Egy a csónak, közös a levegő!

 Már közel egy éve rendszeres vendége voltam a fővárosi Szent Imre kórház onkológiai osztályának, amikor 2020 tavaszán beköszöntött a járványhelyzet és elérte az intézményt is. A decemberig tartó tizennégy kezelés alatt volt szerencsém testközelből látni azt, hogy egy „covid- kórházban” pillanatok alatt kell átszervezni a betegellátást, biztosítani az elkülönítést és fenntartani az életeket mentő folyamatosságot. Mert egyes osztályok működése és betegségtípusok ellátása nem állhat meg, még világjárvány alatt sem…

Volt, hogy hosszas sorban állással, volt, hogy az egész osztály komplett elköltöztetésével tudták megoldani mindezt, közben empatikusan kezelve a betegfolyamot és a távolságtartást. De gyakran a laborok leterheltsége miatt még a vérvétel és az ekg vizsgálatok lebonyolítása is komoly kreativitást igényelt az itt dolgozóktól, miközben a napi járványintézkedésekhez, vagy a létszámhiányhoz is igazodniuk kellett. Sokat beszélgettem velük és azt hiszem közelebb is kerültem hozzájuk a kezeléseim alatt. Láttam őket túlterhelten, magukat sem kímélve a maximumon teljesíteni, vagy a covidból gyógyulva visszatérni a munkába..

Miközben az kattogott a fejemben, miként is tudnám viszonozni erőfeszítéseiket, hogy tudnék akár csak gesztus-szinten is könnyíteni a mindennapjaikon, amiket mérhetetlen módon megbonyolított a járvány. 

Egyik kezelésem alatt, épp jókor olvastam a Levegőt a levegőért” mozgalomról (melyben hazai panziók látták vendégül az egészségügyben dolgozókat és családjaikat egy-egy hétvégére), amikor a nyári szabadságokról, illetve azok elmaradásáról beszélgettünk a nővérkékkel. Így hazatérve volt időm megtervezni saját mini akciómat azokkal a vendégházakkal, amikről az elmúlt évek során a Vizitkártya rovatomban, vagy egyéb, lakberendezési cikkeimben már bemutattam. Senkit sem kellett győzködni, az első kérdésemre igent mondtak, amikor felvetettem az ötletet: szívesen megszervezném, hogy célba érjen a felajánlásuk. Ha a nyár végén, vagy ősszel szabad helyeket biztosítanának olyan, covid-kórházban dolgozó dokiknak és nővéreknek, akik családjukkal kipihennék a tavaszi-nyári erőltetett menetelést, személyesen közvetítek köztük.

Így történt, hogy október végéig beérkeztek hozzám azok a jó hangulatú képek, melyeken csónakázó  főnővérek, gyermekeikkel strandoló orvosok, csapatépítő-túrázó nővérek integetnek a fotókról. Mindezt a vadregényes Zalából, a bakonyi erdőkből, a Tisza tó partjáról, a Balaton-felvidékről és a Balatonfüredi plázsról… 

...szebbnél-szebb panziók és udvarházak portáiról, önfeledten, vidáman! Volt, ahol több család is együtt nyaralhatott egyazon időben, sőt volt, ahol egy komplett kórházi osztály tartott közösségi hétvégét az egész panzióban. S, bár tudom, hogy távolról sem a hírnévért vállalták, de én mégis megemlítem a helyszíneket és ezúton is szívből megköszönöm a felajánlásokat :

Gábornak, a történelmi múltú Bagolyvár Fogadó építész-tulajdonosának. Értékmentő munkájáról itt írtam:  http://vizitkartya.blogspot.com/2017/10/felebresztett-bagolyvar.html

Andreának és Zoltánnak, a frissen megnyílt Nemespécsely Udvarház gazdáinak, akik előző panzióját mutattam be itt: http://vizitkartya.blogspot.com/2018/09/iskolabol-otthont.html

Ildinek és Gábornak, a GombásKúria műemlék-minihotel tulajdonosainak, akik született vendéglátók és régi riporthőseim: https://issuu.com/vizitkartya/docs/szellem2?backgroundColor=%2523222222 http://vizitkartya.blogspot.com/2012/06/szellem-hazban.html

Tündének, a családias, abádszalóki BorostyánApartmanház lakberendező-tulajdonosának, akinek még tartozom egy vizittel és ígérem beszámolok a helyről…

        

                         

Vikinek és Gábornak, a kreatív Vadlány Udvarház megálmodóinak, akikről már több cikkem is megjelent:  http://vizitkartya.blogspot.com/2019/07/zalai-nyar.html   

Ha úgy érzed, hogy Te, vagy céged, vendégházad is tehet valamit a jó ügyért, jelentkezz a vizitkártya blog e-mailjén, vagy üzenj a Vizitkártya face oldalon! Olvasd el év végi összegzőmet is, melyben az #etesdadokit kampányomról írok, ITT.  Ahol nem csak a dokikkal és nővérekkel, de a jóérzésű cégvezetőkkel is egy csónakba  kerültünk, megérezve az összefogás erejét… köszi szépen Katalin, Zsolt, Attila, Zsuzsa, János, azaz #DonPepe  #SöpteiPincészet  #Espressoshop  #AmiOtthonunk #Széplak