Ezt látni kell..../2

"Otthon & kert" magazin "Ezt látni kell" című rovatának jóvoltából hívok mindenkit egy Európában egyedülálló irodalmi múzeumba, melyben a mai napig születnek szépirodalmi művek. A világ minden tájékáról nyaranta ide érkező műfordítók a saját hazájukban népszerűsítik az anyanyelvükre lefordított magyar műveket, miközben a Balaton part mediterrán hangulatát élvezhetik itt, Füreden. A "Fordítóház" néven ismert Lipták-villa történelmi falai között régi nyarak legendái, a híres művész-vendégek történetei elevenednek meg a látogatók számára.. Az 1880-as években épült családi ház azóta viseli a Lipták ház nevet, hogy az 1940-es évek végétől kezdve Lipták Gábor író és felesége közel négy évtizeden át irodalmi szalont vezetett itt. Meghívták a kor jelentős íróit, képzőművészeit, helyi és budapesti értelmiségieket: hétvégeken benépesült a ház, de voltak alkotók, akik hetekig vendégeskedtek a házban. 
Képes ízelítő a Fordítók paradicsoma c. cikkből, a villa épületéről, mely megér egy kirándulást :

Ezt látni kell.../1.

Nagy örömömre szolgál, hogy immár rendszeresen publikálhatok az "Otthon & kert" magazin "Ezt látni kell" című rovatában, mely nem csak egyszerű turisztikai ajánló. Így egyrészt módom nyílik újra bemutatni régi kedves barátaim lakóhelyét és vállalkozását - amiket évről évre magam is felkeresek, hogy lássam a fejlődést házuk táján - másrészt kultúrális kalandozásaim új állomásairól is tudósíthatok, melyeket valóban mindenkinek látnia kell!
Most az otthon &kert nyári lapszámaiban megjelent anyagaimból mellékelek képeket, azok kedvéért, akik lemaradtak volna az olvasásukról.
"A hallható csend" címmel jelent meg a kisdörgicsei  Sárffy uradalmi vendégházról, Tamás és Katalin kivételes ízléssel berendezett és nagy empátiával működtetett birtokáról egy anyag, melyben az utolsó ottjártamkor elkezdett és azóta befejezett, egyszobás apartmanokat rejtő épületszárny is látható. A birtok nem csak a vendégeknek, de nekem is kifogyhatatlan mennyiségű szépséget nyújt évről évre, miközben komoly erőt merítek a fiatal, kétgyermekes, művészvénájú tulajdonosok elhivatottságából és munkabírásából...

Messze gurul a Marbushka...

"...Az 1895-ben épült sváb parasztház lelke a három ajtóval határolt aprócska helyiség, mely égnek meredő vályogfalakkal keményen dacolt abban az emlékezetes felhőszakadásban, ami gyakorlatilag elmosta az átépítésre várakozó, födém nélküli épületet. 
Történt mindez tíz éve, az új tulajdonosok,  László és Beatrix szeme láttára, akik az esetet követő 9 hónap alatt archaizáló hangulatú modern öko-házat varázsoltak a romokon és hálából „szentélynek” keresztelték a szobát. Azóta is fontos családi események, emelkedett és fájdalmas titkok tanúja ez a kultikus átjáró, ahol az élők gyertyát gyújtanak az elmúlás felett, a régi és modern világ találkozik a nyekergő hajópadlón, a százéves fabútorok között tavalyi gyerekrajzok kacskaringóznak… Anya és Apa halad át naponta az innen nyíló hálószobájuk felé, ahol a baldachin alatt nagypapája  gyűjteményét  - a megoldás kulcsait – rakta keretbe a grafikusművész unoka, az egykori rajzolgató kislány. Most az ő rajzolgató kislánya, Bojka szalad át a szobán, fel a tetőtéri birodalma felé, ahol nagy munkában van épp..." 
Történet egy magyar kislányról, akinek szobájából a világ túlsó végére is eljutott a színes üveggolyó…  
Tarts velem a „Marbushka” manufaktúra alkotóinak szépséges otthonába, ahol egy rajzolt kismadárból nemzetközi hírű hazai játékmárka született. Augusztusi cikkem a Széplak magazinban, előzetes itt, a blogon, s hamarosan közös Vizit-Marbushka játék csodaszép nyereményért!

Bringások a Bárban

A nyári nap kora délutánján kiránduló iskolások, túrázásban megfáradt családok lepik el a helyszínt. Kerékpárjukat a kerekes kúthoz támasztva lerogynak a kerti asztalokhoz és hamarosan rávetik magukat a hely specialitásaira. A parányi konyhában a főnökasszony és Betti, a hűséges helybéli segéderő sürög-forog, készülnek a pecsenyezsíros- és kőrözöttes kenyerek, a mentás-citromos bodzaszörpök. Közben megérkezik az úri közönség, miután okostelefonon egyeztettek a padlizsánkrém elkészültéről. Közeli nyaralóikból kerekeznek  át hétvégenként, hogy itt, Zsuzsa néni műintézményében nem csak a finom ízeket, hanem a szép kilátást és a baráti beszélgetéseket is élvezhessék…

S bár nem ismerik az örökifjú vendéglátójuk történetét, ugyanazt a békebeli hangulatot, határtalan nyugalmat találják a kertjében, mint ami tizenöt éve ide vonzotta Somlyódy Zsuzsát és családját. Júliusi vizitkártya cikkem egy bohém ötletből született társasági helyről, melyet már nem csak a vidéken kerekezők ismernek: Köveskál, KerékBár…

A teljes cikket itt olvashatod, ahogy az a LAKÁSKULTÚRA MAGAZINBAN megjelent 2O13-ban: https://issuu.com/vizitkartya/docs/kerekbar    
Olvasd, add tovább, látogasd meg! És csatlakozz a vizitkártya közösséghez!

néha NEM ÁRT DEKORrálni...

Miután a  kifejezetten ellenszenves ingatlanban - mely harminc éve egy alapos nagytakarítást sem látott - meglátta a nagy lehetőséget…

.....a vásárlást követő második héten – azaz tizennégy nap elteltével – elkészült a képeken látható vidám, karakteres, szeretni való lakás. Mert Veronika már nem először követi el e bűvészmutatványt. Épp negyedszer vág bele, hogy sarkaiból kifordítson, majd saját ízlésére formáljon egy jobb sorsra érdemes hajlékot. Előző, extrém módon tarka 27 négyzetméteres otthona után – melyen hosszában átgyalogolni alig tartott 10 másodpercig – ezúttal erre a dupla méretű, letisztultabb, a "higgadtabb harmincasok" korszakát tükröző, monokróm hangulatra váltott férjével Mátéval, aki alkotótársa is egyben. A stílusváltással járó gondolatait blogjában osztja meg a nagyvilággal, miközben design és re-design ügyben véleményt formál és tájékoztat.  Posztjaiban személyes ötletek sorakoznak az „olcsót, szépet, saját magad” irányzatból, sőt most közös játékra is hívja olvasóit e tárgykörben! Olvassátok a NemArtDekor blogot és cikkemet Veronika otthonáról a júliusi Lakáskultúrában.