Ketten a varázskertben

Piliscsaba kertvárosában, egy jól kitalált vadregényes kertben, egymástól néhány lépésre lakik a két szomszéd.  Munkájuk, otthonuk, életük különbözik, de vágyaik, érzékeik hasonlónak tűnnek…

-„Mintha akvarellel festenék, víz nélkül…”- magyarázza különleges képeinek technikáját Toll Tünde, miközben az egymásra rétegződő vékony selyem-és gyapjúszálak valóban átszínezik egymást. S mire a természetes kusza puhaságból kirajzolódik a várt minta – legyen az absztrakt vagy figurális motívum - már készen áll az üveglap, mint áttetsző prés. Majd a fixált kép a színdinamika, a formavilág szerint különböző otthonok szobáiba kerül, Tünde által épp oda tervezve… De lehet belőle dekoratív betét ablakok, ajtók, paravánok üvegtáblái közé zárva, vagy akár egy lemezborító a Misztrál együttes Álomkófic című aranyalbumán…  

A nálunk még szinte ismeretlen műfajt osztrák, német, olasz nyelvterületen már sokan kedvelik, amerre Tünde 2oo4-óta rendszeresen rendezi kiállításait. Még Bécsben végzett Waldorf tanárként, művészet-és mozgásterapeutaként dolgozva készítette első gyapjúképét kisfia, Álmos részére, majd beleásta magát az intuitív képalkotásba, a gyapjú természetébe, a színek pszichológiájába. Azóta rendületlenül készíti préselt textilképeit üvegfalú műhelygarzonjában, ahol az asztalát ellepő színpompás gyapjúhalmoknál már csak a panoráma szebb... 

Premier-plánban látszik innen a vihar és a napsütés, a Pilis erdős dombjai és a maga építette teraszos kert, melynek sziklaköveit Európa több országából cipelte haza a háziasszony…  Tíz évig készült az aprócska nyaralóból felépített látványos üvegház, melynek földszinti „rókalyukját” a már felnőtt fiú birtokolja, míg a deszkapadlós fahídon át az anya kicsi, de annál színesebb lakásába jutunk. 

Erről a magaslatról prímán szemmel tartható a szomszédos kert is, melynek lakóját Zitát, maga Tünde csábította ide a fővárosból, s mely varázsos liget azóta folytonos testi-lelki inspirációt, társasági életet, örök barátságot nyújt a két kreatív szomszédnak.

-„Ha látni szeretném a kertem, átmegyek a szomszédba!” – mesél derűsen a szomszédság előnyös oldaláról Kolozsvári Zita, a közgazdászból lett kerttervező.  Amikor tízenöt éve , Tünde hívására a Klotildliget árnyas fái alá, a növényekről elnevezett utcái közé költözött, még egészen máshogy nézett ki a terület és benne a lepukkant nyaralóépület is. Majd Zita kézbe véve saját sorsát, édeni miliőt teremtett a sziklás teraszokkal, kanyargós utakkal, tavacskákkal és szökőkúttal, honos és egzotikus növényekkel kialakított kertben. Mindez bárki számára tavasztól késő őszig megtekinthető a „nyitott kert” napjain, melyen különleges alkalmi kiállításokat, plan-air festészeti bemutatót, zenei koncerteket, velős beszélgetéseket szervez a háziasszony, a természet kimeríthetetlen témája köré.

A földszintes szocreál vityilló is ebből a végtelen energiából alakult át bájosan lakályos otthonná és teraszos- verandás munkahellyé. Melynek ablakain bekandikálnak a zöld lombok és bekanyarognak a borostyánok. A komplett tetőcsere, a hőszigetelés, a gépészeti felújítás után a számtalan helyről és korszakból érkező bútorok és dísztárgyak is megtalálták helyüket az eklektikus hangulatú térben.

Hozzájuk jól illenek Tünde gyapjúképei, amik faliképek és bútorajtó-betétek formájában díszítik a házat, s melyekért cserébe palántát, facsemetét, díszcserjét kapott a szomszéd. Mert egy jól sikerült kertben, a lágyszárúak, évelők és egynyáriak között örökzöld barátságok is teremhetnek.

Tavaszváró Vizitkártyámat a febr-márciusi Széplak magazinban találjátok. Gyertek a Vizitkártya közösségbe, hogy értesüljetek a következő otthon-kalandról! Köszi a megosztást!

  

Retró, szerelem, Balaton

A főváros és  Balaton között ingázó vendéglátómmal, Viktorral  a befagyott téli tavat csodáljuk a szóban forgó ház erkélyéről, miközben arról faggatom, miként látott fantáziát a lepukkant épületben és miért választotta épp ezt mint helyszínt?

