Sorsszerű időzítés, hogy az életünket felborító, lelkünket nyomasztó
időkben kerülhet kezünkbe a könyv, mely mankót nyújthat az idei rendhagyó
adventi várakozáshoz. Nem szokványos, hogy a vírusból felépülve, a kórház
kapujában vehette át tiszteletpéldányát maga a szerző is… Sőt, az is rendhagyó,
hogy egy kötet az anyósülésen készüljön, több ezer kilométeres roadmovie
közben. Böjte Csaba Füveskönyvének születéséről a szerzetes állandó fotósa,
Lettner Krisztina mesél.
Mit tudhatunk a könyv ötletéről, az előkészületekről? Volt-e már korábban személyes kapcsolatod a szerzővel, vagy az atyával?
-„Böjte Csaba testvér könyveit a Helikon Kiadó
adja ki évek óta. 2016-ban négy könyvének borítójára fotóztam őt, későbbi
könyveihez pedig az illusztrációkat készítettem. Így végül is folyamatos a
kapcsolatunk néhány éve. Szintén a Helikon Kiadónál Szász Zsolt igazgató fejéből
pattant ki az ötlet, hogy legyen egy átfogó könyv, mely összegzi Csaba testvér
hatvan és az alapítvány huszonöt évét. A szerkesztői munkára Csender Levente, József Attila díjas íróra
esett a választás, akinek kiváló helyismerete is szempont volt a projektben. Hiszen
modernkori „ erdélyi krónikásként” eddig megjelent regényeiben és novelláiban
is sűrűn foglalkozik a haza és az anyaország közti lét keserédes kérdéseivel.
A készülő könyv ügyében
a tavalyi év decemberében konzultáltunk személyesen mindhárman, Leventének ez volt az első találkozása Csaba
testvérrel és én is akkor ismertem meg az erdélyi születésű írót. Majd idén
júniusban e könyvnek a terveivel mentünk ki Dévára. Az ott töltött idő alatt
kiderült, hogy kevés az idő a „nagykönyv” anyagához, viszont egy „Füveskönyv” születésének
feltétlenül kedvez a világban kialakult rendkívüli helyzet és az ezzel
kapcsolatos útkeresés. Innentől kezdve erre fókuszáltunk, illetve én ugyanúgy
fotóztam tovább, amit lehetett.”
-„Csaba testvér a járvány alatt is
folyamatos mozgásban volt, csak most nem a nagyvilágban, hanem Erdélyben, a
gyermekotthonok között ingázott. Ezekre az utakra kísértük mi őt, Levente az
anyósülésen ülve feltette a kérdéseit, én pedig az újabb és újabb helyszíneken
kerestem a megörökítendő pillanatokat. Tulajdonképpen éltük vele az életét hat
héten keresztül. Neki nem kellett alkalmazkodnia hozzánk, ezáltal nem voltunk
teher a nyakán, hanem minden ment a maga útján, mi pedig vele. Úgy érzem,
kölcsönösen bizalmunkba fogadtuk egymást. Amikor néhány napot Déván kellett
töltenie, akkor mi is ott maradtunk, az addig elkészült anyagokat dolgoztuk fel
és sokat voltunk együtt a dévai gyerekekkel, akiket nagyon megszerettünk. Velem
utazó kisebbik lányom szinte csak a nap végére került elő a gyerektársaságból,
akik azonnal befogadták őt és általuk az ő személyisége, világlátása is
befogadóbbá vált.
Sokszor előfordult, hogy reggel mikor
felkeltünk, még nem tudtuk, hol fogunk aludni este… De miután beleszoktunk ebbe
a lassulásba, abban sem kételkedtünk, hogy minden a legnagyobb rendben lesz. Megtapasztaltuk
a „jónak lenni jó” gyakorlatát és szinte megszoktuk, hogy nap, mint nap csodák
történnek velünk!” Levente témakörök szerint rendezte az atya személyes
sztorijait és bölcs esszenciáit, melyek a végül öt fejezetben olvashatók: -
gondolatok a szeretetről, az Istenről, az emberről, a teremtett világról és a
nevelésről.
