Amúgy még gyermekkoromtól datálódik szenvedélyes kapcsolatom a magyar tengerrel. A hetvenes évek elején építette apám a „Zsuzsanna” típustervű víkendházunkat a Balatonalmádihoz tartozó szőlőhegyen. Ezzel el is kezdődött és máig tart családunk véget nem érő kalandja e régióban. Minden történést intenzíven megéltünk, amit az évtizedek hoztak: a régi szőlészetek felparcellázását, a kis présházak eltűnését, a nyugati turisták „zimmerferis” áradatát, a Balaton újra- és újra felfedezését a fiatalabb generációk által. Ahogy a mi kis lapostetős nyaralónk formája is elavult, majd újra divatba jött, ma már retró stílusban… Bár a fáink már magasra nőttek, azért a szobámból jól látom a kék víztükröt, a megunhatatlan szélesvásznú mozit. Bármi gondom támad, a víz közelségéből különös erőt merítek.
Honnan ered az elköteleződése a lakberendezés, a fotózás iránt és mit takar az „enteriőr DJ” öndefiníció?
– A vizualitásom tehetséges felmenőimtől ered. Akadt köztük feltaláló, festőművész, porcelándesigner, de ötvenfelé az emberben összegződnek addigi tanulmányai és élettapasztalata is. Az „enteriőr DJ” vicces titulusában sűrűsödik a riporthőseim felkutatása, otthonaik speciális megörökítése, a velük való beszélgetések cikkbe rendezése, kapcsolattartás a szerkesztőségekkel, az olvasói közösségépítés és a saját kíváncsiságom, nyitottságom fenntartása az új témák iránt. Hozott anyagból mixelek, ott játszom, ahová meghívnak, majd a kész remixet átadom a közönségnek, ahogy egy lemezlovas teszi. E sokrétű munkában számomra legfontosabb a függetlenség és az önálló problémamegoldás, amihez hozzászoktam korábbi rajztanári, dekoratőri és grafikusi évtizedeim alatt, vagy saját lakberendezéseim során, amikből amúgy első cikkeim születtek, minden cél nélkül.
Valójában folyton képekben gondolkozom, forog a mozi a fejemben és lezsírozott terveim vannak raktáron. Ezt a szerzői szabadságot – hogy nem megrendelésre, hanem saját kútfőből születnek írásaim és a magam útját járom – nem egyszerű mutatvány másfél évtizede megtartani a folyton változó hazai médiában. Szerencsére néhány laptulajdonos mellett az olvasóim pontosan értik, hogy a cikkeim nem elsősorban divatos lakásbemutatások, hanem alternatívák az életre, otthonok és emberek találkozásai, személyes hangú háztörténetek, művész- és kézműves portrék. Hangulatuk valóságos, szereplőik nem idealizáltak, ezért nagyon sokan magukra ismernek bennük, vagy épp inspirációt merítenek belőlük.
Miről szól vizitkártya nevű színes blogja?
– A blog, a hozzá tartozó azonos nevű face és insta oldallal, elsősorban a publikációim gyűjteménye, hiszen a lapok ma már ritkán archiválják a cikkeket, pedig az olvasók visszanéznék azokat. Némi elmaradásban vagyok, de sokévnyi munkám olvasható itt. Emellett rendszeresen jelzem az olvasóknak, milyen vizitálásokra készülök épp, vagy lemérem cikkeim fogadtatását. Gyakran adok hírt kulturális-művészeti programokról, amelyek riporthőseimhez köthetők és magam is örömmel részt veszek rajtuk, de szívesen publikálok hazai termékekről, vállalkozásokról is, melyek segítése szívügyem. Csakis olyan márkákat promotálok, akiknek termékeit, szolgáltatásait kipróbáltam és jó szívvel ajánlom másoknak is. Sűrűn gondolok arra, hogy jó lenne egy értékrendemmel rokon online portálhoz csatlakozni, vagy netán saját online magazint működtetni hozzáértő alkotótársakkal, biztos háttérrel.
Mesélne a balatoni házakhoz, emberekhez fűződő élményeiről?
– Szerzői munkám összefolyt a balatoni nyarakkal. S, bár úgy tűnik, csak üdülgetek lent a parton, de a nyári cikkeimből kiderül, hogy szinte mind a Balatonról tudósítanak, tehát e hónapok sok mozgással telnek. Még szerencse, hogy mindez nekem nem munka, hanem örömteli felfedezések sora, ami már életmódommá vált. Cikkeimben rengeteg szép házat, második otthont, művészlakot, galériát, vendégházat, különleges közösségi helyet mutatok be, melyek a tó körül találhatók. Ám ezek az otthon-sztorik is kivétel nélkül a benne élő emberek tehetségéről, nagy sorsváltásairól, merész vállalkozásairól vagy családi történeteiről szólnak. Régóta tapasztalom, hogy a balatoni régió különös gyűjtőhelye az egyedi hangulatú otthonoknak és a kreatív, szabad alkotóknak, legyenek bár civilek vagy hivatásos művészek.
Kedvenc értékmentős történeteim a régi, elhanyagolt házak, kúriák újjáélesztéséről szólnak, a hozzáértő tulajdonosaik jóvoltából. A jókedvű „vizitálások” – innen a 14 éve működő Vizitkártya rovatom címe – egy kiterjedt baráti, ismeretségi kört, számtalan értékes emberi kapcsolatot jelentenek. Arra, hogy mennyire nem véletlen egy-egy cikkem születése és a riporthőseimmel való sorsszerű találkozás, számtalan történetem akad. Egyszer majd megírom őket a könyveimben, ha kíváncsi rá valaki.
Mi a tapasztalata: nagyban változtak a balatoni építkezési, lakberendezési szokások? Vannak-e most meghatározó trendek?
– Ugyan a teljes körképre nem látok rá, de alapvetően két trendet látok erősödni. Egyrészt megszaporodtak a lakóparki beruházások a tónál, ami sokunkat irritál, de mivel van rá kereslet, el kell fogadnunk létezésüket. Ugyanakkor növekszik azok száma, akik kifejezetten a kuriózumokat keresik második otthonként, vagy végleges leköltözőként. Őket nem riasztja el egy-egy lepukkant kádárkocka, régi parasztház, romos kúria állapota, sőt kifejezetten élvezik az értékmentést. Utána járnak házaik történetének, felkutatják a korban- stílusban illeszkedő építőanyagokat, bútorokat, kézműves technikákat. Számukra a felújítás nem nyűg, hanem összetett, de élvezetes alkotói folyamat, melyben fontos szempont az ökotudatos építkezés és a tájhoz alkalmazkodó otthon is. Munkáim során én főleg ilyen történetekre találok rá, illetve már ők keresnek meg engem, hogy megmutassák házaikat.
Melyek a jövőbeni – balatoni – tervei?
– Ez a járványhelyzet sokunkat elgondolkoztatott, hogy mennyivel jobb a nagyvárosoktól távol élni, a tájban létezni, ha online munkánk engedi. Felértékelődtek a balatoni nyaralók, telkek, lehetőségek is. Örömmel tölt el, hogy sokan kérnek tanácsot tőlem az új otthonuk megtalálásában vagy felújítási-lakberendezési munkákban, akár a Balatonnál. Hozzáértő szakemberekkel karöltve szívesen vetem bele magam ezekbe a kihívásokba, amikből aztán újabb publikációk születnek. Különösen érdekelnek és feltűnően sokasodnak körülöttem azok a sztorik, melyben a hétvégi házakból igazi otthonok, a városlakókból balatoni letelepedők válnak… Úgy sejtem, hogy eljön az idő, amikor én sem kívánkozom majd vissza a fővárosba, inkább téliesítem a házunkat és itt maradok egész évben a tónál!