-Kezdjük azzal , hogy a Balaton nekem a nyugalom szigete! Itt tudunk teljesen kikapcsolni és imádjuk ezt a környezetet… Balatonfűzfőt az egyik kedves barátom által fedeztem fel. Nagyon szimpatikus, nyugodt kis település, rengeteg kedves emberrel, közel Veszprémhez, Balatonalmádihoz. Amikor párommal megtaláltuk ezt a házat, nagyon romos állapotban volt, de ennek ellenére első látásra beleszerettem! Barátaink le akartak beszélni róla, de én hittem a benne rejlő lehetőségekben...

-Mesélnél az átalakításról: falakat bontottatok-e, helyiségeket, burkolatot cseréltetek-e, s meddig tartott a munka?

Szinte mindenhez hozzá kellett nyúlni, de csak egyetlen falat bontottunk ki, megtartva az eredeti struktúrát. Az elektromos hálózat, vízvezetékek, nyílászárók, burkolatok mind kicserélődtek, mindez  rekord idő alatt! A februári adásvétel után április végén kezdtük a munkát azzal a tervvel, hogy a június végi születésnapomra elkészüljön. Nos, ez lényegében sikerült, persze a finomítások még egy évig eltartottak és szerintem ennek nem is lesz vége! 

 -Essen pár szó a bútorokról és a hozzájuk kötődő gyűjtőszenvedélyedről! Mely darabok és stílusok a kedvenceid, hol szerzed be azokat és mik a keresés szempontjai?

Fontos volt az enteriőrök kialakításában, hogy a retro, a kényelem és a praktikum kombinációja valósuljon meg. Olyan világot akartunk kialakítani, ami tényleg a kortalan balatoni hangulatot idézi. Nos, e házba a jófogáson, a vaterán vásároltunk rengeteg olyan bútort, melyeket gondosan restauráltattunk. Mellettük jól mutatnak az Ikeából való darabok is, mint a konyha, a kanapé és az ágyak.  Egyik kedvencem a nagyi kredence, amelyet az interneten vettem és az egyik meghatározó elem lett. A tárgyak másik fele családi emlék nagyszüleimtől, amik évek óta padláson porosodtak, most az emlékeiket őrzik számomra. Kortárs tárgyak közül az Arthekk fahal is megjelenik a térben, valamint saját olajfestményeim is otthonra találtak.

 

-Hogy változtatta meg szokásaidat, életed ritmusát ez a ház? Mit szólnak vendégeid, barátaid amikor itt vendégeskednek?

 Teljes mértékben ezt a házat tekintjük otthonunknak, annak ellenére, hogy Budapesten élünk és dolgozunk. Amint tehetjük, azonnal lejövünk Balatonfűzfőre és sok barátunk is velünk tart, hisz a ház akár 6 ember számára is nagyon kényelmes. Szeretjük a kertet, mely tavasztól már csodálatos látványt nyújt. De addig, e hideg februári estéken a kültéri szauna biztosít igazán kellemes alkalmat a relaxációra, hogy jó hangulatban múljon el a tél…

Lakásbemutató cikkemet a februári "A MI OTTHONUNK" magazinban találjátok, nyomtatásban. A hálószoba fotózáshoz az OldBlue farmerpárnáit, szőnyegét kértük kölcsön.

Csatlakozzatok a Vizitkártya közösséghez és gyertek velem a következő otthon-kalandra!

Rút kiskacsa és a face-lifting

Legelső lakberendezési cikkeim - még a múlt évezredben - saját lakásaimról szóltak. Azt meséltem el bennük sok képpel, hogy miként lehet saját ötletekkel, szoros büdzsével és a szakemberekkel való sikeres együttműködéssel elérni azt, hogy otthonunk egyéni arcot kapjon. Ezt a módszert azóta is gyakorlom, ha új helyre költözöm és legutóbb, amikor a frissen vásárolt, semmilyen hangulatú földszinti garzonlakás új arculatának kialakítására kért fel fiatal megrendelőm. 
A lakásban falbontásra és gépészeti felújításra ugyan nem volt szükség, "mindössze" saját stílust kellett adni a helynek, otthonosra formálva azt. Ráadásul a minimális költségvetés és a rövid határidő átgondolt "ráncfelvarrós" tervet  és anyaghasználatot igényelt. Ez elsősorban a hideg- és melegburkolatok költséghatékony újrafogalmazását, a falak és nyílászárók színeinek egységesre hangolását, a meglévő és új bútorzat összeházasítását jelentette részemről. Kontrasztként a három helyiség előtte-utána képei következnek, némi szubjektív útmutatóval:

Kandeláber a konyhában

A lakásba lépve az első helyiség – jelen esetben a konyha - fekete-fehér „színvilágát” az itt talált, szintén monokróm járólap határozta meg, melyet hosszas töprengés után mégsem szedtünk fel, sőt inkább a direkte hozzá válogatott kiegészítőkkel és egy adag tűzpirossal rehabilitáltuk. Az eredeti, rém ronda márványmintás csempét és a vele szemközti hosszanti falszakaszt krétával írható fekete táblafestékkel kezeltük a megfelelő alapozás után. Az aktuális grafikákkal díszíthető krétafalat, mint térélményt csak fokozza a két párhuzamos tűzpiros falfelület, melynek árnyalata a piros rongyszőnyegekben ismétlődik a megmenekült kőpadlón. 