Csaba testvér a
legjobb partner volt abban is, hogy bensőséges képek szülessenek. Az én
ötleteimet figyelembe véve konkrét helyzeteket „teremtett ” és figyelt arra,
hogy tudjam fotózni a gyerekekkel, napi misék közben, erdőn-mezőn járva. Pontos
számot nem tudok, de nagyjából tízezer fotót készítettem. Emlékezetes délután
volt a Szent Anna tónál, csónakázás közben átélt órák, de minden napra jutott a
spontán pillanatokból, amik képre kívánkoztak. Mélyen hatottak rám az út közben
tartott misék, amiket a járványhelyzet miatt bárhol a természetben, akár egy
virágos réten is celebrált az atya. Az időjárás, a fényviszonyok, vagy a
rendhagyó feltételek miatti aggódásom idővel elcsitult, a dolgok szinte
maguktól összeálltak és ez átjön a képeken is… Én mindezt elsősorban az atya
békés-derűs jelenlétének tudom be. Az útközben készült felvételeken kívül egyetlen
alkalom volt, mikor Csíksomlyón hárman felmentünk a Nyeregbe kifejezetten azért,
hogy ott készüljenek fotók. Egy órát dolgoztunk ott, elkészült a borítókép és
még jó néhány szép felvétel. Itt említeném meg az általam indított, - a Füveskönyvhöz
tartozó - facebook oldalt, melyen több fotóm is található az erdélyi
tartózkodásunk alatt készült képeimből, így a néző mintegy virtuálisan is részt
vehet az utazáson, átélheti stációit, amiben részünk volt. A szeptemberben létrejött
közösségi felületnek máris több, mint
tizenegyezer követője van! Öröm olvasni a rengeteg pozitív kommentet és
megtapasztalni azt a szeretetteljes odafordulást, mely az atyát övezi itthon és
határon túl.
Mi a konkrét terv a folytatással és mikorra várhatjuk az eredményét?
Ez a hat hét, amit
Erdélyben töltöttünk, feledhetetlen élmény és életre szóló töltekezés volt. Mindnyájunkat
örömmel tölt el, hogy ezzel nincs vége a közös munkának, hiszen készül a már
említett következő, jubileumi könyv és még sok tervünk van együtt. Az is
biztos, hogy a Füveskönyv munkálatainak eredményeképp a már kipróbált hármasunk
megmarad, hisz az utazásaink alkalmával emberileg-szakmailag is összeszokott a
kis csapat. A Füveskönyv oldalainak illusztrációit Soós Csilla üvegművész
templomi ólomüveg ablakainak fotói adják, e képeket is én készítettem a
szakrális helyszíneket bejárva. A dévai életképeket és Csaba testvérről készült
road-fotóimat a jubileumi nagykönyvben láthatják majd az olvasók. Ha minden
igaz, legkésőbb jövő karácsonyra már a kezünkbe kerülhet a nagykönyv is,
remélve, hogy addigra lélekben megerősödve hagyjuk magunk mögött e nyomasztó
időket. Addig pedig legyen segítségünkre ebben a belső munkában Böjte Csaba
Füveskönyve!”
A könyv közösségi oldala: www.facebook.com/Böjte-Csaba-füveskönyve-Örömhöz-segítő-gondolatok
Csender Levente honlapja: https://csenderlevente.com/
fotók: Lettner
Krisztina https://www.facebook.com/Lettner-Kriszta-Photoletti
, a fotósról készült kép: Borsik-Budai Katalin
(A képek használata, közlése a szerző engedélye nélkül
tilos)
A riportcikket az ARTNEWS.HU kulturális online magazinban publikáltam: http://artnews.hu/2020/12/16/nap-mint-nap-csodak-tortennek-velunk-ajanlo-egy-fuveskonyvhoz/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése