vizitkártya: „Mindannyian átkelők vagyunk” – beszélgetés Nagy Gábor és Nádas Alexandra képzőművész házaspárral

2021. jún. 23.

„Mindannyian átkelők vagyunk” – beszélgetés Nagy Gábor és Nádas Alexandra képzőművész házaspárral

Bár gazdag pályájukat bemutatni lehetetlen feladat egyetlen cikkben, de a mögöttük álló év történéseiből kirajzolódnak sűrű hétköznapjaik. Saját alapítású szabadiskolájukban találkoztam a két, különböző életutat bejáró, mégis közös sorson osztozó alkotóval.

A sokat emlegetett ’húzós’ 2o2o-as év a ti szakmai és magánéletetekben is nyomot hagyott. De a körülöttetek lévő sűrű történéseket látva mégis a pozitív tartományba billen ez a mérleg…

N.A.: Érdekes kontrasztot jelentettek az elmúlt időszak eseményei, mintha egy érzelmi hullámvasúton ültünk volna. Mert bár a világban egy nagyon komoly és drámai paradigmaváltás tanúi lehettünk, az egyéni sorsok, köztük a mi szakmai életünk is próbált a saját medrében haladni. Számos kiállításunk volt a nehézségek ellenére is, sőt az iskolánk is működött, korlátozott létszámmal. Legfőbb eseményünk Gábor életmű tárlata volt, mely a Kultér internetes oldal éves mérlegében elnyerte a 2020-as év harmadik legjobb képzőművészeti kiállítása címet. De az én munkáim is szerepeltek az októberi ArtMarket két standján (Ady 25 Galéria és Lena Roselli Galéria), a 67. Vásárhelyi Őszi Tárlaton, a kecskeméti Cifrapalotában rendezett X. Kortárs Keresztény Ikonográfiai Biennálén, valamint a Műcsarnok II. Képzőművészeti Nemzeti Szalonjában is. Izgalmas projekt volt a 160 éves Ligne Roset magyarországi márkaboltjába szervezett bemutatkozásunk, ahol az exkluzív designbútorok mellé válogattunk mindkettőnk festményeiből. Tavaly elmarad önálló kiállításomat pedig az Ady 25. magángaléria idén márciusban rendezi meg. Szeretettel várok minden érdeklődőt a különleges budai villába, az eseményről közösségi oldalamon tudósítok!

Egy művész pályafutása során csak egyszer adódik életmű kiállítás. Kérhetnénk egy virtuális és szubjektív tárlatvezetést tőled, Gábor?

N.G.: A közel 3oo munkát tartalmazó tárlatom két elhalasztott időpont után 2o2o. októberében nyílt meg a szegedi REÖK Palotában. Dr. Nátyi Róbert kurátorral a műtermemben kiválasztott, majd gondosan becsomagolt több száz képet hónapokig kerülgettük saját otthonunkban és ehhez jöttek még a magán- és közgyűjteményekből bekért munkák. A palota két szintjének összes termét megtölti a tematikus csoportokba szedett, pályám ötven évét felölelő anyag, az 1970-es évektől egészen a legfrissebb művekig. Valamennyi alkotói korszakomat lefedik az első emeleten helyet kapó grafikák, a második emeletei festmények és a köztük lazán elhelyezett háromdimenziós szobraim és „faragott képeim”. Búvópatakként fel-feltűnő kedvelt formai elemeim – az angyalokra emlékeztető szárnyas figurák – ugyanúgy megjelennek a képeken, mint az ember és a táj kapcsolatára utaló motívumok: az alföldi világa, a tiszai ártér hangulata. E „tájmetszeteimben” a térséghez való kötődésem, a csongrádi emberekkel való kapcsolatom és a Csongrádi Művésztelep hatása tükröződik, melynek 1975-ben alapító tagja voltam. Munkáimon megjelenik a bárány motívum is, mely számomra a tisztaság, az őszinte szeretet és az áldozatszerep jelképe. A kétezres évektől megszületett „tájcsapdáimban” már a természeti környezetünk iránti felelősségünkre, világunk sérülékeny voltára reflektálok. Az üzenet nyomatékosított változata a Provence-i vidéken ihletődött „tájsebek”, mint megfestett vizuális élmények. A tárlat „több rétegű” címe: Átkelés. Melynek hétköznapi változata a folyón, hídon, ajtón való átlépés, ami átvitt értelemben akár egy magasabb minőségbe is vezethet. Vagy lépések sorozata, mint amikor a puszta látványból - az absztrakció jóvoltából - művészi alkotás születik. De az átkelés egy személyes invitálás is, mely a képzőművész privát világába vezeti a befogadót. A többit a látogatókra bízom, akik megnézhetik a kurátorok online tárlatvezetését a REÖK honlapján. Reméljük, még március folyamán újra nyithat a kiállítás!