Az erős tónusokat a fehér bútorzat oldja, ami valójában egy használtan vásárolt skandináv gyerekszoba bútor. A keskeny helyiségben a fal mellett húzódik az étkezésre is használható munkapult, mely alá a hűtőszekrény került. A bárszékek szintén neten vásárolt használt darabok. A játékos miliőt fekete fali kandeláberekkel fokoztam, melyeket eddig kültéri lámpának ismertünk. 

Az utólagos falbontás helyett szabadon futó kábelekkel oldottam meg a vezetékezést, míg a látszó gázcsövekre kályhaezüst zománcfestéket küldtünk. A bejárat mellett egy jelzés értékű, de jól használható előszoba-elemet is passzítottunk a térbe. Ezután a fürdőszoba következett:

Fürdőszoba, ahol csak a festő járt

A régi csempék leverését, a sitt elhordását és a költséges újraburkolást elkerülve a fürdőszoba is festéssel kapott új köntöst. Egyedül a zuhanyzó merőleges falai újultak meg, az amúgy jó állapotú régi csempékre ráburkolva a méretében nagyobb, mozaikmintás greslapokat. Ennek szürke árnyalataihoz igazítottuk a festékek színét. 

A padlólap szürke garázsfestékkel, a fali csempe fehér, mosható zománcfesték réteggel gazdagodott, mindkét műveletet alapos zsírtalanítás és alapozás előzte meg. Helyhiány miatt a beépített mosdószekrény helyett tépőzárral rögzített, könnyen cserélhető textilszoknya rejti a tisztítószereket és nyújt dekoratív megoldást. 

Mindehhez színben harmonizáló textileket – piros kilépőt és fekete törölközőket – választottam, csíkos kerámia macskákkal. 

Nem mind öreg, ami régi

Azonnal felmértük, hogy egyrészt a lakást ultramodernre hangolni túl költséges beruházás, másrészt a százéves pesti bérházak régies jellegétől gyakran idegenkedik a fiatal generáció. Az arany középút a kellő lazasággal kialakított eklektikus berendezés, mely teret enged alternatív és kommersz stílusjegyeknek is, némi játékossággal fűszerezve.

Itt, a galériával kiegészített nagyszobában is hasonló történt: a színes indonézúszadékfa és kopott bádogbútorok mellé retró utazóláda, használt rattanszék és bőrcsíkokból szőtt rongyszőnyeg került, mindezt  - a bármely stílust elviselő - szürke falszínnel körítettük, két árnyalatban. Hozzá a fapolcok, a nyílászárók és a galéria fémrészei, valamint a szabadon látszó fűtéscsövek matt ezüst kolort, kissé indusztriális jelleget kaptak. A tágas galériára laza kialakítású hálókuckó került, alul pedig megmaradt a nappali funkciója. A hosszanti falon színben illeszkedő, tárolásra alkalmas szekrénysor fut végig.

A vegyes bútorzatot az egymáshoz válogatott díszpárnák és függönyök, valamint az ifjú tulajdonos saját olajfestménye koronázza, melynek szürke-kék-narancs árnyalataiban visszaköszön a szoba színvilága.

Tanulság, lentről nézve:

Nincs az a szűkös költségvetés és hátrányos adottság egy lakásban, amit nem lehetne orvosolni némi ötlettel. A kis terek adta lehetőségek és egyben azok korlátai is pozitív irányba fordíthatók bontás nélkül, pusztán a színek és burkolatok, valamint a berendezés összehangolásával.

Egy aránylag sötét, kis alapterületű földszinti garzon is lehet otthonosan barátságos, vagányul eredeti, sőt még egy saját teraszt is csatolhatunk hozzá, a földszinti, félreeső fekvésnek és a bárhol termő gombáknak köszönhetően. Burkolatbontás és sittkupacok helyett bánjunk merészen a jó minőségű speciális festékekkel, melyek már nem csak a falakra, de csempére, padlóra, fémre és fára is jól használhatók.

enteriőrtervek, koncepció: Böjtös Kinga  www.vizitkartya.blogspot.com  

indonéz bútorok, bőrszőnyegek: Aura Lakberendezés www.aurahome.hu 

A fenti garzonról szóló cikkem a téli OTTHONOK&MEGOLDÁSOK magazinban olvasható, nyomtatásban. Ha tetszett, hidd hírét és csatlakozz a Vizitkártya közösségéhez, ahol már vár az újabb kirándulás, egyedi hazai otthonokba!