesign megoldásaitok, bútordarabjaitok?

Nem sok időnk volt a felújításokra beköltözés előtt, de szerencsére falakat mozgatni nem kellett. A konyha teljes felújításon esett át, a járólapokat mindenütt műgyantával öntöttük le, a felső szinten pedig a padló csere helyett a festés mellett döntöttünk. A nappali régi kopott-törött hajópadlójához sem nyúltunk, mert tetszik a kopottas kinézete, ahogy a lakásban lévő faburkolatoké, lépcsőké, gerendáké is. Bútoraink nagy része használt darab, igyekszünk minél kevesebb újat venni! Szeretünk lomtalanításokon vadászni, járunk piacokra és olyan izgalmas helyekre, mint az Artkraft Loftdesign, ahonnan a nappali óriási komódja való. Kedveljük a színeset, a régit, a nem tökéleteset, vagyis az eklektikus berendezést, amelyek darabjai első látásra nem feltétlenül illenek össze, de aztán mégis összeáll a harmónia. Imádjuk növényeket is, minden mennyiségben! Vannak, amelyeket még az első közös lakásunkból valók, vagy amiket a szomszédoktól kaptunk sok évvel ezelőtt: mindegyiknek története van!

Marcus Kenyában nőtt fel, Angliában tanult, míg Ildikó angoltanárként a vajdaságból Londonba került, ahonnan együtt költöztetek Budapestre. Mit jelent két világpolgárnak az otthon?

Két gyermekünk érkezése előtt sokat utaztunk, legfőképpen Észak- és Kelet Afrikában, Ázsiában és a Közel-Keleten olyan helyekre, ahol akkor még nem voltak kitaposott turistautak. Örülök, hogy megtapasztalhattuk Szíriát olyannak, amilyen a háború előtt volt, ma is egyik kedvenc helyünkként tartjuk számon. Utazásaink során mindig sok lakberendezési tárggyal vagy textíliával tértünk haza, óriási csomagokkal. A nagy fekete kaspónk Etiópiából való: hihetetlen, de nem törték össze a poggyászpakolók. Marcus munkáin végig kísérhető, hogy merre laktunk külföldön és Budapesten belül számos kerületben. Mindegyiknek megvolt a maga sármja és mindenhol sokat tanultunk a környezetünktől és a környezetünkről.

Bárhol találkozunk velük, Marcus grafikáinak, festményeinek stílusa azonnal felismerhető. Honnan ered benne a művészi véna és hol láthatjuk munkáit aktuálisan?

Marcus nem művészi családból származik, apja agrármérnökként került Kenyába, édesanyja matematikát és kémiát oktatott. Kenyában töltött gyermekkorában az afrikai művészek és kézművesek színvilága és leleményes alkotói hozzáállása formálta vizuális világát. Már tinédzserkorában nyilvánvaló volt számára, hogy ebben a közegben érzi jól magát, így 15 évesen otthagyta az angol bentlakásos iskolát, hogy művészeti szakgimnáziumba iratkozzon. Utána a szobrászatot választotta, majd mikor Magyarországra költözött, elkezdte festeni a várost és megszerette ezt a kifejezési formát.

Vannak olyan művei, amelyeken hónapokig dolgozik, mert nagyon részletgazdagok - akvarellel fest, de nem a szokványos akvarell-technikával - és van olyan, ami 1-2 nap alatt lett kész, sőt olyan is, ami a helyszínen születik. Időnként szobrokat is készít, leginkább hulladékanyagokból. Ebben az évben Dél-Koreában volt nagyszabású kiállítása, harminc Budapestet ábrázoló festményével. Illusztrációi fellelhetőek különféle magazinokban, festményeit számos ismert hazai és külföldi bárban, kávézóban vagy galériában állítja ki rendszeresen. Nyomataival – melyek közvetlenül tőle is megrendelhetők - a nagyváros hangulatát bárki magával viheti saját otthonába!

A cikk az alkotó energia magazinban jelent meg. A művész honlapja: www.marcusgoldson.com

Az anyag, mint kihívás

 Sokoldalú vendéglátónk igazi redesign szemléletű művész. Alkotásait és használati tárgyait olyan természetes, újrahasznosuló anyagokból tervezi, melyek nem terhelik feleslegesen a bolygót, másokat is kreativitásra sarkallnak és ezt a szemléletet erősítik a befogadó fogyasztókban.  Várszegi Kata textil-designerrel az otthonában, egy újjáélesztett bauhaus házban beszélgettem.

Honnan ered a művészi véna, melyet megörököltél, tovább fejlesztettél és ma is tökéletesítesz?

Édesapám a Vígszínház hangmérnöke volt, rendkívül kifinomult ízléssel rendelkezett. Anyai ágon a nagyanyám mesterszabó, de a női felmenőim szinte mind gyönyörűen kézimunkáztak. Soha nem is volt kérdés, hogy milyen pályát választok. Vayer Tamás díszlettervező asszisztensenként kezdtem a művészi tanulmányaimat. Rengeteg tanulásban és tapasztalásban volt részem az életemnek abban az időszakában, színház, vizualitás és az élet más területein is. A MOME textiltervező szakán ugyanúgy otthon éreztem magam, mint külföldi ösztöndíjasként. Az önálló alkotói munka aztán egy folyamatos önfejlesztő tanulással egyenlő, ma már mindenkiben látom a tanítót és még mindig diák vagyok. Hiszem, hogy mindenkinek saját magát kell ki- és összeforrasztania.

Mit jelent neked a szabad alkotás, a tanítás, vagy épp a megrendelésekhez való alkalmazkodás?

Olyan tárgyakat tervezek, amik az általam képviselt értékrendet tükrözik. Ha valaki ehhez tud kapcsolódni, szívesen viseli az általam készített ékszereket, táskákat, jelmezeket. Vallom, hogy egy ismert anyag is lehet kihívás, ha más „kontextusba” kerül. A színházi munkáim is izgalmasak és mindig nagy örömmel veszek részt bennük. Elkötelezett vagyok a művészetre való nevelés tekintetében is, nagyon szeretek tanítani. Azt hiszem ebben élem ki igazán a társadalmi felelősségvállalásomat. Legyen az alkotói, vagy tanítói szerepkör, mindkettőn keresztül nagyszerűen lehet kapcsolódni egymáshoz és azt hiszem, ez nagyon fontos szempont.

Melyek a legutóbbi művészeti projektek, amiben aktív szerepet vállaltál?

Alkotóként idén részt vettem a „Startvonal” csoportos képzőművészeti tárlaton, a Bondoró fesztivál kézművesei között, valamint a „Tájtéka” Balatonfelvidéket fejlesztő programjában, nyitott műtermeként. Szeptember végén egy Balatonalmádi történelmi séta keretében hozzám, a „Gombolygató Kert” nevű kreatív térbe is betérhettek a látogatók. A műtermem tavasztól- őszig kis létszámú alkotói workshopokkal várja a látogatókat. Művészi arculatomhoz tartozóan egész évben jógát is tanítok, sőt szeptembertől drámapedagógiát is tanulok.

Mikor találtál rá jelenlegi otthonodra és miért pont Balatonalmádi, ahol élsz?

Régóta foglalkoztatott a gondolat, hogy a budapesti nyüzsgést magam mögött hagyva a Balaton partra költözzem. 2016-ban vásároltam a házat, azóta is ez az otthonunk, hisz nagyon inspirálónak érzem ezt csodás környezetet. Az 1967-ben épült, stílusát tekintve magyarországi késő modern Bauhaus épület nyaralónak épült. Az öreghegy lábánál egy szűk kis utcában a kert végében az erdővel azonnal elvarázsolt. A költözés évében készítettem is egy ruhakollekciót egyedi szitázott mintákkal, ami a tóparti élet szépségét hirdette. A családom egyik része a Balaton felvidékről, a másik fele Zala megyéből származik, így itt Balatonalmádiban fonódtak össze a családi szálak, ahol a gyerekkorom nagy részét is töltöttem.

Mi volt az épület felújításának folyamata és mit jelent számodra az otthonod?

A ház rémes állapotban volt: az eldeformálódott nyílászárók, a hiányos parketta, az omladozó falak elkeserítő látványt nyújtottak… Mégis úgy éreztem, ez a mi házunk és belevágtam a projektbe. A belső terek tagolását, a ház kert felőli újjáépítését én tervezetem, sőt a kivitelezésnek egy részében örömmel kivettem a részem.  A tereprendezés és a hátsó kert támfallal történő szintezése volt a legutóbbi és egyben legnehezebb vállalásom. A stílusában megújult házban kifejeződik az alkotói arculatom, itt van a műtermem is. Kényelmes és harmonikus otthont jelent a családomnak, két gyermekemnek. A házzal együtt én is alakultam, változtam: a kívülről áradó nyugalom fokozatosan belsővé vált!

A cikk az Alkotó Energia online magazinban jelent meg 2023 októberében. Kövesd a Vizitkártya felületeit, hogy ne maradj le a következő otthonsztoriról!