Gyermeketek születése, az anyává válás nem csak a családi fotók számát növelte, de egy új festői korszakot is generált. Kérlek Alexandra, mesélj az élményről és legújabb képeidről.

N.A.: Nagyon vártuk már kisfiúnkat, aki 2o19 novemberében megérkezett hozzánk. Így szinte észre sem vettük a karantén időszakot, illetve épp jókor jött nekünk ahhoz, hogy Emilke első évének minden percét alaposan kiélvezzük… Sokat voltunk hármasban és ez a háborítatlan időszak jót tett nekünk. Mert békeidőben sincs nagyobb béke, mint amikor a litográf-prés és a pesti műhely helyett a fél éves papírgyűrkésző óvására fordíthatom az időm. A fatáblák és pigmentek még várakozhatnak, egyelőre csak fecnik, vázlatok születnek. Gábor életmű kiállítását – melynek eredeti időpontja a szülésemmel esett volna egybe – szintén elhalasztottuk életünk nagy eseménye miatt. És igen, a legutóbbi „madonnás” korszakom egy új motívummal gazdagodott, az új készülő sorozatom címe: Anyahajók. Művészetemben egy izgalmas kitérő, hogy a reneszánsz téridézetek, épületszerkezetek mellé bekúszott a „kiismerhetetlen személy”, aki teret követel magának, de mégsem foglalja el az egész képteret… Személyes és személytelen. De sehogy sem mai. Sehogy sem expresszív és kinyíló. Zárt, titokzatos és „őriző”. Ő az új alany, és az állítmányok a megszokott képterek. Elhúzódó fenségesség és egyszerű konstruáltság. Maradok a harmónia keresésénél, a lírai váratlanságoknál. Nem csak a jelent keresem, hanem a belénk ágyazott múltat, a lehetséges jövőt, a megoldhatatlan kompromisszumokat. Az emberi tartást és a mindig aktuális, szépségre épülő legendát.

Miközben iskolátok a tavalyi kerek évforduló után a tizenegyedik évébe lépett, a jelenlegi korlátozások alatt is fogad tanítványokat. Miként épült az alkalmi tanítványokból valóságos, összetartó közösség, melynek programjai országhatárokon túlra is kiterjednek?

N.A.: Tanítványaink számát több száz főre becsüljük és a közösségépítés „természetes forrása” Gábor négy évtizednyi tanári hivatása a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő Tanszékén. Számos, már művésszé érett egykori tanítványának gyermeke, sőt unokája is jár hozzánk. Iskolánkban koccintással és házi lepénnyel indul a tanév, melynek dolgos hétköznapjait közös tárlatok, szalonestek és múzeumlátogatások tarkítják. Célunk, és elképzelésünk, hogy a régi festészeti-, sokszorosító grafikai-, rajzi eljárásokat ne csak a tanórákon népszerűsítsük, hanem bentlakásos nyári táborainkon, vagy mesterkurzusainkon is. A művészi grafikai nyomatok kulturális hátországát is bemutatjuk azoknak, akik közelebb szeretnének kerülni ehhez a gyönyörű szakmához. Ezeket az össz-művészeti alkalmakat különleges vidéki helyszíneken – Mezőtúron, Miszlán, Csongrádon – tartjuk, de a tavalyi év nyári kurzusát saját kertünkben rendeztük meg. Élményszámba mennek a Vivaldi Travellel karöltve szervezett csoportos kulturális kirándulásaink, melyekkel Európa számos országába járunk. Mivel idén a felvételik sem maradnak el, korlátozott létszámban ugyan, de a szokásos előkészítő csoportjainkat is megtartjuk, ahol speciálisan a szakirányú egyetemi, főiskolai felvételik elvárásainak megfelelően készítjük föl tanulóinkat – évek óta nagy sikerrel. Emellett fokozatosan szeretnénk újraindítani a hagyományos festészeti, grafikai technikák oktatását kezdőknek és haladóknak egyaránt, hiszen komoly igény van a művészetre, az alkotásra e nehéz időszakban is...